Főként a fiatal nőket érinti az egyik leggyakoribb személyiségzavar

A borderline személyiségzavar az egyik leg­gyakoribb személyiségzavar, amely a népesség 1-2 százalékát érinti. A kórképet női túlsúly jellemzi, pszichiátriai-pszichoterápiás ellátásba főleg nők kerülnek. Sokszor már serdülőkorban számos jel utal az állapot fennállására, de a legnyilvánvalóbb tünetek fiatal felnőttkorban jelentkeznek – mondta el lapunknak dr. Kuritárné Szabó Ildikó, a Debreceni Egyetem Klinikai és Egészségpszichológiai Tanszékének vezetője. – A betegség tekintetében különösen problémás az intim kapcsolatok kérdésköre: a borderline személyiségzavarban szenvedő betegek

intenzív és instabil kapcsolatokba bocsátkoznak, gyorsan és meggondolatlanul szerelembe esnek, a másikra szinte megmentőként, az életük összes nehézségének megoldásaként és a krónikus hiányérzetük betöltőjeként tekintenek

– mutatott rá.

A borderline betegek partnerrel szemben támasztott irreális elvárásaik és az elhagyatástól való félelmeik, amelyek viharos kapcsolati konfliktusokat eredményeznek, gyorsan megtépázzák, tönkreteszik a kapcsolatot, tudhattuk meg dr. Kuritárné Szabó Ildikó egyetemi docenstől, aki elmondta:

az egyedüllét annyira tolerálhatatlan a borderline beteg számára, hogy a kapcsolat megőrzése érdekében szinte bármit megtesz, kétségbeesetten könyörög, szándékos fizikai önsértésbe bocsátkozik (falcol), öngyilkossággal fenyegetőzik, vagy megkísérli azt. Az addig imádott partner iránt haragra lobban, és azt, akit korábban idealizált, leértékeli.

Érzések dominálnak

Majd hozzátette, a nagy érzelmi hullámzásokat nem tudja jól kezelni a beteg. Megfelelő érzelemszabályozási eszközök híján alkohol- és droghasználattal csillapítja a feszültségét és szorongását, vagy falásrohamokkal próbálja betölteni a benne levő űrt, kényszeresen vásárol vagy más, kifejezetten kockázatos cselekményekbe bonyolódik. – Időnként rövidebb-hosszabb szorongásos és depressziós epizódokat is átélhetnek, amit a magányosság, üresség, tehetetlenség érzései dominálnak. Természetesen nem minden beteg produkálja az összes tünetet, de minél több észlelhető a sokrétű tünetegyüttesből (súlyos, ismétlődő kapcsolati problémák, a hangulat gyors váltakozása, következményekkel nem számoló, impulzív cselekedetek), annál valószínűbb, hogy borderline problematikával állunk szemben.

Az önmagukról alkotott képük bizonytalan és szélsőséges: rossznak, értéktelennek, másoktól különbözőnek tartják magukat, ami – a szélsőséges gondolkodási stílusukból következően – pillanatok alatt átcsaphat az ellenkezőjébe, például egy pozitív visszajelzés hatására.

Fontos, hogy a borderline személyiségzavart ne mossuk össze a serdülőkorban gyakori úgynevezett identitáskrízissel. A serdülőkori krízis a sokszor fájdalommal járó átmeneti útkeresés után a saját értékek, normák, a személyhez jól illeszkedő viselkedésrepertoár és kapcsolati mód megtalálásával ér véget. Ezzel szemben a végtelen hosszúnak tűnő kritikus állapot súlyossága, tartóssága, a nem megfelelő viselkedés jellege és kiterjedtsége (ami akadályozhatja a személy képességeinek a realizálását), továbbá a szenvedés és a kapcsolati konfliktusok mélysége borderline dinamikára utal – hangsúlyozta.

Traumatikus élmény

A tanszékvezető elmondta, a borderline személyiségzavar kialakulásának nincs egyetlen, jól azonosítható oka sem. Minden mentális zavar (pszichiátriai betegség/ súlyos lelki probléma) létrejöttében számos egyéni, környezeti és szociokulturális tényező, valamint ezen tényezők kölcsönhatása játszik szerepet. – Bizonyos egyéni érzékenységek, genetikai és neurobiológiai sajátosságok hajlamosabbá tehetnek a kórkép kialakulására. Ugyanakkor számos kutatás igazolja, hogy a borderline betegek közül igen sokan gyermekkorukban súlyos bántalmazást vagy elhanyagolást szenvedtek el, és nem megfelelő családi miliőben nőttek fel. Az 1980-as, ’90-es évektől kezdődően az USA-ban és más országokban kimutatták, hogy jellemzően többféle, korán kezdődő és hosszan tartó gyermekkori traumatikus élményt szenvedett el a később borderline diagnózist kapott személy.

A saját, Magyarországon elsőnként elvégzett kutatásunk, melyet néhány évvel ezelőtt Merza Katalinnal folytattunk, sajnos hasonló tendenciákat igazolt. A kórházi kezelés alatt álló, tehát súlyos állapotban levő borderline nőbetegek az általunk vizsgált hatféle traumatikus gyermekkori élmény közül átlagosan öt élményt elszenvedtek, azaz érzelmi, fizikai, szexuális bántalmazás, érzelmi vagy fizikai elhanyagolás, valamint a szülőktől való elszakadás áldozatai voltak, vagy gyermekkorukban családon belüli erőszak látványának voltak kitéve – fűzte hozzá.

A szakember kiemelte, a borderline személyiségzavar nem gyógyul meg magától. A legmegfelelőbb kezelési forma az egyéni pszichoterápia. A gyógyszerek sem segítenek önmagukban. Manapság több borderline-specifikus pszichoterápiás módszert ismerünk, melyeknek igazolták a hatékonyságát. Egy év terápia már jelentős tünetcsökkenést eredményez. A teljes gyógyuláshoz hosszú kezelés, és a beteg részéről jelentős elköteleződés szükséges, de így megelőzhető, hogy a szenvedés és kilátástalanság-érzet végigkísérje a betegek és hozzátartozóik életét.

Nagy Emese