Fesztiváli hangulat, jobbnál jobb ételek: minden a lecsó körül forgott Böszörményben

Második alkalommal rendezte meg a böszörményi sörfőzde, az út másik oldalán lévő kertészettel közösen a vénkerti lecsófesztivált az elmúlt hétvégén. Kilenc helyi csapat vágott neki, hogy a kertészettől igény szerinti mennyiségben kapott hagymából, paprikából és paradicsomból elkészítse a nyári zöldséges finomságot. Azt pedig, hogy ki mivel szeretné megbolondítani a lecsóját, azt a szervezők a csapatokra bízták. A főzéshez gyermekprogramok, kultúrműsorok és zene is dukált, így igazi kis fesztiváli hangulat alakult ki a sörfőzde udvarán.

Ötven, negyven, tíz százalék

– Másodjára rendezzük meg a fesztivált, aminek több célja is van. Egyrészt fogjunk össze mi, helyi termelők és népszerűsítsük a helyben előállított termékek fogyasztását, másrészt gyűljön össze egy jó kis társaság, és építsünk közösséget, az emberek jöjjenek össze, beszélgessenek és érezzék jól magukat. És ha már verseny, akkor kellenek zsűritagok is. Barabás Zoltán étteremtulajdonos, a Magyar Gasztronómiai Szövetség alelnöke, illetve egy helyei szakács, Székely Lajos, aki több étteremnek is a séfje minősíti a lecsókat. Lesznek nyeremények is, de itt nem ez az elsődleges cél – beszélt az eseményről Sánta Krisztián főszervező, aki hangsúlyozta, a rendezvényt próbálják környezetbaráttá tenni; visszaválthatós poharakat, újra felhasználható műanyag tányérokat használnak; szeretnék az egész eseményt egyzsáknyi szeméttel zárni.

Ki másnál, mint Barabás Zoltánnál kezdtük a lecsóparti körtúránkat. Milyen a jó lecsó? – tettük fel a kérdést. – Nekem a naturális lecsó az igazi. Amikor már túl van tupírozva rizzsel, kolbásszal, mindenféle dologgal, az már nem lecsó. Nekem a jó lecsó, az 50 százalék hagyma, 40 százalék paprika és maximum 10 százalék paradicsom. Ha sok paradicsom kerül bele, az savanyúvá teszi. A kiegyensúlyozott ízvilágot szeretem. És ha jó kolbászt is vágnak bele, azt én sem vetem meg. Természetesen kell a lecsóba még zsiradék is. Ha jó ételt akarunk, akkor szentségtörés olajat használni. A jó lecsó alapja, ahogy mondtam, a hagyma, a paprika, a paradicsom és a sertészsír. Mangalicáé vagy bármely másé, az teljesen mindegy. Azt is nézem, hogy ki milyen módon darabolja, szeleteli a nyersanyagot. Aztán a technológiában mennyire figyelnek oda, mennyire törik össze a nyersanyagot, megmarad-e az eredeti állapotában. Igazából szeretem a roppanós ételeket. A lecsónál is fontos ez. Nekem ezek az alapelveim, természetesen a kiegyensúlyozott, jó fűszerezéssel. Só, bors, enyhén csípősen szeretem, nem kell, hogy az domináljon.

Sok zöldség, kevés vargánya

Az egyik főzőhelyen egy nagy tárcsán szépen elrendezve készítgeti a lecsót egy fiatalember. – Kincses Dániel vagyok, a rendező serház csapatából – nyújtja a kezét. – Hagyományos lecsót készítünk annyi csavarral, hogy lesz benne egy kis bébitök, cukkini, patisszon. Mellé pedig sütünk harcsasaslikot, böszörményi füstölt kolozsvári szalonnával, cukkinivel, gombával és lila hagymával. Az alap fűszerek mellett egyetlen különlegeset használunk, mégpedig a vargányát. Ebből csak kevés kell, hiszen intenzív, meghatározó az ízvilága. Bízunk benne, hogy ízletes lesz, hiszen kiváló hazai alapanyagokat használunk. Mindezt egy erre a célra átalakított, megfenekelt boronatárcsán készítjük.

Továbbmentünk és finomabbnál finomabb lecsókat kóstolhattunk minden főzőhelyen. A legtöbben nemcsak a paprikát, hagymát és paradicsomot, no meg sót és kevés borsot használták, hanem hússal, szalonnával, kolbásszal ízesítették a finomságot.

KZs