Új kiállítás nyílt a Kékfestő Múzeumban

A Kékfestő Múzeumnak otthont adó Kluge család műhelyéhez tartozó, patinás szárítóépületben az 1980-as évek elején jött létre állandó kiállítás. Ennek megújítása most három kiállítótérben – a perrotine-, tarkázó- és a laborszobában – valósult meg. A tervezéstől a kivitelezésig mindent a múzeumi dolgozók végeztek – írja a Kultúra.

A tarkázószoba szemlélteti a kékfestés egyik legfontosabb munkafolyamatát: a kékfestő mester segédjeivel festés előtt ebben a helyiségben mintázta az anyagokat. A szebbnél szebb mintázatok egy speciális fedőmassza, az úgynevezett pap, valamint mintafák segítségével kerültek a fehér textíliára. A mintázás folyamatát ebben a térben a Kluge család eredeti tárgyain keresztül mutatják be.

Itt látható a család műhelyének több mint harminc mintafája is, amelyek jól szemléltetik a magyarországi kékfestés mintáinak sokszínűségét. Információs táblák mesélik el, milyen történeti stílusok, korszakok, politikai mozgalmak hatottak a magyarországi kékfestés mintavilágára.

A mintakincs megismerése mellett bepillanthatunk egy mintafakészítő mester műhelyébe, ahol láthatjuk, hogy milyen anyagokból és milyen szerszámok segítségével készültek a tarkázáshoz szükséges eszközök.

A perrotine-szobában ismerhető meg a gépi tarkázás technikája. A perrotine-gép az 1900-as években váltotta fel a kézi technikát, megkönnyítve több ember fáradságos munkáját. A gép megjelenésével azonban nem csak a munkafolyamat egyszerűsödött, de a mintakincs formavilága is átalakult, melyet a kiállított gépi mintafák szemléltetnek.

A kiállításban a Kluge család, valamint ma is működő műhelyek különleges darabjait is láthatjuk.

A tarkázás, kékfestő minták és textíliák felfedezése után a laborszobában különféle kémiai szerek, pácok és színezékek világába csöppenünk. Ezeket Kluge mester itt készítette, majd a festés és mintázás során alkalmazta. Nemcsak azt mutatják meg, milyen anyagokat használt a mester, de lerántják a fátylat titkolt papreceptjéről és színezési eljárásairól is.

A kék mellett más színekkel is dolgoztak. A kékfestő ruhának a fehéren kívül különféle színű mintái lehettek, amely a nemzetiségi hovatartozást is jelölte. A laborszobában ezt szemlélteti egy sárga-zöld mintás sváb kékfestő viselet, illetve egyéb színes mintájú textíliák.

Ebben a helyiségben festőnövényeket is láthatunk. Hangsúlyos szerepet kap az indigó, amelynek segítségével a mesterek kék színűre festették a textíliát. Megtudhatjuk, hogy a középkorban az Indiából érkező növény miért kapta az „ördögi festék” elnevezést, vagy hogy az indigó megjelenése előtt melyik festőnövényből nyerték ki a kék színt.

A kiállításban egy rövid film szemlélteti a kékfestés bonyolult folyamatát, illetve bemutatja a ma működő műhelyeket és mestereket.

Ezen kívül megjelennek divattervezők által újragondolt kékfestő ruhák is, többek között a 2012-es Gombold újra! öltözéktervező pályázat kékfestő darabja.

A film azt is megjeleníti, hogy a kékfestés jelen korunkban is élő mesterség, valamint az UNESCO szellemi kulturális örökség része.

A munkafolyamatok megismerése mellett kipróbálhatjuk a mintázást, felpróbálhatjuk a kékfestő ruhákat.

Digitális eszközön megjelenő játékok segítik az ismeretek élményszerű elsajátítását, illetve a Monopoly mintájára tervezett Kluge-poly nevű társasjáték is várja a látogatókat.

Borítókép: Pápai Kékfestő Múzeum / facebook