Mi a jó a gyermek szempontjából?

Életünk egyik legszebb velejárója a gyermekáldás: de vajon mindig olyan „édes”, ahogyan azt megálmodtuk? Bizakodunk abban, hogy egyszer azért kötjük össze valakivel az életünket, mert szerelembe esünk, de találkozhatunk olyan párokkal, akik azért siettették a megházasodást, mert „jön a baba”, vagy éppen egyesek azért nem szakítottak, mert nem akarták, hogy a gyermekük bármiben is hiányt szenvedjen, sérüljön.

Nagy változások

Dr. Szilágyi Boglárka gyermekpszichiáterrel, pár- és gyermekterapeutával beszélgettünk többek között arról, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha a párok „muszájból” alkotnak egy párt, illetve milyen hatással lehet egy gyermekre, ha egy olyan családban nő fel, ahol a szülők távolságtartóak egymással, sokat veszekednek. – Az elmúlt negyven évben nagyon sokat változott a családmodellről való gondolkodás az emberek fejében. Lazultak az elvárások, az együttélési, házasodási szabályok, változtak a szokások. A válások száma folyamatosan növekszik. Már nem lepődünk meg azon, ha egy baba élettársi kapcsolatba érkezik, ugyanis nem mindenkinek fontos „a papír”, ahogy mondani szokás. Ez megegyezés kérdése. Mindennél fontosabb, hogy elkötelezettek legyenek a felek egymás iránt, és érezzék a gyermekvállalás felelősségét. Csak akkor vállalja fel két ember egy kicsi ember felnevelését, ha érzik a döntésük súlyát, és megértek erre a feladatra – ismertette a Naplóval elöljáróban.

– Az életben bármi megtörténhet. Sok kacifántos történetet lehet hallani, akár a múltból, ahol még érdekházasságok köttettek, akár a filmekből, ahol végül minden jóra fordul egy nehéz kezdet után. Egy kapcsolatot mindig ápolni kell, dolgozni kell rajta, ha azt szeretnénk, hogy működjön, mert a kezdeti rózsaszín köd után következik a valódi élet, ahol kiderül, hogy mennyire tud együttműködni a pár – fűzte hozzá.

Szülői nyomás

Vannak olyan szülők, akik nyomást gyakorolnak a fiatalokra, hogy „ne érje szó a ház elejét” – mielőtt a baba megszületik – keljenek egybe a gyermekeik: milyen hatással lehet ez egy kapcsolatra? – Bármi, amit nem önszántunkból teszünk, hanem egy külső nyomás hatására, az bizony teher lehet a léleknek. Érdemes ezt alaposan átbeszélnie a két családnak. Fontos meghallgatni a nagyszülőket is az érzéseikről, hogy nekik ez miért fontos. Egy pici baba érkezése nem csak a közvetlen szülőkre van hatással – mondta, majd hozzátette: – Hullámvölgyek mindig vannak egy kapcsolatban, akár nem is kell, hogy párkapcsolatról beszéljünk, csak egy akármilyen emberi kapcsolatról. Ha két ember szereti egymást, közös jövőt tervez, akkor a problémáikat képesek megoldani. Nem látom értelmét ragaszkodni egy olyan kapcsolathoz, amit az egyik fél határozottan elutasít. Nem hiszem, hogy hosszú távon leláncolható egy olyan ember, aki menni szeretne. Csak az időt lehet húzni – hangsúlyozta.

Mindenki hibázhat

A szakember elmondta, ha két felnőtt ember tud kulturáltan szakítani egymással, mert rájönnek, hogy már nem szeretnének együtt élni, akkor azt egy jobb megoldásnak tartja, mint egy állandó feszült vagy egy semleges otthoni légkört. Ebben még inkább sérülnek a gyerekek, mint egy „szép” válás során, ugyanis mindent éreznek a kis szenzoraikkal, és hajlamosak magukat hibáztatni a kialakult helyzetért.

– Határozottan felhívnám a szülők figyelmét, hogy a gyerekeknek nem kell, hogy szavakkal mondjuk el, ha gond van, ők minden apró jelet észrevesznek. Azért is nagyon kell, hogy minden fontos dolgot megbeszéljünk velük – természetesen, az ő szintjükön, nem a maga nyers valóságában – mert, amit nem tudnak, csak érzik, hogy gond, azt hajlamosak sokkal rosszabbnak elképzelni. Tehát megnyugvást okoz nekik, ha tisztán látnak – tette hozzá.

– Egy bizonyos korban, amikor nyitunk a külvilág felé, belelátunk más családok életébe. Egyre többet tapasztalunk, elkezdjük látni a szüleink hibáit is, rájövünk, hogy ők is emberek, hibázhatnak. Ekkor nagy fogadalmakat teszünk, hogy „mi majd másképp csináljuk”, aztán majd az idő eldönti, hogy sikerül-e. De mindenképpen hatással vannak ránk a gyerekkori élményeink, vagy így vagy úgy – mondta végül.

Létezik jó megoldás?

Nem lehet bekarikázni a jó megoldást, ha a következő kérdést tesszük fel: melyik a jobb, elvált szülők gyermekeként felnőni, vagy egy olyan családban, ahol folyton vitatkoznak? – Sok mindentől függ egy döntés, mérlegelni kell, sokan nem is tudják megtenni, hogy szétváljanak és teljesen új életet kezdjenek, mert mondjuk az anyagiak nem engedik. Lehet úgy is együtt élni, hogy már nem alkotnak egy párt a szülők, bár kérdés, hogy ez mennyire egészséges. A lényeg, hogy ne az egymás kritizálása, a másik életének a megkeserítése, a harc legyen a fő tevékenység egy ilyen együttélésnél, hanem felülkerekedve a sértettségen, képes legyen mindkét fél a jó megoldásra törekedni – mondta a szakember.

Nagy Emese