Hová vezet a hosszú idő a szülőktől távol, megfosztva a szeretettől és a törődéstől?

A témában Posztós Réka pszichológusnak tettünk fel kérdéseket: Mit lehet tudni a tünetegyüttesről? Mikor fordul elő?

– A hospitalizáció olyan zavar, amelyet az édesanya személyes gondoskodásának a hiánya okoz a gyermek korai életszakaszában. A kutatások elsősorban azt írták le, hogy azok a gyermekek érintettek a kialakulásában, akik jelentősen hosszú időt töltenek gyermekkorban kórházban, illetve ha a gyerkőcök szerető szüleik közelségétől megfosztottan, intézeti nevelésben nevelkednek. A fenti esetben tapasztalták az úgynevezett érzelmi elsivárosodást és a hozzá kapcsolódóan kialakuló zavarokat – ismertette a szakember.

Továbbá olyan esetben is megtörténik, ha a gyermek családban nevelkedik, de az édesanyja a csecsemőjével elutasítóan bánik, esetleg abban az esetben is, ha érzelmileg elérhető gyermeke számára, viszont a nevelés terén elhanyagolja. Sajnos megeshet akár felnőtt emberekkel is, hogy a hospitalizmus jeleit mutatják – amennyiben hosszan elnyúló kórházi kezelésben kell részesülniük, kiváltképp, ha az adott intézmény sok beteget lát el, és betegségük viselése és szeretteiktől való elszakítottságuk mellett a személyes gondoskodás, törődés lehetősége hiányt szenved – mondta.

Érzelmi kötődés

A pszichológus úgy véli, meg kell említenünk, hogy nem feltétlenül mutatják a szindróma jeleit azok az állami gondozásban nevelkedő gyermekek, akik életük első fél évében olyan szerető közegbe kerülhettek, ahol az édesanya által nyújtott érzelmi kötődést egy „pótszemély” – nevelő vagy örökbe fogadó szülő – pótolni tudta. – Kiemelten fontos, hogy a gyermek számára az édesanyja rendelkezésre álljon. Ahogyan Spitz megfogalmazta: ez a legelső kapcsolat befolyásolja a gyermek társas lénnyé alakulását. Bowlby brit pszichoanalitikus megfigyelésére alapozva elmondhatjuk, hogy sajnos ezek a gyermekek felnőtt korukban statisztikailag nagyobb valószínűséggel válnak bűnözővé, illetve vállalnak felelőtlen párkapcsolatot és gyermeket. Gyermekeikkel nehezebben kapcsolódnak érzelmileg, és kihívást jelent számukra a nevelésük is. Mindemellett nincs kizárva, hogy egy-egy jó minta, példakép vagy mentor átsegíti őket azon, hogy a fenti önrontó körbe kerüljenek, és saját életük nehézségeit megdolgozva, saját magukért és gyermekeikért felelősséget vállaló felnőttekké váljanak – ismertette.

NE