Ez egy színpad, egy szentély, ahol mi vagyunk a színészek, és a vendég a közönség

A megyei éttermek, büfék, kávézók, cukrászdák, pizzázók, sörözők, borozók és pubok február 28-tól mérték össze népszerűségüket Törzshely 2022 nevű játékunkban.

A város kategóriában végül a Tiszacsegei Halászcsárda kapta a legtöbb szavazatot. Lapunk Szalai János üzletvezetőt kérdezte az ikonikus helyről.

Szalai János, vagy ahogy Csegén ismerik, mindenki Duda bácsija 52 éve dolgozik a vendéglátásban. Mint mondta, kívülről-belülről ismeri a gasztronómia és a kiszolgálás fortélyait. Egy Rába-parti kis faluból előbb Balatonföldvárra, illetve Fonyódra, onnan pedig barátja, a csárda tulajdonosa, Nagy Sándor unszolására Tiszacsegére vezetett az útja. – Az egész családom Fonyódon élt, amikor egy bizonyos szilveszter estén Nagy Sándor bejelentette, megvásárolta a csegei halászcsárdát. Gratuláltam neki, bár volt egy különös előérzetem, hogy itt még nem zárult le a beszélgetés. Noszogatott, hogy költözzek ide, de egy-egy látogatáson kívül addig sosem jártam a Tisza partján.

Végül hagyott 2 óra gondolkodási időt, utólag úgy tűnik, a gyors döntésem kifizetődött. A 15. szezonunkat kezdtük meg itt az idén

– mondta a tapasztalt szakember, akinek mára a fiai is Csegére tették át székhelyüket, és együtt dolgoznak apjukkal a halászcsárdában.

– Anno a megyét járva feltűnt, hogy az itteni étteremvezetők sokszor kimentek, beszélgettek a vendégekkel, ahogy annak ideális esetben lennie kellene. Én is ezt akartam csinálni. Volt egy vágyam, hogy egy piros kockás asztal mellett üldögélek a betérőkkel, és a kedvükre járok, mert erről szól valójában a vendéglátás – fejtette ki.

Mára ikonikus hellyé vált a Tiszacsegei Halászcsárda. Akár az ország túlsó feléről is hetente eljárnak egy jót enni az emberek, a vendégkör Budapesttől Győrön át Karcagig szinte mindenhonnan fellelhető.

A csárda akár 200 embert is kényelmesen befogad, sőt, egy 30 személyes különtermet is fenntartanak különböző rendezvények számára. – Az egész csárdát persze nem zárhatjuk le egy-egy esemény miatt, hiszen a távolról érkezőkkel szemben ez nem lenne igazságos. Nemrég teljes felújításon estünk át, a 9 szobás panziónk pedig akár 22 fő elszállásolására is alkalmas. Két hatalmas fesztiválunk is van, július első szombatján halászléfesztivált, míg szeptember első szombatján harcsapaprikás-fesztivált tartunk – mondta Szalai János.

Apropó, ételek:

a helyi alapanyagokból, saját receptek szerint készült mesterművek valóban unikumnak számítanak az országban.

Ahogy azt az üzletvezető is megerősítette, az előző tulajdonos által kitalált ötletek mellett – halászcsárda lévén halközpontú – olyan új receptúrák is az étlapra kerültek, mint a harcsagírosz, a bableves füstölt hallal, vagy a harcsasteak.

Ide a vendég azért jön, hogy egyen egy finom halászlevet, vagy haltepertőt. Ami nem a Tiszához és a magyar halhoz köthető, bárhol máshol megtalálja. Mi azonban olyat készítünk, amit csak itt kaphat meg.

Az ételek mellett a már említett barátságos, egyben profi kiszolgálásra sem lehet panasz. Két rutinos tag mellett több mint két tucat fiatalos, kreatív helyi kolléga segíti Duda bácsi munkáját. – Ritka nálunk a lemorzsolódás, az elmúlt 14 szezonban nálunk dolgozók háromnegyede azóta is itt van. Remek csapat, nélkülük én sem mennék semmire. Baráti, egyben kollegiális a viszonyunk. Tudjuk, mikor üljünk le meginni egy kávét, és azt is, mikor kell dolgozni.

Úgy vélem, nem leszek attól kisebb ember, hogy néha be-besegítek a konyhában, vagy hozom-viszem a zöldségeket. Egy jó hajóskapitány mindig elöl jár, de utolsóként hagyja el a hajót! Mondják, hogy kell a pénz az élethez, de én úgy vélem, ha valamit szívvel csinálsz, és elfogadnak az emberek, az többet ér mindennél

– mesélte elérzékenyülve Szalai János.

– Van, akire emlékszem, ahogy kisgyerekként messziről kiáltott: „Szevasz, Duda bácsi!” Most 20 éves felnőttként ugyanígy köszönt, és ez jó érzés. Hiszen akkor csak megmaradtam az emberek emlékezetében...

A 67 éves csupa szív üzletvezető nem tervezi még a visszavonulást. Úgy fogalmazott, sosem bánta meg a döntését, hogy anno – sokakkal ellentétben – ő nyugatról keletre költözött. – Én már nem tudnék máshol élni. Ha lenne még egy életem, a hegyekben egy hüttében el tudnám képzelni magam, de így semmiképpen.

A csegei emberek csodálatosak, és mindennap hálát adok hazaérve a jóistennek, hogy reggelente a Tisza partján, ilyen gyönyörű környezetben kávézhatok. Ha kívánhatnék, azt kívánnám, legyen egészség, béke a családban, és ilyen nagyszerű csapatunk, akikkel még hosszú évekig dolgozhatunk együtt

– emelte ki.

Valamit egészen biztosan eltalált a tiszacsegei csárda, hiszen neves magyar színművészek, zenészek, és olykor-olykor egészen illusztris vendégek is betérnek egy ebédre, vacsorára hozzájuk.

– Fásy Ádámmal együtt dolgoztunk, még pincérkorunkban, azóta is sokszor meglátogat bennünket. De ültem már együtt az asztalnál a Tankcsapdával, Bochkor Gáborral, Bodrogi Gyuszi bácsival, és még sorolhatnám. Egy ízben pedig meglepetésszerűen ellátogatott Orbán Viktor miniszterelnök úr is. Leparkolt egy autó, és kérdeztem a fiamat, hogy milyen delegáció érkezett. Beszaladt a konyhába, mire visszaért, a miniszterelnök úr már épp jött be vele szemben. Sőt, egy alkalommal a Parlamentbe is mi vittük az ebédet az utolsó kormányülés után. Csak álltunk ott, és nem hittük el, hogy Tiszacsegéről a Parlamentbe jutottunk. Ezeket az élményeket már senki sem tudja elvenni tőlünk.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy megadatott nekünk. Ez egy színpad, egy szentély, ahol mi vagyunk a színészek, és a vendég a közönség. El kell adnunk magunkat jó ételekkel, kiváló vendéglátással

– mondta. „Jár a komp?” „Nem jár, úszik, kezitcsókolom!” – tesszük néha hozzá frappánsan, némi tréfát csempészve a kiszolgálásba.

Szalai János a Törzshely 2022 díjról is szót ejtett. – Követtük a játékot, megannyi barát, vendég küldte napi szinten az ideiglenes állást, hogy épp hol tartunk. Nagyon megtisztelő, hogy győzni tudtunk, hálásak vagyunk minden szavazatért! Remek kezdeményezésnek tartom, mert az emberek ezáltal jobban megismerhetik a Hajdú-Bihar megyei vendéglátóipari helyeket.

Igaz, mi minden hozzánk betérő vendégre önálló díjként tekintünk.

Péter Szabolcs