Tavaszváró ősi örömünnepünk: a farsang

Magyarországon a farsang vízkereszt napjától hamvazószerdáig tart. A mozgó ünnepek csoportját bővíti, mivel a végét a húsvétot megelőző nagyböjt határozza meg. A farsangi hagyományokról Juhász Eszter néprajz szakos doktorandusz hallgatót kérdezte a Napló.

A magyar farsangi szokások eredete egészen a középkorig nyúlik vissza. A középkori magyar királyi udvarban az olasz, francia hatás során, a polgárság és a falusi lakosság körében pedig a német hatás során honosodott meg. A farsang kifejezés a bajor-osztrák Fasching, Fastnacht szóból, illetve a vaschang bajor-osztrák jövevényszóból eredeztethető, jelentése a böjttel függ össze, a böjtöt megelőző estére utal.

– A farsangi jókedv célja a tél elűzése és a tavasz eljövetelének ősi örömünnepe, melynek hagyományai napjainkban is élnek. A farsangi bálok, mulatozások mai napig szerves részét képezik a szokásrendszerünknek. Ezen eseményeknek az egyik fontos tárgya a maszk, amely egyaránt megjelenik óvodai, iskolai farsangi rendezvényeken is. Míg az álarcos farsangi bálok a legtöbb településen megjelennek mai napig, addig az álarcos alakoskodás, a felvonulás egyre kevésbé jellemző. A látványos szokások a farsang végéhez, vagyis az utolsó három naphoz, farsang farkához: farsangvasárnaphoz, farsanghétfőhöz és húshagyókeddhez kapcsolódnak. Ezeken a napokon rendezik meg napjainkban a télbúcsúztató velencei vagy riói karnevált, illetve a mohácsi busójárást is. Sokszínű, humoros farsangi tradíciók alakultak ki a paraszti társadalomban. A párválasztást segítő táncmulatságok mellett jelentős szerepet töltöttek be a dramatikus játékok, egyebek mellett Cibere vajda és Konc király viadala, amely a böjt és a farsang jelképes párviadala. Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Konc király pedig a húsos ételeket. A vízkereszti viadalnak a nyertese Konc király, viszont húshagyókedden Cibere vajda győzedelmeskedik – részletezte Eszter.

Mint mondta: a farsang volt az ideje a vénlány- és vénlegénycsúfolásnak is, az úgynevezett kongózásnak, mely során nagy zajcsapással és rigmusok bekiabálásával az el nem kelt eladósorsú lányok háza előtt kolompoltak, nagy zajt csaptak. A farsangi felvonulások mellett gyakoriak voltak az alakoskodások, álesküvők tartása, téltemetés, álbírósági tárgyalás és halottas játékok játszása, mellyel céljuk a mulattatás volt.

Bőséget reméltek

– Farsang utolsó vasárnapját megelőző csütörtök népi elnevezése a kövércsütörtök vagy zabálócsütörtök. Ekkor kezdték elkészíteni a zsíros, húsos, bőséges farsangi ételeket, melyek elfogyasztásától a következő év bőségét remélték. A lakomázásban Isten nevében megkínáltak mindenkit, még a szegényeket és koldusokat is. A farsang jellegzetes étele a fánk (északi magyar falvakban pampuska), illetve a csőröge (palóc falvakban herőce).

„A fánkhoz babonás elképzelések is kapcsolódtak, például az első farsangi fánkot eltették, megszárították és porrá törték, valamint mágikus erőt tulajdonítottak neki, például azért is sütötték, hogy a vihar ne vigye le a háztetőt, de jellemző volt az is, hogy ha egy állat megbetegedett, a takarmányába tették gyógyulása érdekében.”

Ugyancsak kedvelt farsangi étel a rétes, mely szerencsét hozhat, ha jól nyúlik. A leggyakrabban fogyasztott ételek farsang utolsó három napján disznóhúsleves, tyúkhúsleves, töltött káposzta, kocsonya, sonka, oldalas, hurka, kolbász, fánk, csőröge, pogácsa, kelt kalácsok, rétes és béles volt – ismertette.

Családi recept szerint

Eszter elárulta: családjában is hagyomány a farsangi ételek készítése.

– Az édes, tésztás ételek, és savanyú káposztás tarja kerül az asztalra nálunk. Utóbbi elkészítéséhez egy kilogramm savanyú káposzta, négy szelet tarja (lehet csirkemell, karaj is), só, bors, kevés olaj szükséges. A megmosott savanyú káposztát a tepsi aljára rakjuk két centiméter vastagon, rátesszük a befűszerezett tarját, majd megöntözzük egy kis olajjal. A tepsit fóliával letakarjuk, és egy órán át sütjük. A fólia levétele után még tíz percig pirítjuk – javasolta.

A doktorandusz hallgató néhány édes tészta receptjét is megosztotta lapunkkal.

– Többféle fánk- és csőrögereceptet őrzünk a családi gyűjteményünkben, melyek közül van, ami hagyományozódik generációról generációra. A fánk elkészítéséhez először egy tálba 50 dekagramm lisztet szitálunk. Ebbe tesszük az előtte kikevert nyolc dekagramm margarint, öt tojássárgáját, nyolc dekagramm cukrot és egy csipetnyi sót. Majd hozzátesszük a 2,5 deciliter tejben, pici cukorban megfuttatott három dekagramm élesztőt. Jól összedolgozzuk, majd közepes nagyságúra szaggatjuk, és sütés előtt megkenjük olajjal. Az olajos felével tesszük a forró olajba. A megsült fánkot porcukorral meghintjük és lekvárral tálaljuk. A csőröge receptje egy kilogramm lisztet, egy mokkáskanál sót, két mokkáskanál szódabikarbónát, három félmarék cukrot, három tojást és nyolc deciliter tejfölt ír. Az elkészítéshez a hozzávalókat összegyúrjuk, majd öt-hét milliméteresre nyújtjuk, ezután formázzuk és bő, forró olajban kisütjük. A kisült csőrögét is tálaljuk porcukorral meghintve – javasolta Eszter.

BBI

Borítókép: a farsangi mulatozások mai napig szerves részét képezik a szokásrendszerünknek, az eseményeknek pedig az egyik fontos tárgya a maszk