Színt visznek a szürkeségbe a vénkerti veteményesek

A Vénkerti Közösségi Kertet tavaly nyáron, az átadáskor vehették birtokba az első lelkes veteményezők. Vajda Erzsébet, mindenki „Zsikéje” vállalta a szervezői szerepet, ő tartja a kapcsolatot a Debreceni Környezetvédők Társaságának (DKT) tagjaival is, szoros együttműködésben rendezik a kert sorsát. Újságunk munkatársait több hobbikertész is fogadta május végén, hogy körbevezessenek minket.

– Tavaly indultunk egy országos konyhakerti pályázaton is, 140-en neveztek, mi a 7. helyen végeztünk. Nagyon büszkék voltunk a kiskertre! – emlékezett vissza Zsike. Kiemelte, idén ismét megmérettetnék magukat és a veteményest, így ha a lehetőség adott lesz, mindenképp indulnak a versenyen. Idén – rendhagyó módon – ugyanazoké a kertművelőké a terep, akik a közösségi kert indulásakor megkapták a parcellákat, ugyanis tavaly júniusban sikerült átadni a kertet, így alig tudtak benne munkálkodni.

Az idei évet „kárpótlásként” kapták, jövőre újabb lelkes jelentkezőknek engednek teret, hogy ők is kipróbálják a biokertészkedést.

Bőséges és bió

Ahogy parcelláról parcellára sétáltunk, a jelenlévők egyetértettek: a sok esőzés és a kevés napfény miatt kissé lassan értek be a zöldségek, de most már szépen beindultak a folyamatok. Ha közelebbről megnéztük, láthattuk: kezdenek beérni a termések, zöld paradicsom és apró uborkák is csüngenek már a szárakon, a burjánzó borsón is szép számban sorakoznak a dagadó hüvelyek, pár hét múlva fogyasztható mind. A kert egyik sarkában komposztláda „csücsül”, a bejárati kapu melletti szerszámos faházikóban locsolókannák, metszőollók, kapák és gereblyék sorakoznak.

„Van, ami saját és van, ami közös, de mindenki használhat mindent, még madáretetőnk is van, télen ki is tettük, ahogy kell”

– taglalta Zsike, miközben a kis ásókat forgatta, mutatta. A közösségi kertben a zöldségek hada mellett gyógynövények, fűszernövények is vannak egy-egy kisebb parcellában: terebélyes mentabokrok, citromfű és rengeteg levendula terem – van miből válogatni.

Egyedien szépek

Egy-egy apró veteményesnél részletesebben elkalauzolták a kertészek a Napló munkatársait. Kocsi Erika – aki nemcsak zöldségeket, de virágokat is szép számmal ültetett a veteményesébe – úgy nyilatkozott, a lakótelepek igazi színfoltja a közösségi kert: mindenki parcellája egyedi és különleges. – A legnagyobb örömöt mégis az jelenti, hogy amellett, hogy rengeteget tanulhatunk egymástól, egy igazán összetartó közösség lettünk, szeretnénk, ha ez továbbra is így maradna – bizakodott. – Ezeket a hagymákat most húztam ki a földből! Szépek, egészségesek, vegyszermentesek – dicsekedett a friss zöldségekkel Zsike, és közben leleményes „találmányát” is megmutatta. – Tavaly az uborka és a cukkini elfoglalta a területem felét. Ezért idén ezeket vászonzsákokba ültettem, és hálót feszítettem a kerítés elé, így arra futnak majd fel – magyarázta lelkesen, aztán visszatért a parcellában sorakozó zöldekhez: csak úgy növekszik a rengeteg saláta, paradicsom és eper. Nagy Péterné Julika borsója is irigylésre méltó, és mint mondja, ha már nem hoz több termést, mást ültet majd a helyére. – A pillangós növény után ugyanis nitrogénes lesz a talaj, az pedig nagyon jó a paprikának, ezért azt fogok ültetni – indokolta választását, közben a petrezselyemzöldek tömkelegére mutatott.

„Néha olyan bőséges a terméskínálat, hogy egymásra testáljuk, amit nem tudunk felhasználni”

– jegyezte meg mosolyogva. Vályogos Péterné Magdi epret, borsót, paradicsomot, salátát, paprikát és hagymaféléket nevelget. – Nem akartam borsót vetni az idén, de ajándékba kaptam a magot, hát elültettem. Nem bántam meg – mondta mosolyogva.

Egymás mellett

A hobbikertészek a hosszú parcellákat megfelezik, így lehetnek „kertszomszédok”. Az egyévi bérleti díj 4 ezer forint, a befizetett összeget pedig magukra fordítják. – Én kezelem a „kasszát”, de közösen beszéljük meg, mit szeretnénk vásárolni a pénzből – szögezte le Zsike. Mint azt kifejtette, vettek már szerszámokat és ponyvát is, most pedig napernyőt szeretnének vásárolni, hogy a forró napokon egy kis árnyékuk is legyen az asztaloknál. – Nyáron sokszor szürkületig itt ülünk és trécselünk – tette hozzá kacagva, a többiek helyeselve bólogattak.

Mint említették, a DKT oktatásokat is szervezett nekik, megtanulták mit, mikor kell elültetni, a komposztálás rejtelmeiben is elmerültek.

A tanulás is mindig jó hangulatban telt, olyankor „terülj-terülj asztalkám” volt, mindenki készített valami ínycsiklandót a kertje terméseiből, azzal kínálták egymást. – Ilyen társaság vagyunk mi: megosztjuk, amink van – tették hozzá bezárólag, teljes összhangban.

Terjednek a szürkeséget megbontó előkertek

Egyre több városrészben figyelhetők meg azok a pár négyzetméteres területek, amelyek helyén régen csak gyep volt, mostanra pedig színpompás virágoskertekké alakultak. – Számomra a betondzsungelben mindig is kissé szürke és egyhangú volt az élet. Amióta a kertészkedés a hobbim, nemcsak a lépcsőházunk előtti terület lett színesebb, hanem az életem is – nyilatkozta lapunknak Kocsi Erika debreceni lakos, akit nemrég ejtett rabul a kertészkedés.

– Amióta a Vénkertben kibéreltem a parcellámat a közösségi kertben, új kapuk nyíltak meg előttem. A Domokos utcán lakom, és úgy éreztem, ide is kellene egy kis szín, így a lépcsőház előtti részről eltávolítottam a füvet, és virágoskertet „varázsoltam” a helyébe – részletezte.

Mint mondta, gyorsan elterjedt a kezdeményezése, már „végigment” az egész házsoron.

Ilyen előkertekkel a város többi részén is találkozhatunk: akit az Újkert, a Vénkert, a Tócóskert vagy a Dobozi lakótelep felé visz az útja, egész biztosan észreveszi az apró, igényesen megművelt területeket.

Berecz Dorina