A debreceni Zupkó Tamás amatőrként is helytállt a profi szakácsok között

Zupkó Tamás vendéglátással foglalkozik, de imád főzni, ezért is örül annak, hogy a Séfek séfében megcsillogtathatta főzőtudását.

Nagy Emese

Zupkó Tamás kissé csalódott, de emelt fővel távozott a műsorból

Forrás: TV2

A finálé hetéig jutott a debreceni Zupkó Tamás a TV2 gasztronómiai műsorában, a Séfek séfében. Több főzős műsorban láthatták már a nézők a vendéglátással foglalkozó férfit, aki a Haon érdeklődésére elmondta, hihetetlen élményekkel gazdagodott az elmúlt négy évben. – Amikor a Séfek séfe lehetősége az ölembe hullott, nagyon boldog voltam. Úgy éreztem, a bennem lévő gyermeki kreativitás újra teret nyerhet, és talán most amatőrként megnyerhetem ezt a műsort. Sajnos be kell látnom, hogy egy fotelből nézve nem lehet ilyen csodálatos szakemberek nyomdokaiba lépni. Attól, hogy megnézek egy Michelin-csillagos fogás receptjét, vagy utána olvasok a neten, attól még a gyakorlatot nem sajátítom el.

Ez volt a legnehezebb verseny, amit valaha végigvittem. Nem csak azért, mert nagyon komplex. Azért is volt nehéz, mert hiába éreztem néha, hogy valamit jól csinálok vagy jól tudok, jött egy fordulat és minden szétesett: kemény menet volt!

– hangsúlyozta.

Ott akart lenni a fináléban

Megosztotta velünk, a főzés szeretete az édesapjától ered, aki szintén nagyon szeretett a konyhában serénykedni, és jól is bánt az ízekkel. Zupkó Tamás kiemelte, imádja a gasztronómiát, úgy fogalmazott: „Az ételekkel szenvedélyes kapcsolatban állok!” Szenvedéllyel szereti a főzést, imádja készíteni és enni is az ínycsiklandozó fogásokat. Az általa készített ételekkel örömet kíván okozni másoknak, kíváncsi a visszajelzésekre, és megjegyezte, az a legjobb visszajelzés, ha nem mondanak semmit, hiszen akkor a vendégek nem tudják abbahagyni az evést. – Fejben megterveztem a verseny kezdetekor, meddig szeretnék eljutni, és természetesem a céljaim között szerepelt, hogy ott legyek a fináléban. Krausz Gábor csapatába akartam kerülni, de valamiért a sors úgy hozta, hogy Vomberg Frigyeshez kerültem. Eleinte nem volt könnyű, ugyanis hamar bizonytalanná váltam, amikor negatív kritikákat kaptam, de nem adtam fel. Hiába bizonytalan voltam az elején, később éreztem, hogy fejlődök. Hamar elsajátítottam dolgokat a konyhában, amiket a verseny hátralévő részében tudtam kamatoztatni, jóformán ebből merítettem erőt, és azért tudtam végigtolni. Voltam nagyon lent és nagyon fent, egyre magabiztosabb lettem a konyhában, és úgy érzem, akkor estem ki, amikor már készen álltam arra, hogy megálljam a helyem a fináléban.

Nagyon kiegyenlített volt a mezőny, elég volt egy pici baklövés, hogy kiessek, és ez sajnos így is történt. Mivel maximalista vagyok magammal szemben, nem mondhatom azt, hogy elégedett vagyok az eredménnyel, dühös vagyok magamra, és a hibáimra, de talán az, hogy szinte a végéig eljutottam, az egy olyan eredmény, amire kicsit büszke lehetek és emelt fővel járhatok

– osztotta meg gondolatait.

Jövőbeli terveiről vallott

Mint mondta, a húsételekkel jól bánt, a mártásokat is ízletesre készítette, talán a tálalás volt az, ami néha feladta neki a leckét. – Sokat tanultam a verseny alatt, leginkább azt, hogy a végsőkig tartsak ki. Akkor se adjam fel, amikor minden elveszni látszik.

Bármennyire is amatőrnek érzem magam, helyt tudok állni a profik között, ha odateszem magam – húzta alá.

Végül megjegyezte, természetesen a pirosaknak drukkol, azonban kiemelte, Balogh Rolanddal évek óta barátok, és tiszteli őt azért, amit elért az életben, szóval azt sem bánná, ha ő vinné el a trófeát.

– Nagyon sok tervem van a jövőre nézve, régóta dédelgetett álmom, hogy nyakamba vegyem a világot, és minél több országban megforduljak, és onnan közvetítsem az embereknek, milyen finomságokat lehet megkóstolni egy-egy távoli térségben. Mindenképpen fejleszteni fogom a tudásom, és remélem, az elkövetkezendő időszakban hallanak majd rólam azok, akik hasonlóképpen imádják a gasztronómiát – mondta.