Egy csodálatos anya

Ami miatt kiemeltek a vér szerinti szüleim és a nagyobbik testvéreim közül, nagyon egyszerű okai is voltak: nem voltak megfelelőek a lakáskörülmények, nem járattak iskolába bennünket, nem vittek minket orvoshoz és elhanyagoltak voltunk. Egy eset komoly lelki traumát okozott, ezt nevelőanyám segítségével (melyet köszönök neki), sikerült feldolgoznom, bár elfelejteni sosem fogom, nem is tudom. Ebből adódik a dadogásom és a TIC-szindrómám. Nagy vonalakban ez az én történetem.

A nevelőszülő köteles gondoskodni testi-lelki fejlődésünkről, megadni a biztonságot és az állandóságot. Csonka családba kerültem, ugyanis csak nevelőanyám van, neki egy 20 éves lánya, egy 12 éves – szintén – nevelt húgom és egy lány testvérpár, akik most 5 és 6 évesek. A nevelőanyám sikeresen megvalósította azt a feladatát is, hogy testvéreknek érezzük magunkat és úgy is bánjunk egymással. Az ikertestvérem sajnos már nincs velünk: 18 évesen szerelmes lett, majd meggondolatlanul összeköltözött a barátjával, ami azt jelentette, hogy kikerült a „rendszerből”. Sajnos mostanra majdnem hajléktalan lett.

Teljes értékű tagja vagyok a családnak, soha nem éreztem azt, hogy nem a saját lánya vagyok a nevelőanyámnak. Bár nincs nevelőapám, nem érezzük azt, hogy nekünk kevesebb jutna bármiből is akár anyagilag, akár szeretetből, akár gondoskodásból; az én nevelőanyám tökéletesen helyt áll. Bár nem vet fel minket a pénz, de ő megold mindent. Ha a vér szerinti szüleimmel maradok, akkor valószínű, hogy még az általános iskolát sem végzem el. Minden testvéremről tudok, és egy biztos; nem szeretnék olyan életet magamnak, amilyet ők élnek. Teljesen megváltozott az értékrendem, amit biztosan a nevelőcsaládomnak köszönhetek.

Szeretnék minél többet elérni az életben, mert nevelőanyám megtanított arra, hogy teljes értékű ember vagyok, és nyugodtan küzdjek azért, amit el szeretnék érni, vagy amire vágyom. Úgy érzem, ez sikerülni is fog, hiszen eddig szakmát szereztem, jelenleg középiskolában tanulok és az érettségi vizsga után még tanulni akarok. Mindezt eddig is azért tudtam megvalósítani, mert egy olyan anya áll a hátam mögött, akire bármikor számíthatok. Boldog vagyok, hogy hozzá kerültem, ő nevel engem, aki számomra minta és példakép. Egy csodálatos anya.

Virág Fruzsina Boglárka 12. ÉF/2, Diószegi Sámuel Baptista Szakgimnázium és Szakközépiskola