A kényszer szülte, de szerelemmé vált: 76 évesen is naponta gyalogol a debreceni Irénke néni

Soha nem késő elkezdeni – tartja a mondás, amit Sági Lászlóné Szabó Irén példája is megerősít. A 76 esztendős hölgynek korábban súlyos egészségügyi problémái adódtak, többek között rosszindulatú daganat miatt emlő- és tüdőműtéten esett át. Ezt követően jött az orvosi javallat: sétáljon, mozogjon sokat – s ez megváltoztatta Irén életét.

Meg kell tanulni

– A 7. emeleti lakásban nincs sok mozgási lehetőség, ráadásul eladtuk a kertünket, így komolyan el kellett gondolkoznom a hogyan továbbról. Az orvos által javasolt sétálás nekem kevésnek bizonyult, ezért más mozgásforma után néztem az interneten – kezdte a történetét a kétgyermekes édesanya. – A keresgélés során rátaláltam a nordic walkingra, amiről korábban soha nem hallottam. De nagyon megtetszett, hogy a botok használata leveszi a terhet a gerincről, a csípőről, s így sokkal könnyebb gyalogolni. A felfedezésemet elmondtam Edina lányomnak, aki pár nap múlva meglepett két nordic walking bottal. Hamar rá kellett jönnöm, hogy egyedül nem megy, ugyanis éreztem, valamit nem jól csinálok. Ekkor kerestem egy oktatót, akit Kőrösi Judit személyében találtam meg, s ő világított rá arra, hogy ezt a sportot meg kell tanulni. Csatlakoztam a Nordic Walking Debrecen SE-hez, bár elárulom, nehéz volt megtalálni a számomra ideális csoportot. Az egyik társaság számomra túl gyorsan, a másik túl lassan gyalogolt, így jött egy kézenfekvő megoldás:

rábeszéltem a férjemet, hogy járjunk közösen túrázni. Szerencsére Laci társam lett a nordic walkingban is, s így 2018 óta szinte minden nap járjuk az erdőt.

Fontos a mozgás

Irénke néni elmondta, a férjével továbbra is az egyesület tagjai, amit azért tartanak fontosnak, mert egy igazán jó közösséghez tartoznak, de úgy, hogy nincsenek kötöttségek, csak akkor csatlakoznak a csoportos foglalkozásokhoz, amikor kedvük van. – A napi rutinunkat a gyalogláshoz igazítottuk, amikor jó idő van, akkor reggel 7-kor már az erdőben vagyunk. Annyira jó ilyen korán látni az ébredező természetet, s azokat a mozgásra vágyókat, akik hozzánk hasonlóan a friss levegőn kezdik a napjaikat. Ezek a sorstársak már megismernek bennünket, s akadnak köztük sportolók is, például Dombi Tibivel rendszeresen találkozunk reggelente.

Felemelő érzés, amikor köszöntenek bennünket, s ilyenkor azt is érezzük, elismerik azt a teljesítményt, hogy nap mint nap teszünk az egészségünkért

– fogalmazott a 76 éves hölgy, aki korábban egészen távol állt a sportolástól, ám most már el sem tudja képzelni az életét aktív mozgás nélkül. – Minden gyaloglásunk előtt bemelegítünk, ezt követően jön a minimum kétórás gyaloglás, majd nyújtással zárunk. Mindig a Nagyerdőben gyaloglunk, régebben kimentünk Pallagra, de mostanában már „csak” 5 kilométer körül van a napi penzumunk – kivéve, ha az időjárás közbeszól. A rendszeres mozgás nagyon jó hatással van a vérnyomásomra, a cukorbetegségemre, a csontritkulásom is javult, ráadásul mentálisan felpörget a mindennapi teendőimre. Saját tapasztalatból mondom: a nyugdíjasoknak nagyon fontos a mozgás, ki kell menni a szabadba, amihez a Nagyerdő csodálatos helyszín. Elárulom, imádok fotózni, s minden egyes túrám során magammal viszem a telefonomat, amivel megörökítem a természet apró csodáit.

Versenyző lett belőle

Korábban már szó volt róla, hogy a háromszoros nagymama fiatalkorában nem sportolt, éppen ezért nagy szó, hogy a közelmúltban megmérettette magát egy viadalon, nevezetesen az I. Országos Nordic Walking Találkozó és Versenyen, amit Debrecenben rendeztek.

– Kíváncsi voltam, mennyit bírok versenykörülmények között. Valószínű, hogy a 10 kilométeres távot is teljesítettem volna, de óvatos duhajként az 5 km-esre neveztem. A start után éreztem, hogy a drukk és az izgalom eluralkodik rajtam, ezért nem hajtottam túl magam, a középmezőnyben végezve akartam teljesíteni a távot. Persze a bizonyítási vágy bennem volt, s némileg tempósabban haladtam, mint ahogy szoktam, ám a végén még számomra is meglepő időeredménnyel, 1 óra 2 perc alatt értem célba – mondta büszkén Irén, aki felejthetetlen élményként aposztrofálta az erőpróbát, s már alig várja, hogy jövő májusban elindulhasson az első nemzetközi versenyén, amit szintén a cívisvárosban rendeznek.

Boros Norbert