Álomszerű utazás: hetvenkét nap Dél-Amerikában

Napjainkban számtalan világutazóval találkozhatunk, akadnak olyanok, akik a megszerzett élményeiket megtartják maguknak, és abból táplálkoznak, de nem ritka, hogy családok, házaspárok megosztják benyomásaikat a nagyvilággal. Csonta László és felesége, Éva imádnak utazni, idegen kultúrákat közelebbről megismerni. Az elmúlt évben szerencséjük volt 72 napot eltölteni Dél-Amerikában, amit azért választottak úti célul, mert úgy vélték, hogy a térség mindenképpen pozitív benyomást fog tenni rájuk, már csak földrajzi, kulturális, illetve történelmi sokszínűsége miatt is.

– Minden helynek a Földön van egy szépsége, érdekessége és nem utolsó sorban története is, amely felkeltheti az érdeklődő figyelmét. Érdeklődésünk a létezés és a világunk megértése iránt mostanra már elég erős lett ahhoz, hogy legyőzzük félelmeinket és személyesen induljunk el világunk felfedezésére. Tavaly, 2019 elején végre elég erős lett bennünk a késztetés, hogy kilépjünk Európából. Mivel az egész világ a cél, ezért egy pár napot töprengtünk, hogy mely földrészre essen az első választás, de végül Dél-Amerika lett – fogalmazott a Naplónak, majd felesége kiegészítette: – Ez az övezet már rég szerepel mindkettőnk bakancslistáján. Amellett, hogy gyönyörű kontinens, nagyon sok, a világon egyedi jellegzetességgel bír, hogy csak párat említsünk: az amazonasi esőerdő, Machu Picchu, Titicaca-tó és még sorolhatnánk.

Jelesre vizsgáztak

A pár sokat hallott már Dél-Amerikáról, mások tapasztalataiból ítélve több mindentől tartottak, de így is rengeteg helyre eljutottak. – Féltünk, mennyire fogja próbára tenni a házasságot, mit fogunk enni és hogy fogunk reagálni az ottani betegségekre. Így utólag azt tudjuk mondani, hogy ezek voltak a legkisebb problémák, ezekből jelesre vizsgáztunk, kivéve azt az esetet amikor az utolsó előtti héten engem egy vírus padlóra küldött 6 napra, Bolíviában – mondta László, ezt követően felesége felsorolta, mennyi helyre eljutottak Amerikában:

„Hetvenkét nap alatt 4 országot látogattunk meg a kontinensen, plusz Panamát, ami már Közép-Amerikához tartozik. Kolumbia, Ecuador, Peru és Bolívia került fel a listára.”

– A legtöbb időt Peruban töltöttük. Ezek mind óriási országok, egy országban is el tudtuk volna tölteni ezt az időt, de mi minél több élményt és látnivalót akartunk besűríteni az útitervbe. Ez sikerült is, a főbb látnivalókhoz eljutottunk és sikerült bepillantást nyerni az ottaniak életmódjába. Ha azonban igazán meg akarunk ismerni egy országot, sokkal több időre van szükség – árulta el.

Változatos övezet

A két és fél hónapból az első két hetünket leszerveztük előre, azután szinte napról napra terveztük tovább az útvonalakat és éldegéltünk spontán. Bár adott volt a fő terv amely 72 napról, 5 országról és 26 főbb látnivalóról szólt, amelyet nagyjából teljesítettünk, ugyanis voltak szituációk ami miatt szükséges volt változtatni néha a terveken, vagy annak sorrendjén – taglalta, majd Éva hozzáfűzte:

„Úgy döntöttünk, hogy hagyjuk magunkat sodorni az árral, ahol nagyon tetszik ott maradunk többet, ahol meg nem, onnan hamar továbbállunk. Először is mindkettőnk számára kellemes meglepetés volt az ottani emberek kedvessége, segítőkészsége.”

– A másik dolog, ami nagyon tetszett, az a tájak és a természet sokfélesége volt. Az óceántól a sivatagig, a magas hegyektől az esőerdőkig minden megtalálható Dél-Amerikában – válaszolta a következő kérdésünkre: mi tetszett leginkább az utazásotok alatt? – Életvitel, gasztronómia, kevesebb korlátozás a megélhetés érdekében, segítőkészség, az a fajta életvitel a maga szabadságával, amit a dédnagyszüleink élhettek meg. Életszínvonal és pár egyéb szempontból is elmaradnak az európaitól, mégis néha irigylem tőlük azt az egyszerűséget és az azzal járó szabadságot és boldogságot – mondta László.

Legemlékezetesebb pillanatok

A házaspárnak rengeteg emlékezetes pillanata volt a 72 nap alatt, ezért nehéz is volt számukra kiemelni a legjobbakat. – 4000 méteren aludni a csillagok alatt, ahol tisztán látszik és közelnek tűnik a Tejút a maga színes pompájában, eltölteni egy napot a dzsungelben a bennszülöttekkel, vagy végig biciklizni egy sivatagi dakar szakaszt ahol a madár sem jár, igazán álomszerűnek tűnt – válaszolt László, majd felesége is: – Talán, amikor először jutottunk fel az 5000 méter feletti hegyekbe. Nem lehet leírni azt az érzést, ami ott elfogja az embert. Eláll a lélegzet a szó szoros és átvitt értelmében is, hisz egyrészt ott fenn kevés az oxigén, másrészt a táj magával ragadja az embert. De ugyanilyen felemelő érzés volt először megpillantani az inkák szent hegyét, a Machu Picchut – mondta.

„Talán ha jól emlékszem egy hét választott el attól, hogy lefoglaljuk a repülőjegyeket egy 62 napos indonéziai körútra, mielőtt úgymond lezárták a vírus miatt a világot.”

– Sokat nem tűnődtünk azon, hogy mi lesz, mert azok a típusú utazók vagyunk, akiknek este jön egy ötletük és reggel már úton is vannak. Ha a jó oldalát nézzük, és miért ne tennénk, akkor azt mondhatnám, hogy a kialakult vírushelyzet miatt kényszerpihenőt kaptunk, igaz nem kalandozhattunk el távolabbi vidékekre, de meglátogattuk országunk azon csodás helyeit, amelyeken eddig nem jártunk – válaszolta László kérdésünkre: hogyan élitek meg, hogy idén nincs lehetőség arra, hogy bejárják a világot? – Próbálunk nem sokat szomorkodni a helyzeten, hanem tovább folytatni a kalandozást, most inkább a közelben. Szerencsére errefelé is rengeteg látnivaló van, most sorra vesszük azokat a helyeket a környéken, ahol még nem jártunk – fogalmazott Éva.

Sokak álma eljutni Amerikába, úgy gondolják, egy olyan övezet, ahol valóra válnak az álmok, erről is megkérdeztük a világutazókat: mit gondoltok, mi olyan különleges Amerikában? – Ahogy egy európainak vágyálma eljutni Amerikába, úgy egy amerikainak a vágyálma eljutni Európába. Külön említeném Észak és Dél-Amerikát. Északon még nem voltunk, de információink szerint ott egész másként élnek, mint délen. Dél-Amerikába is érződik az északi hatás, de ott az emberek sokkal szegényebbek és nehezebb körülmények között élnek.

„Dél-Amerika egy titokzatos kontinens, tele különleges helyekkel, ami arra késztet, hogy felfedezzük”

– válaszolták lapunknak, majd elárulták mi a tervük a jövőre nézve: – Körbeutazni a világot a szépségéért, érdekességéért, működésének megértéséért, múltunk fürkészéséért, mert az ebből származó tapasztalat és tudás egy olyan plusz lehet, amely segíthet a jövőben jobb döntéseket hozni a döntéspontoknál. Nem tartom lehetetlennek, hogy a mi generációnk majd egyszer az űrutazást is megengedheti magának – válaszolta.

– A jövőben tovább szeretnénk folytatni a kalandozást. Két tervünk is van már kialakulóban, ezek mind hosszabb időt igényelnek. Az egyik Indonézia felfedezése, oda az idén mentünk volna. A másik, ami jelenleg kicsit közelebb áll hozzánk az Közép-Ázsia kevésbé ismert vidékei, ahol őseink, a hunok is megfordultak – hangsúlyozta Évi.

Végezetül a házaspár elárulta, mit jelent számukra az utazás, illetve azt, hogy hány helyen jártak már a világban. – Az elmúlt évtized a karrierépítésről szólt, ez sok stresszel járt és néha a kiégés szélére vezetett. Azt vettem észre, hogy utazáskor elfelejtkezek a mindennapokkal járó gondokról, ekkor szabadnak érzem magam. Tehát az utazást a szabadsággal asszociálom. Többnyire Európában utazgattunk, szinte minden országot bejártunk kivéve az orosz ajkú országokat – nyilatkozta László, majd felesége is válaszolt: – Számomra az utazás élményt, feltöltődést és szabadságot jelent. Mindig is nagy álmunk volt bejárni a világot, látni mindazt a csodát, ami a világunkban van, megismerni tájakat, kultúrákat, szokásokat, embereket, eljutni olyan helyekre, amelyekről talán nem is hallottunk. Eddig körülbelül 26 országot látogattunk meg, de még messze a vége – mondta.

Nagy Emese