Nárcizmus – amikor a csodálat tárgya saját létezésük

Nagyzásosság, a csodálat igénye, az empátia hiánya, gőgösség és felsőbbrendű viselkedés – ezek a tulajdonságok jellemzik leginkább a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedőket, fontos azonban megjegyezni, hogy ennél azonban jóval sokszínűbb jelenségről beszélhetünk. A pszichoterápiás szakirodalom ugyanis megkülönböztet grandiózus (nagyzásos) és vulnerábilis (sérülékeny) nárcisztikusokat. A jelenleg érvényben lévő diagnosztikus rendszerek a grandiózus nárcisztikusok tüneti képét mutatják be – tájékoztatta a Naplót dr. Szemán-Nagy Anita egyetemi docens, a Klinikai és Személyiségpszichológiai nem önálló Tanszék vezetője.

Ismertetőjegyek

Kifejtette, a grandiózus nárcisztikusok jellegzetes tünetei a felfokozott önértékelés, önnön különlegességének érzése. Jellemző lehet, hogy teljesítményeiket felnagyítják. Fantáziáikban (sikerről, hatalomról, szépségről) is jellemző a grandiozitás.

Felsőbbrendűnek érzi magát, akit, csak hozzá hasonlóan felsőbbrendű személyek érthetnek meg. Ez magában hordozza a lenézést is, illetve az empátiára való képessége alacsony.

Gyakran él meg irigységet, és/vagy gondolja, hogy mások irigyek rá. Gőgös, feljogosított viselkedés jellemzi, érzelmileg hidegnek tűnnek. Meg vannak győződve a sikereikről és szinte sose beszélnek félelmeikről, bajaikról, ezzel is óvva a tökéletességük látszatát. Kudarcaikat másoknak, vagy a körülményeknek tulajdonítják.

Ezzel szemben a vulnerábilis nárcisztikusok túlérzékenyek, bizonytalanok, félénkek, gyakran szorongóak.

Hiányzik belőlük a kezdeményezőkészség, alapvetően örömtelenek. Jellemző működésmódjuk lehet, hogy önsajnálattal próbálnak másokból elismerést kiváltani. Nagyon érzékenyek a kritikára, illetve gyakori élményük a szégyenérzet.

Mi állhat a háttérben?

– A nárcisztikus zavarok jelen tudásunk szerint azért alakulnak ki, mert az egyén nem kapta meg a kellő empatikus odafordulást kora gyerekkorában a gondozóitól (szüleitől). A gyereknek veleszületetten vannak egészséges nárcisztikus szükségletei, amelyek, a szülőnek ki kell elégítenie. Alapvető igényük, hogy az őt gondozók (szülők) csodálatosnak, tökéletesnek lássák, hogy számukra ő legyen az univerzum közepe. Ha ezek a korai grandiózus szükségletek kielégülnek, akkor ezek az igények megszelídülnek, és egészséges önszeretetté, ambícióvá válnak. További igénye a gyereknek, hogy a gondozóira felnézhessen, ennek hiányában nem tudja biztonságban érezni magát, hiszen a szülő az, aki baj esetén meg tudja nyugtatni. Miközben fontos, hogy a gyerek erőnek lássa a szüleit, az empatikus szülő fokozatosan látni engedi gyermekének a hibáit, így engedve teret annak az érzésnek, hogy nem baj, ha nem vagyunk tökéletesek. Fontos fejlődési szempont, hogy a gyerek érezhesse, hogy a szüleihez hasonló, később így érezhet más emberekkel is közösséget.

Ha ezek a szükségletek kielégülnek, akkor létrejön az egészséges önszeretet, ha nem, akkor apatológiás nárcizmus állapota áll elő, ahol a korai kielégítetlen szükségletek kielégítését fogja kergetni az egyén. Ekkor beszélhetünk nárcisztikus személyiségzavarról.

Rideg szülők gyermekei

Kutatások azt találták, hogy a nárcisztikus patológiák esetén jellemző, hogy a szülők ridegek, és igen jellemző lehet a rejtett agresszió is. – Előfordul olyan helyzet is, hogy a gyerek valóban rendelkezik olyan képességekkel, amelyek által valóban csodálhatóak. Ezek a tulajdonságok menedékké válhatnak a gyerek számára. Azonban ezeket a kiemelkedő képességeket a szülők tudják nárcisztikus módon használni Az ilyen gyermek azt érzékelheti, hogy a szülő számára csak különleges tulajdonságai számítanak, csak ezekre kap szeretetet és odafordulást – hangsúlyozta a szakember.

Terápiával kezelhető

Megtudtuk, hosszú pszichoterápiás folyamattal jól kezelhető a zavar, mely gyakran évekig is eltarthat. A terapeuta részéről nagyfokú empátiát és türelmet igényel, és fontos, hogy megfelelő keretek között képes legyen kielégíteni a páciens igényeit, amelyek gyerekkorban nem elégültek ki. – A kezelés szempontjánál kiemelném, hogy azért nagyon fontos, hogy mihamarabb terápiába kerüljenek, mert ha szülővé válnak, akkor nárcisztikus problémájuk gátolni fogja őket abban, hogy gyerekük alapvető nárcisztikus igényeit ki tudják elégíteni, így a probléma különböző formákban, halad tovább generációról generációra. Szülőként fontos, hogy csodálatosnak lássuk a gyereket, de legyünk reálisak (legyen értéke a dicséretnek) és hagyjuk, hogy az élet ezt reális mederben tartsa. A túlzó csodálat, amivel elárasztják a gyereket, káros lehet, és később grandiózus nárcisztikus állapotok kialakulásához vezethet. Kifejezetten ártalmas, ha a szülők a gyermekre saját vágyaikat, ambícióikat próbálják ráerőltetni, anélkül, hogy a gyerek valós igényeit figyelembe vennék.

„Kedvezőtlen hatású az is, ha a szülő folyton saját példájával hozakodik elő a gyereknek, amely azt is jelenti, hogy sosem elég a szülőnek, ahogy a gyerek csinál valamit. Mindig önmagához hasonlítja a gyereket, így a szülő önmagát elérhetetlen ideálként állítja a gyerek elé”

– részletezte.

Hogyan viselkedjünk a nárcisztikusokkal?

Dr. Szemán-Nagy Anita hangsúlyozta, meg kell különböztetni a felszínes és a mély ismeretséget. – Felszínes ismeretség esetén, különösen, ha jó képességekkel rendelkező nárcisztikus személyről van szó, kifejezetten kellemes és vonzó lehet a személy. Sokszor magával ragadó stílusuk van, hiszen ez is hozzá tartozik a tökéletesség látszatához. A párkapcsolat, együttélés már más helyzet, hiszen a csodálás és a csodálat dinamikája mentén gondolkodva láthatjuk, hogy kapcsolati szinten az egyik fő jellemzőjük, hogy nem tudnak egyenrangú kapcsolatokban működni. Vagy csodálókat keres, akik felnéznek rá, és ő közben gyakran le is nézi őket, vagy ők csodálják a másikat, mert fontos a számukra, hogy őket csak egy különleges személy értheti meg. Ezek mindig alá-föl kapcsolatok. Nem ritka, hogy a pszichoterápiás helyzetben nem a nárcisztikus személy, hanem a partnere jelenik meg. Azonban megemlíteném, hogy a nárcisztikusok gyakran találnak maguknak „megfelelő” partnert, abban az értelemben, hogy olyan partnert választanak, aki erősen függ tőlük, és így hajlandó a csodálatra. Ha ez a helyzet a kapcsolat során nehézzé válik, akkor jön el általában a partner terápiába lépésének a pillanata – ismertette.

VK

A saját tükörképébe szeretett bele

Dr. Szemán-Nagy Anita elmondta, a nárcisztus elnevezés a görög mitológiából származik. Narcissus egy szép férfi volt, aki mindenki, még a nimfák közeledését is elutasította. Az egyik nimfa belehalt a visszautasítástól való fájdalmába. Mikor a szerelem istennője, Afrodité meghallotta a történetet, elátkozta Narcissust, mégpedig úgy, a saját tükörképe láttán érezzen olthatatlan szerelmet. Mikor Narcissus megpillantotta magát egy patakban, azonnal szerelemre ébred, de nem tudta megérinteni szerelme tárgyát, mert rögtön szertefoszlott, ahogy a víz felszíne fodrozódni kezdett. Ezért nem szabadulhatott többé a patak mellől, ott érte a halál is.