Mindig van kihez fordulni

A kijárási korlátozások bevezetése miatt már csak a legszükségesebb tennivalók elvégzésére lépünk ki otthoni „karanténunkból”. A városban üres utcák, bezárt üzletek érzékeltetik a kényszerpihenő súlyosságát. A legtöbben elszigetelten éljük a mindennapjainkat, ha szerencsések vagyunk, otthonról dolgozhatunk, viszont sokaknak a megélhetése forog kockán ezekben az időkben. A társas kapcsolataink chat­üzenetekre és telefonhívásokra redukálódtak, ami sok esetben félreértést, vitát szülhet. Jó érzés, ha van kivel megosztani az otthonunkat, de ránk telepedhet az összezártság terhe is. Viszont akadnak olyanok is, akik egyedül élnek, s legfeljebb csak a magány kopogtat be az ajtajukon.

A tartós otthon maradással egyidejűleg a belső vívódásaink is a felszínre törnek.

Ahhoz, hogy ezek ne uralkodjanak el rajtunk, merjünk segítséget kérni. Ne feledjük, ha más talán nem is, a vonal végén mindig lesz valaki, aki meghallgat…

Vass Kata

Kapcsolódó cikk:

Egyre többen kérnek lelki segítséget