Szelíd, szerethető teremtések a szakállas agámák

Ma már egyre elterjedtebb, hogy pókok, gyíkok éldegélnek az íróasztalunkon elhelyezett terráriumokban – ez az elmúlt időszakban még inkább előfordult. Ahogy azt már korábban megírtuk, a pandémiás időszakban – amikor az otthon maradáson volt a hangsúly –, sokan elgondolkodtak azon, megosztják mindennapjaikat egy kisállattal. Molnár Lajos imádja a gyíkokat, ezért is döntött nyolc évvel ezelőtt szeretett szakállas agámája, Agi mellett, aki a hosszú évek alatt hűséges barátja lett. A hajdúböszörményi férfi azért tartja fontosnak, hogy minél több ismeretünk legyen a félsivatagi állatról, mert sokan csak kedvtelésből vásárolnak szakállas agámát: nem tudják, hogyan kell tartani, mire van igénye.

Ismert fajok

A különféle fajok méretei eltérőek, ám a leggyakoribb agámafaj a Pogona vitticeps, az állatkereskedésekben is többnyire velük találkozhatunk. Körülbelül 50–60 centiméteresre nőnek, míg például egy törpe szakállas agáma 35 centiméternél nem nő nagyobbra. Továbbá ismert az északi gyík is, amely egészen kicsike, 10–15 centiméteres marad. – Természetesen nem mindegy, az állat természetben vagy fogságban él, Agi már aggastyánnak számít – jegyezte meg mosolyogva. – Ugyanis ez a maximumkor, amit Ausztrália sivatagos területein megélne, így nálam, megfelelő tartásban bízom benne, hogy még hosszú ideig magam mellett tudhatom. Egyszerű a tartásuk, ugyanis nem kell őket sétálni vinni, hatalmas vagyonokat rákölteni, viszont csak annak ajánlatos, aki valóban szeretettel és törődéssel fordul feléjük. Szelíd természetű teremtések, nem kell attól félnünk, megharapnak, esetleg megkarmolnak, persze biztosan vannak kivételek, de keveset hallani agresszív példányról. Köztudott, ha az agáma fél, esetleg védekezik, akkor nem támad, hanem megváltoztatja a színét – ezért is érdeklődnek utánuk a gyerkőcök – mondta.

Alaposan tájékozódjunk!

Amikor eldöntöttük, szeretnénk otthonra egy példányt, akkor nem árt, ha utánajárunk, hogyan válasszunk, mit kérdezzünk az eladótól. A folyamat ugyanúgy kezdődik, mintha négylábút vásárolnánk: felkeresünk egy állatkereskedést vagy egy tenyésztőt, majd találkozunk az egyedekkel – fogalmazott lapunknak. – Itt nem fog bennünket „kiválasztani” az állat, nem sétál, kúszik felénk, ezért is fontos, hogy jól szemügyre vegyük: mennyire éber, aktív, esetleg van-e rajta sérülés – hangsúlyozta. – Kiskorukban néhány centiméteresek az állatok, így a legjobb, ha eleinte röpképtelen muslicát adunk nekik, utána sáskával, csótánnyal, illetve zöldségekkel etetjük őket. Ügyeljünk arra, hogy megfelelő méretű terráriumot válasszunk számukra, amelyben a hagyományos izzókon kívül van egy UV-B sugárzást biztosító fényforrás. Továbbá szükség van beépített fűtőelemekre, mivel 18–31 fokos környezetben érzik jól magukat, míg éjjel inkább a 21–27 fok számukra az ideális, de ezeket az információkat az eladótól biztosan megkapjuk – ismertette.

NE