2023.04.08. 21:03
A feltámadás legrejtélyesebb ereklyéje: a torinói lepel
A szkeptikus atomfizikus, Ian Wilson bevallottan megtért és hívő lett, miután megvizsgálhatta a titokzatos leplet.
Forrás: Origo
A torinói Keresztelő Szent János katedrálisban őrzik a kereszténység egyik legrejtélyesebb ereklyéjét, azt az antik halszálkamintásan szőtt lenvászon leplet, amelyen egy alak halvány kontúrjai rajzolódnak ki - írja az Origo.
A lepel rostjaiba egy számunkra ismeretlen folyamat eredményeként beleégett testlenyomat modern technikával történt alapos megvizsgálása során azt találták, hogy az alakon azonosított nyomok az újszövetségi szenvedéstörténetben leírtakkal mutatnak szoros azonosságot.
Az ateista és erősen szkeptikus brit magfizikus, Ian Wilson tagja volt annak a tudóscsoportnak, amely a Vatikán engedélyével 1978-ban alapos természettudományos vizsgálatnak vetette alá a keresztény hagyományban Krisztus halotti gyolcsának tartott torinói leplet. Wilson, Robert Hedges, Arthur Lindt, továbbá Mark Antonacci
a legkorszerűbb módszerekkel elvégzett vizsgálat egyik eredményeként – részben egymástól függetlenül – megállapították, hogy a halvány testkontúr anyaga vér, amit a testből érkezett rendkívül nagy energiájú, a Földön ismeretlen, és leginkább a neutronkisülésre emlékeztető sugárzás égetett a lepel rostjaiba.
A szkeptikus atomfizikus, Ian Wilson mindezek hatására bevallottan megtért és hívő lett.
Jézus halotti lepléről elsőként az evangélisták emlékeztek meg az újszövetségi Szentírásban.
A „legfiatalabb tanítvány", János, aki a feltámadás hírére az elsők között érkezett a sziklasírhoz, a következőket írja az evangéliumában: „A másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt,és bement a sírboltba."
Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt. (János, 20, 4-8)
Máté (Lévi) ugyancsak megemlékezik Jézus halotti gyolcsáról: „József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte." (Máté, 15,46). Márk az evangéliumában szintén megemlíti a halotti leplet, amibe a Megváltót fektették: „Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített." (Márk,15,46)
Forrás: Wikimedia commons
Az újszövetségi Szentíráson kívül Jézus halotti lepléről az első ismert leírás a 4. századból származik. Szent Cirill Kr. u. 340 körül arról írt,
hogy Jézus halotti leplét Jeruzsálemben őrzik, mint a "feltamádás egyik tanúját".
A 6. század elején Jeruzsálemből Edesszába került a lepel, „a kép, amelyet nem emberi kéz készített". A leplet 944-ben Konstantinápolyba (Bizáncba) vitték, ahol VII. Konstantin császár a blakhernai Mária templomban helyeztette el a szent relikviát. 1204. április 13-án Velence felbujtására a keresztesek kifosztják és felgyújtják a várost; a Krisztus halotti gyolcsának tartott lepelnek ekkor nyoma vész.
Több bizonyíték is arra utal, hogy a 13. században a középkor egyik legbefolyásosabb és legtitokzatosabb francia alapítású lovagrendje,
a templomosok birtokába kerül a lepel.
1287-ből származik az az írásos feljegyzés, amelyben egy frissen felavatott templomos lovag, Arnaut Sabbatier azt írja, hogy a lovaggá ütési ceremónia alkalmával Krisztus halotti leplére kellett letennie a lovagi esküt.
A lepel templomos birtoklását bizonyítják a rend bukásának a körülményei is. 1307. október 13-án, pénteken, IV. (Szép) Fülöp francia király parancsára a királyi katonaság Párizsban, illetve az ország más városaiban is egyszerre ütött rajta a templomos rendházakon, és az uralkodó utasítására lefogták a lovagokat. A kapzsi Fülöp abból a célból, hogy megkaparintsa a templomosok kincseit, a lovagokat eretnekséggel, bálványimádással vádolta meg, amihez a lepelre tett eskü szokását használta fel ürügyként.
A teljes cikket ide kattintva lehet elolvasni.
