Együtt élünk, de nem egymással

Nem új keletű dolog, az online tér azonban felerősítette a társas magány jelenlétét, s egyre több kapcsolatban üti fel fejét az egyedüllét érzése.

– Ez a jelenséget úgy írhatjuk körbe, hogy együtt vagyunk valakivel, de mégis egyedül érezzük magunkat ebben a kapcsolatban, magányosak vagyunk. Ez nem a modern korral alakult ki, korai kötődésű problémák állnak a háttérben. A mai modern világ csupán felgyorsította ezt, hiszen az online térben éljük az életünk nagy részét – ismertette a társas magány mibenlétét Juhász Béla Szilárd, a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központjának munkatársa.

A szakember kifejtette: a fiatal felnőttek körében jellemző, azért akarnak párkapcsolatban lenni, hogy valamiféle társadalmi elvárásnak megfeleljenek.

– A közösségi oldalon hírt adunk arról, hogy kapcsolatban vagyunk – ennek meg kell történnie. Ma az ismerkedések nagy része is az online térben történik, különböző közösségi és társkereső oldalakon. Elárasztásos technikával dolgozunk, tehát rengeteg dolgot megosztunk a másikkal úgy, hogy közben nem is ismerjük egymást, mert a sürgetettség érzése annyira erős, hogy azonnal akarunk mindent. Ne gondoljuk azt, hogy a lelki életünkben ez a nagyon gyors élet nem okoz károkat. Néha igenis be kell húzni a féket, meg kell állni, s ránézni önmagunkra, a kapcsolatunkra – hangsúlyozta.

Sérült ősbizalom

A megismerkedés lassú folyamata gyors lezajlásúvá vált, ezáltal nem ismerjük meg igazán a másik embert.

A lelki intimitás ma már sok esetben abban merül ki, hogy a kanapén ülve a párok előveszik a laptopot, az okostelefont, s csendben ténykedik mindkét fél ahelyett, hogy egymás felé fordulva megbeszélnék az érzéseiket.

– Nemcsak a másikat nem ismerjük, hanem akár saját magunkat sem. A társas magány hátterében kötődési problémák állhatnak, amelyek kora gyermekkorhoz vezethetők vissza; például ha az édesanyánkhoz való kötődésünk valamilyen zavart szenved, akkor az a felnőtt életünkre erős kihatással bír. Ha az anya és a gyermeke közötti ősbizalom sérült, azt fogjuk érezni, hogy a világ nem biztonságos, s távol kell tartani magunkat bizonyos dolgoktól, mert fájdalmat fognak okozni. Abban az esetben, ha az apa érzelmileg nincs jelen a család életében, akkor megeshet, hogy a lány keresi párkapcsolatot, ugyanakkor olyan férfit fog keresni, mint az apja, mert az már ismerős számára. Ha két kötődési problémával rendelkező ember egymás mellé sodródik, az érzelmeket nem tudják megélni. Nem egy növekedésmotivált kapcsolatba fognak lépni, hanem egy hiánymotivált kapcsolat születik. Megvan a párkapcsolat, de nem jelenik meg a MI, ami az én + te matematikai összegétől jóval több – fejtette ki az egészségfejlesztő mentálhigiénikus.

Kell a minőségi idő

A társas magány nem egyik napról a másikra alakul ki, ahogyan az abból való kilépés sem történik meg pillanatok alatt. Ez egy időigényes feladat, amiben mind a két félnek dolgoznia kell.

– Van olyan eset, amikor csak az egyik fél érzi azt, hogy valamiért a párkapcsolatban társas magány illeti. Ezt a folyamatot sokáig el is tudja magában fojtani, hiszen már megvan a család, a gyerek, kipipálhatja a társadalmi pozíciókat. Ilyenkor nem könnyű szembenézni azzal, hogy itt valamilyen probléma van – tudatta Juhász Béla, majd kitért a közösen eltöltött idő fontosságára: – Kell a minőségi közös idő, amit együtt töltünk. Ha felvesszük az apai és anyai szerepeinket, hol maradnak a társszerepek?

Egy életnyi magány

Ma Magyarországon kevésbé elfogadott a professzionális segítőhöz fordulás, holott párterápiás tanácsadások megoldást nyújthatnak a probléma felgöngyölítéséhez.

– Van olyan eset is, amikor belátjuk, hogy nem fog hosszú távon működni a kapcsolat. Bár megtettünk mindent, de a párterápia eredménye az, hogy el kell köszönni a másik embertől. Ilyenkor a veszteség érzése mégsem akkora, mert megtettünk mindent azért, hogy a kapcsolat működjön. Még mindig jobb kiszállni egy ilyen kapcsolatból, mint benne maradni, és ezáltal nemcsak a saját, hanem a másik ember életét is megkeseríteni.

Egy életet le lehet élni társas magányban, két ember habitusán múlik, hogy változtatnak-e

– vélekedett Juhász Béla Szilárd.

Fontos az önismeret

Amikor társas magányról beszélünk, a legtöbb esetben a párkapcsolatok kerülnek előtérbe, azonban baráti társaságban, vagy családban is átélhető ez az érzés.

– Nélkülözhetetlen az önismeret, mint mindennek az egyik legfontosabb alapja. Ma egy nagyon érdekes társadalmi nárcizmus van jelen, ezért nagyon nehezen tudunk önmagunkra időt szakítani. Tudom-e, hogy én mit akarok: tényleg az a legfontosabb, hogy gyűrű legyen az ujjamon, hogy a párkapcsolatban levést meg tudjam mutatni? – tette fel az iránymutató kérdést a szakember.

Kiss Dóra