Kulipintyóban boldogabban?

A világon egyre többen érzik úgy: a század szellemisége, mely a fogyasztást, a mindenből minél nagyobbat, többet diktálja, károsan hat a lélekre. Ezért terjedhet a miniházmozgalom, melynek követői aprócska, ám nagy gonddal megtervezett otthonokba költöznek. E házakat alacsony építési, fenntartási költség jellemzi, és alig terhelik meg Földünk ökoszisztémáját.

Mai mézeskalács házikók

Szárnyal az ingatlanpiac, sokan áhítoznak nagy alapterületű, csillogó-villogó házakra. Tőlünk (sokkal) nyugatabbra azonban egy új szemlélet ütötte fel a fejét: kisebb házat, egyszerűbb életet szeretnének, alacsonyabb költségekkel. Hogy mit jelent a kisebb? Valóban kicsit, picikét, aprócskát, parányit, szinte már hóbortosan minit! Egyre többen elégszenek meg 15 négyzetméter körüli lakásokkal, melyben minden komfort rendelkezésükre áll. A hab a tortán pedig: ezek a házak sokszor mozgathatóak is. Legtöbbjük kerekeken nyugszik, utánfutóként kapcsolható rá egy autóra, így tulajdonosai bármikor bárhová elgurulhatnak vele.

Világos, hogy gazdaságosabb egy kicsi házat fenntartani. Komoly érv a miniház mellett a környezettudatosság is. Kevesebb építőanyag, háztartási gép, energia: kisebb ökológiai lábnyom. Az alacsony költségen kívül azonban más előnyei is vannak: ha miniházban élünk, nem gyűjtünk felesleges tárgyakat, mert egyszerűen nincs hová tenni őket. Megszabadulhatunk a vásárlási kényszertől, nem kell a hatodik nadrág és cipő, a nyolcadik tusfürdő, a sokadik tévé, a hetedik liter kóla.

Ez bizony életmódváltást jelent! Lemondást a jelenünk által istenített anyagiságról. Bizonyára nem véletlen, hogy a mozgalom az Egyesült Államokból indult világhódító útra, éppen onnan, ahol megszületett a fogyasztói társadalom. Az amerikaiak egy része előrébb jár, megcsömörlött a mértéktelen gyűjtögetéstől, s amit mi még szabadságnak érzünk – megveszem, mert megtehetem –, ők már kényszernek. A tárgyak uralmának akarnak véget vetni, s visszakapni a tiszta életet, ahol nem a szerzés öröme határozza meg a mindennapokat, ahol valódi a szabadság.

Kellemes a szemnek

A miniház határozottan nem lakókocsi: ezek az apró otthonok igényes anyagokból készülnek, kívül-belül esztétikai élményt jelentenek. Meglepő módon nemcsak fiatal vagy nyugdíjas párok, egyedülálló felnőttek választják a miniházat, hanem olykor három-négy tagú családok is. A számukra készült házak nagyobbak, több „helyiségből” állnak, de a méretük még így sem éri el a harminc négyzetmétert. A csökkent élettér intenzívvé teszi az együttélést: a kapcsolatok is elmélyülnek. PtkI

A kis tér paradox módon nagyobb szabadságot ad a miniházban élőknek.

PTkI