Hogyan segítsünk gyermekeinknek a gyászban?

Nemrégiben egy tragikus esemény híre söpört végig az országon. Egy tanárnő az online oktatás során vesztette életét, amit az érintett osztály végignézett. A történtek kapcsán beszélgettünk a gyermekek gyászfeldolgozásáról Szabó Zsuzsanna pszichológussal. – A halállal való találkozás sokszor hirtelen és váratlan esemény. Mégsem a kiszámíthatósága vagy kiszámíthatatlansága miatt lehet traumatikus egy haláleset, inkább az ahhoz kapcsolódó körülmények miatt – mondta a pszichológus. – Erős érzelmi megrázkódtatást, traumát okozhat, ha végignézzük valaki halálát. Még akkor is, ha számunkra ismeretlen az illető. A traumatikus halálesetek nyomán komplikált gyász léphet fel, mely esetében mindenképp érdemes szakemberhez, pszichológushoz fordulni – hívta fel a figyelmet Szabó Zsuzsanna.

Játékkal is levezethetik a gyászt a kicsik.

„A gyerekek nagyon ügyesen használják a játékot a feszültségeik levezetésére, elcsatornázására.”

– Gyakori, hogy egy számukra nehezen feldolgozható eseményt eljátszanak szerepjáték, bábjáték formájában, esetleg lerajzolják, beszélnek róla – mondta a szakember. Hozzátette, érdemes ennek teret engedni, akár beszállni a játékba. – Inkább csendes megfigyelők legyünk, engedve, hogy a gyermek maga irányítsa a történéseket. Az agyunk csodálatosan működik, kiszűri azokat az információkat, amelyek felfogására, feldolgozására még nem állunk készen. Adjunk nekik teret és időt ezekre a folyamatokra – tanácsolta.

Nem érdemes titkolózni a gyerekek előtt a halál tényével kapcsolatban. – Természetes, hogy védeni akarjuk őket a nehéz és fájdalmas témáktól, azonban fontos szem előtt tartanunk, hogy szülőkent elsődleges feladatunk, hogy felkészítsük őket az életre, melynek része a halál is – fogalmazott a pszichológus.

„Többet ártunk a kegyes hazugságokkal, mint használunk, mert összezavarjuk a gyereket”

– tette hozzá. Amikor közöljük a rossz hírt, a finoman megfogalmazott, de őszinte kommunikáció a célravezető. – Beszélgessünk nyitottan, válaszoljunk türelmesen gyermekeink kérdéseire – mondta Szabó Zsuzsanna. Hozzátette, fontos, hogy mindig a gyermek korosztályának megfelelő szóhasználattal, érzékenységgel beszélgessünk a témáról. – A gyerkőcök nagyon érzékenyek a szüleik reakcióira, így ha rákérdeznek, nem érdemes hárítani, elhessegeti a témát, hanem fejezzük ki irányukba meglepődésünket, és mondjuk el, ha úgy érezzük, nehéz beszélnünk a témáról – fogalmazott.

Nem kell erőltetni

Nehezebb a halálról való kommunikáció a tinédzser korosztállyal. Ebben az életszakaszban jellemzőbb a befelé fordulás, szülőktől való távolságtartás, dühös, agresszív kommunikáció. – Nehéz ezt anyaként, apaként elviselni, pedig a legjobb dolog, amit ilyenkor tehet egy szülő, hogy türelmesen és nyitott karokkal, szeretettel válaszol. Ezzel biztosítja a gyermeket, hogy a negatív érzéseivel, gyászával, fájdalmával együtt is szerethető és számíthat szüleire – tanácsolta a szakember. – Nem kell erőltetni az öleléseket és a tanácsokat, csak legyünk közel, engedjünk teret arra, hogy a serdülő a saját tempójában, saját igényei szerint jelezze szükségletét a vigasztalásra – tette hozzá.

Egyre kevésbé számít tabunak a halál és gyász témaköre. – Az életnek ugyanolyan része a halál, mint a születés, így óhatatlan, hogy előbb vagy utóbb találkozzunk vele – mondta a Naplónak a pszichológus. – El kell ismerni, ez egy nehéz téma, sokunkat elfog a szorongás az elmúlás gondolatától, ami természetes, de ezáltal sosem lesz egy könnyed kávé melletti kérdéskör. A globalizációnak, az internetnek és a mai tabukat döntögető generációnak köszönhetően egyre kevésbé érezhető, hogy a halál is egy lenne a sok szőnyeg alá söpört téma közül – tette hozzá Szabó Zsuzsanna. Kiemelte, a közösségi média is sokat segíthet abban, hogy feldolgozzuk a gyászt, ugyanis számos eszközt nyújt arra, hogy az emberek megoszthassák fájdalmukat és úgy érezzék, nincsenek egyedül.

Debreczeni-Kondás Eszter