Varázslatos mesevilágba csöppentünk egy Debrecen közeli tanyán

Több mint húsz évvel ezelőtt Bakk Ágota virágkötőként kezdte pályafutását, s egyszeriben különféle okoknál fogva műfajt váltott. Már akkoriban is szép számmal fordultak elő kertjükben túlszaporodott évelő növények, melyeket mint őstermelők kezdtek el édesanyjával árulni a debreceni piacon. – Előbb sziklakerti növényeket kezdtünk el vásárolni és szaporítani, s szép lassan fejlődött az állomány – kezdi visszaemlékezését Ágota. Tizenhat éve már, hogy Józsáról Nagycsere tájvédelmi körzetében vásároltak tanyát, ahol több mint ezer négyzetméter területet művelve már-már kisebbfajta botanikus kertet csodálhat meg néhány kiváltságos. Mindenféle évelő dísznövény megtalálható Ágota kertjében: sziklakerti növények, örökzöldek, virágos bokrok, fás szárúak. Saját fogyasztásra zöldséget termeszt, a palántákat maga nevelgeti. – Arra vagyok a legbüszkébb, hogy ami a ház körül fellelhető a kertemben, azt mindet én szaporítottam, én ültettem, én neveltem. Szó szerint a két kezem munkája minden. Nagyon nehéz ez az életforma, de nem cserélném el ezt a hivatást másra – meséli.

A tájvédelmi körzet malmára hajtja a vizet

Idén legalább ötvenféle paradicsom termett udvarán. Cserél magot külföldiekkel, az ország más táján élőkkel, egy szicíliai barátnője gyakran hoz neki zöldségmagokat. Ennek köszönhetően az idén piros paradicsomon kívül, zöld, fehér, citromsárga, narancssárga, lilás, barnás és tarka is termett Ágota kertjében. – Sokan megkérdezték, hogy hogyan védekezek a poloskák ellen. Mivel tájvédelmi körzetben fekszik a tanyám, rengeteg madár fészkel errefelé, s a cinkék, az őszapók szedik össze az élősködőket. Sokak nem szeretik, de én például a verebeket is nagyon kedvelem, mert mikor látom, hogy a cserebogarakat agyon­ütik és viszik fészekaljnak, akkor tudom, hogy az én növényeimet mentik ezzel. Még soha nem permeteztem semmit, teljesen biomódon gazdálkodom, vegyszerek nélkül – mondja Ágota. Mielőtt nagyon sárgulnánk az irigységtől, azért meg kell szemlélni az érem másik oldalát is, hiszen temérdek vadkár is éri, amivel szintén nem lehet mit kezdeni. A pocok elrágja a tulipánhagymákat, időnként egy őz bejut a lekerített területére, a gyapotbagolylepke hernyója belerág néhány növényébe. – A legbüszkébb talán óriás virágú mocsári hibiszkuszaimra vagyok, mert bár elég elterjedtek ma már a mocsári hibiszkuszok, mégsem találkozom sehol olyan fajtákkal, amelyeknek virágmérete a levesestányér átmérőjével vetekszik. Minden probléma eltörpül amellett a jó érzés mellett, hogy látom, hogyan fejlődnek, szépülnek növényeim. S az sem utolsó szempont, hogy tudom, mit eszek. Rengeteg befőtt, savanyúság, lecsó, sűrítmény, lekvár gazdagítja kamrám polcát, amiért nem kell boltba járni – mondja méltán büszkén Bakk Ágota.

Gyönyörű tó is áll udvara közepén, ahol szebbnél szebb tavirózsa pompázik, élnek benne íriszek, kolokán, hínárfélék, halak, békák és vízisikló is. Ágota szerint a természet ad és elvesz, elvesz és ad, tehát a körforgás rendjén való. Küzdelmes ez az életforma, s jóformán 365 napig tart, mégsem cserélné ezt másra. Tavasszal kezdődik a tápanyag-utánpótlás, áprilisban kezd vetni, dugványozni, majd főműsoridőben jöhet a gyomlálás, locsolás, gondozás, árulás, ősszel betakarítás, feldolgozás, de télen sincs pihenés, mert olyankor pedig a magokat válogatja, csereberél. A legnagyobb hidegekben pedig jut ideje kutyáit nevelgetni és szenvedélyeire is időt szentelni: gyönyörűen rajzol, fest, s különleges használati tárgyakat horgol.

Kreativitását, kézügyességét ilyen módon éli meg. Bárki, aki betéved hozzá, s látja keze munkáját, elismerően nyilatkozik róla. Él egy hölgy egy eldugott tanyán, Debrecen-Nagycserén, ahol varázslatos mesevilágba csöppen a látogató, ha netalántán arra téved.

MCS