Terítéken a spenót és a sóska

– A spenót Perzsiából származik, viszont Európában, a mediterrán országokban a Mediciek idejében terjedt el leginkább. Népszerűségét legfőképpen annak köszönheti, hogy kiváló ízvilágú nyersanyag, és köretként is remekül megállja a helyét – tájékoztatott Barabás Zoltán debreceni étterem-tulajdonos. Kiemelte, a spenót különösen finom tésztákhoz, halakhoz, marha- vagy bárányhúshoz is. Pozitív tulajdonságai sorát gyarapítja, hogy rendkívül gyorsan elkészíthető, akár kiegészítőként, akár önálló ételként (főzelék, leves) használjuk fel.

Nem csak „menzakaja”

A spenót rengeteg antioxidánst, vitaminokat, ásványi anyagot, valamint folsavat tartalmaz, amelyek elengedhetetlenek a szervezetnek. – Bár a modern gasztronómiában előszeretettel használják ezt a salátafélét, a hétköznapokban aligha kerül belőle a családi asztalra.

„A gyerekek például kiváltképp „spenót­ellenesek”, pedig jótékony tulajdonságai miatt épp a fejlődő szervezet táplálásához a leghasznosabb.”

Az sem véletlen, hogy a spenót népszerűségét Popeye, a népszerű rajzfilmfigura is hirdeti, hiszen ilyen módon lehetett a gyerekek körében leginkább népszerűsíteni, és talán a köztudatban is emiatt vált igazán ismertté – vélekedett Barabás Zoltán. Hangsúlyozta, az iskolai menzák étlapjain is szerepelnie kell a spenótnak néhanap, hiszen a kicsiknek meg kell ismerkedniük ezzel az egészséges étellel, és talán akad köztük olyan is, aki megkedveli a „hírhedt” zöld ellenség ízét. – Mi a spenótot tésztával szoktuk elkészíteni, és halakat szolgálunk mellé, vagy fehér húsú szárnyasokat. A zsírosabb halakhoz, mint a lazac, és a könnyedebb fajtákhoz (például a fogas) egyaránt remekül passzol. Az ízvilágát különféle fűszerekkel gazdagíthatjuk: a fokhagyma elengedhetetlen, de akár fahéjat is használhatunk mellé. Nagyon fontos, hogy ha zsiradékban szeretnénk megforgatni, akkor olívaolajat vagy vajat használjunk leginkább – részletezte az étterem-tulajdonos.

Hasonló a spenóthoz a sóska, és nem csak azért, mert azonos mássalhangzóval kezdődnek, és még a színük is egyforma. – Gyakorlatilag „párhuzamot vonhatunk” a két növény között. Ugyanolyan vitaminbomba a sóska is, mint a spenót, íze viszont egy picit karakteresebb, savanykásabb, ezáltal kicsit „felfrissíti” a szánkat, ha nyersen fogyasztjuk, és még a fogunknak is jót tesz – taglalta Barabás Zoltán. A sóskát most vízpartokon, kertek alatt is megtaláljuk, és akár nyersen is fogyaszthatjuk.

Barabás Zoltán azt tanácsolja: ha nem saját kertünkből vagy vízpartól, rétről szedjük a sóskát, hanem árokpartokról, mindenképp alaposan mossuk át.

– Beáztatni ilyenkor sem ajánlott, hiszen akkor veszít a jótékony vitaminokból, nyomelemekből. Illetve csak olyan árokpartokon szedjük, ahol alig-alig járnak autók, hiszen a forgalmas utak mentén termő növényben lerakódhatnak a kipufogógáz apró szemcséi, károsak a szervezetnek – figyelmeztet. Barabás Zoltán hozzátette, mindkét növény esetében fontos, hogy főzés helyett blansírozzuk elkészítéskor. – Ez azt jelenti: leöntjük forró vízzel, egy-két percig hagyjuk puhulni, majd gyorsan lehűtjük jéggel vagy hideg vízzel. Ez azért fontos, mert ilyen formában csak alig-alig veszít értékes ásványianyag-tartalmából, nem barnul be, és roppanós marad, megőrzi az eredeti állapotához hasonló élvezeti értékét.

Édesen savanyú

Amikor gyerekekként a nyári szürkületben az árokparton ültünk, hanyagul téptük a sóskát, és annyit ettünk belőle, amennyi belénk fért. Aztán persze a legtöbben korántsem voltak már olyan vakmerő legények, ha ugyanazt a növényt a mélytányérban látták, főzelékként gőzölögve. – Az már nem ugyanolyan! – jelentették ki az iskolai menza étkezőjében is, és mivel ott nem figyelte őket a szülői szempár, visszavitték a konyhásnéniknek. Gyerekként sosem értettem, hogyan lehet „utálni” egy ételt, a sóskát illetően végképp összezavarodtam. – Pedig szerintem finom! – érveltem többször az asztaltársaságnál, de a többiek csak legyintettek. Később nemcsak azt értettem meg, hogy ahányan vagyunk, annyiféle az ízlésünk, de arra is rádöbbentem, hogy valószínűleg az osztálytársaim és a barátaim sosem ettek még olyan finom sóskafőzeléket, mint amilyet az én nagymamám csinál.

Berecz Dorina