Ady valós és belső utazásaiból nyílt kiállítás

Elképesztő kincseket rejt az Országos Széchényi Könyvtár „Fut velem egy rossz szekér” – ADY100/101 című kiállítása: a költő kéziratai, képeslapjai és levelei mellett Ady érettségi bizonyítványa, fényképes vasúti szabadjegyei, barátokat és a családot ábrázoló fényképek is szerepelnek a vitrinekben.

A tárlat egyedülálló anyaga Ady külső és belső utazásait, annak különböző helyszíneit, stációit tárja a látogató elé.

Ady életében maga is dokumentálta a munkásságát, és minden irományt, dokumentumot, fényképet megőrzött. Nagyon gazdag és az életmű minden szegmensére kiterjedő a válogatás. A tárlat ugyanis mintegy 1200 unikális, Ady Endre életéhez és életművéhez közvetlenül kötődő dokumentumba nyújt betekintést, amelynek nagy része az OSZK Kézirattárából és Törzsgyűjteményéből származik – írja a kultura.hu cikkében Kocsis Katica.

A kiállítás egyik legfontosabb állítása, hogy Ady személyiségfejlődésében, identitásában és életművében nagyon fontos szerepet játszott a tértapasztalat.

A tárlat tematikai egységei is ennek mentén épülnek fel: szó esik a műveiben szereplő utazásmotívumok jelentőségéről, az otthon szerepéről és a szűk környezetből való kiszakadás utáni vágyról.

A kiemelt idézetekből, levelezésekből, tárcákból is világosan kitűnik, hogy Ady mennyire elvágyott a saját közegéből, társadalma realitásából azonban abból sosem tudott végképp kiszakadni.

Vonzotta a nagyvilági élet, a mindenség, és sok esetben magától a helyváltoztatástól remélte boldogságának elérését, a nagybetűs szerelem beteljesedését, ezektől várta lelki békéjét.

Elvágyódás és otthontalanság

A tárgyi emlékek és a kéziratok egyaránt arról árulkodnak, hogy a költő egyszerre haladt intellektuális és térbeli utakon, miközben közérzete folyamatosan hullámzott. A tárlat rávilágít arra is, hogy a külső sikerekkel és szakmai beérkezéssel párhuzamosan jelentkeztek a lélektani megtorpanások, belső vívódások, elbizonytalanodások, gyöngeségek.

A Fut velem egy rossz szekér című kiállítás nagyszerűen képes árnyalni Ady-képünket, és a magabiztos, szakmailag elismert alkotó mellett megismerhetjük a költő esendő oldalát is.

A tárlat tehát azt az ívet tárja elénk, amelynek kezdetén az elvágyódás, a „nagybetűs élet” ígérete, végén azonban az elmagányosodás, a kiúttalanság áll. Szó esik az érmindszenti indulásról, a Nagyváradra költözésről, a kávéházak és szerkesztőségek világáról, a költő budapesti és párizsi időszakairól. Hangsúlyosan kerül elő a hotelek, szanatóriumok és egyéb átmeneti otthonok világa is.

De milyen dokumentumok is láthatók most? Szinte minden egyes darab különleges, érdekes vagy a költő életének szempontjából kulcsfontosságú, esetleg „pusztán” szép.

Mindenfajta írást megőrzött

Ami elsőnek megragadja a figyelmet, az a kávéházi enteriőr mellett álló papírdobozka. Ez az úgynevezett Ady-relikviák skatulyája, ahová Ady maga dobálta be minden érkező levelét és egyéb iratát, hogy a féltékenykedő Lédát lecsillapítsa. Révész Béla így írt erről, amikor 1936-ban birtokába került ez a tárgy: „Jó mélységes doboz volt, valahogy megmaradt, és ez a bizarr skatulya is elém került, zsúfoltan takra-barka mindenfélével. Valóban találtam benne lírizáló szerelmes leveleket, amiket Pestről, vidékről és mindenfelől küldtek Adynak, de még érdekesebb, amit a skatulya másként is feltár, éspedig, hogy Ady Endre mi mindenfajta írást őrzött meg maga körül.”

Továbbhaladva egy állóvitrint látunk, mely tele van Lédának dedikált Ady-kötetekkel. A Vér és arany dedikációja például így hangzik: „Ez is az Adél könyve, azért írtam, mert ő akarta.”

Aztán egy csodás vallomás a Szeretném, ha szeretnétek lapján:

„Adélnak mindenért a halálig hálásan, a legkisebb szaváért és a legvéletlenebb észrevételéért is. Mindenért hálásan, sosemvolt ellágyulással, egyetlen ragaszkodással, halálig, mindig, örökké.”

De nemcsak dedikált köteket szerepelnek ezen a kiállításon. Olyan kiadások is vannak, amelyek borítói ejtik ámulatba a látogatót. A Nyugat könyvei vagy a Minden Titkok verseiből szecessziós indái és virágornamentikája varázslatos. Érdemes alaposan szemügyre venni azt a tervet is, amelyet Csinszka készített A halottak élén című kötethez. És ha már szecesszió, akkor rácsodálkozhatunk Ady rendőri engedélyére is. Bár hivatalos irat volt, a rózsaszín papírtól és a növényi indás díszektől azonban szinte olyan, mint egy képeslap.

Sok-sok vers és írás kéziratát nézegethetjük végig. Szerepel a kiállításon többek között Ady Endre 1909-es, saját kézzel írt önéletrajza, A föltámadás szomorúsága eredetije vagy az Elbocsátó szép üzenet kirakatvers kézirata.

A nyugatos szerzőkkel váltott levelek, Lédának szóló képeslapok közül is szemezgethetünk – Ady lapos és elnyújtott írását elég nehéz bogarászni, de megéri.

Rábukkanhatunk az Ady-Csinszka házasságkötéssel kapcsolatos, árvaszéknek szóló, Ady által írt beadványra, vagy arra az 1919. január 30-án kiadott családi gyászjelentésre is, amelyben kérik, hogy a költőt ne a Kerepesi úti temetőben helyezzék örök nyugalomra, hanem szülőfalujában.

„Mihelyt lehetséges lesz – annyiszor hangoztatott kívánsága szerint ̶ hazahozzuk Őt szülőfalujába, Érmindszentre, s itt helyezzük el örök végleges nyugalomra családunk közös temetkezőhelyén.”

Az utolsó út

Térképeken követhetjük végig Ady kószálásait. Meghallgathatjuk többek között Reinitz Béla Ady-dalait, Cseh Tamás és Novák János megzenésített Ady-verseit is, valamint a tárlat végén megnézhetünk egy, a korabeli Párizsról szóló kisfilmet. Megtekinthető a költő száz évvel ezelőtti budapesti temetési menetéről készült filmfelvétel is.

A kiállítás utolsó szegmensében megismerjük a hagyaték történetét is.

Az anyag első darabjai közvetlenül a költő halála után, 1919 tavaszán érkeztek az özvegytől.

A gyűjtemény legnagyobb hányada Ady egykori munkatársának, későbbi életrajzírójának, Révész Bélának köszönhető, aki szisztematikusan gyűjtötte a forrásokat az életút pontos feltárásához.

Ady Lajos özvegye 1941-ben a pusztulástól tartva adományozott személyes dokumentumokat az intézménynek. Így jutott be – többek között – a zilahi érettségi bizonyítvány, a rendőri engedély, a vasúti szabadjegyek, a családi fényképek és levelezések.

A 70-es évektől kezdve aztán már csak egy-egy darabbal gyarapodott ez a gyűjtemény.

Legutóbb 2015-ben, amikor az OSZK ajándékként megkapta a Májusi zápor után kéziratát.

A kiállítás március 20-ig látogatható.