Szabály-alkotók

Semmi baj, lekocogtam a kollégiumban két szinttel lejjebb, ahol fiú évfolyamtársaim lakoztak, és bekopogtam az egyik szobába, mondják már el annak az izének a működését. Közölték, hogy ők sem értik, s rákérdeztek egy másik (műszaki) tételre, így aztán alkalmam nyílt elmagyarázni nekik azt, mivel korábban már átrágtam magam rajta.

Nem hiszem, hogy én ettől kevésé nőies, vagy ők kevésbé férfiasak lettek volna, csupán azt szeretném jelezni, hogy modern korunkban nem tudunk felkészülni minden helyzetre (sőt: alig valamire) női és férfi szerepeinket illetően.

Így aztán gyakran rögtönöznünk kell, az adott pillanattól függően, meg a személyiségünkből fakadóan, aztán vagy elégedettek leszünk az eredménnyel, vagy nem. Mégis úgy vélem, nem vagyunk teljesen elveszettek e próbatételben; ha jóindulattal, és a másik férfi vagy női mivoltának tiszteletben tartásával cselekszünk, akkor megtettük, ami tőlünk telik. Ha valaki így is megsértődik, lekicsinyítve érzi magát, vagy látóköre, netán látócsöve falával ütközünk, az már legyen az ő gondja. Ugyanabban a világban él, neki sincs több támpontja a férfi-női szerepek egyenesbe hozására, mint nekünk.

Merthogy egyszer majd beáll a rendszer, addig meg élvezzük, hogy mi magunk alakíthatjuk ki a szabályait!