Igazi kuriózum Nyírábrány tájháza

Három szoba, régi bútorok, használati tárgyak és megannyi emlék, amit a több mint kétszáz éves falak őriznek a Rákóczi utcán. Tuss Jánosné Mari néni, vagy ahogy a faluban ismerték, Cucuka mama háza az alföldi paraszti földépítészet szinte érintetlen darabjaként áll ma is, így valódi kuriózum a faluban. Jelenleg tájházként működik, s Keresztessy Tamás, az egykori pedagógus gondozza.

A találkozásunk Tamás bácsival sok nosztalgiával telt. Azt mondta, másoknak azért tetszett a tájház, mert az nem múzeumszagú, hanem múltidéző – erről pedig magunk is megbizonyosodhattunk. A nyugdíjas pedagógus elköteleződésből teszi a dolgát a tájház körül, és páratlan lelkesedéssel fogad minden érdeklődőt a megye nyírségi falujának utolsó földházában. Megosztotta, hogy nem csak most, korábban is, amíg nem volt tájház, gyakran ellátogatott ide gyerekekkel. – A házban látottakkal fűszereztem a meséket. Ahogy a történet szerint Bolond Kati leverte a tányérokat, mi is elképzeltük, hogy megtesszük. A gyerekek látták a tárgyakat a falon lógni, nem kellett nekik elképzelni a történetet – mondta.

Hozzátette: azt vallja, hogy akkor lesz élmény a tájházlátogatás, ha történetek felidézésével telik.

– Nagyon fontos számomra, hogy feltöltődés legyen az itt töltött idő. Van máshol az országban a miénknél sokkal szebb és jobb épület, olyan is, aminek sok melléképülete van. Itt nagy szegénység volt, hat-nyolc gyerekkel a családokban, akik mind együtt laktak egy ilyen apró házban, bármilyen nehéz ezt elképzelni. A nagyfiúk és a férfiak az istállóban aludtak, pénz nem volt, mégis megéltek becsületben és tisztaságban az emberek – mondta, kiemelve, hazánknak rengeteg rejtett kincse van, amit érdemes megismerni.

Csaknem száz évet élt

Megtudtuk azt is, nem csak a gyerekek élvezték az ismerkedést a régi időkkel: Mari néni a diákokat mindig szívesen fogadta. – Ritkaság volt. Mindig mondta: „Gyerekeim, üljetek le” – idézte fel. Keresztessy Tamás szavai szerint a ház egykori lakója a falu legidősebb polgára volt, majdnem megélhette a száz évet. Még halála előtt is aktív életet élt, saját kertjét felásta, megkapálta. A férje Amerikába disszidált, az asszony pedig egész életében visszavárta szeretett társát az Újvilágból. Volt egy fia is, aki húszévesen tüdőbajban halt meg.

Egykori otthonában – Keresztessy Tamás gyűjtései mellett – ma is ott vannak a használati tárgyai. Ottjártunkkor ezek az eszközök kalauzoltak bennünket az időutazáson. Tamás bácsi beszélt nekünk a több mint százéves szentelőkosárról, amelyen „Feltámadt Krisztus” feliratú szentelőkendő pihen, a Boldogasszony ágyáról, amelyben emberéletek kezdődtek és értek véget, de felidézte azt is, milyen élmény volt számára az 1960-as években a szomszédos országból betelepített asszonyok román nyelvű imáját hallgatni egykoron.

BBI