Az új szabályokkal a házastárs jobban jár

Az új Polgári Törvénykönyv 2013-as bevezetésével számos változás lépett életbe az öröklés kapcsán, melyekkel azonban – a jogász szakemberek tapasztalatai szerint – a legtöbb honfitársunk máig sincs tisztában.

Dr. Maczkó Tibor ügyvéd, társasági szakjogász, adótanácsadót kérdeztük a legfontosabb tudnivalókról. 

Mint lapunknak elmondta, a korábbi szabályokhoz képest a házastárs öröklési pozíciója jelentősen kedvezően változott. – A házastárs egy gyerekrészt örököl, azaz, ha az elhunytnak van például két gyermeke és egy házastársa, akkor a házastárs a hagyaték 1/3-át örökli, a gyerekek úgyszintén 1/3-1/3-ot.

Emellett a holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg a házastársat az elhunyttal közösen lakott lakáson és berendezési tárgyakon.

Ha nincs leszármazója (tehát gyermeke, unokája stb.) az elhunytnak, akkor a házastársa örökli a közösen lakott lakást és berendezési tárgyakat, az ezen felüli hagyaték felét örökli a házastárs, míg a másik felét az örökhagyó szülei egyenlő arányban. Ha az elhunytnak sem leszármazója, sem pedig szülei nincsenek, vagy valami miatt nem örökölhetnek, a házastárs egyedüliként örököl. Fontos azonban kiemelni, hogy nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor (ez az örökhagyó halálának időpontja) a házastársak között életközösség nem állott fenn és annak visszaállítására sem volt kilátás – hangsúlyozta Maczkó Tibor.

Bármelyik rokon

Hozzátette: ha sem leszármazó, sem házastárs nincs (vagy nem örökölhet), az örökhagyó szülei örökölnek fejenként egyenlő részben. Az öröklésből kiesett szülő helyén ennek leszármazói örökölnek (azaz az örökhagyó testvére). Ha egyikük sincs (vagy nem örökölhet), törvényes örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülői. – Ki kell emelni, hogy itt a törvény nem jelöl meg „felső korlátot”, azaz elméletileg a sokadik unokatestvér is örökölhet oldal­ágon! Továbbá, az örökbefogadott gyermek a vér szerinti gyermekkel azonos jogok szerint örököl, nincs hátrányosan megkülönböztetve.

A nevelt gyermek azonban nem része a törvényes öröklés rendjének.

Le is lehet mondani az örökségről, például, ha valaki hitellel megterhelt ingatlant örököl. Nagyon sok esetben találkozunk ilyennel, ilyenkor sem marad azonban rendezetlenül a hagyaték jogi sorsa, hiszen az öröklés sorát a magyar állam, mint szükségképpeni törvényes örökös zárja. Ekkor az államé lesz az a hálátlan szerep, hogy az értéktelen, problémás vagy csak pusztán túlterhelt hagyatékot örökölje, annak minden eljárásával együtt, gondolok itt folyamatban lévő peres és végrehajtási eljárásokra, tulajdoni jogvitára, felszámolási eljárásra – sorolta Maczkó Tibor. 

Hozzátette: a magyar állam, mint szükségképpeni törvényes örökös jelenik meg az öröklési jogban.

Vagyis akkor örököl, ha más örökös nincs. Ez két esetben fordulhat elő, egyrészt, ha az örökhagyónak nincsenek sem leszármazói sem felmenői, sem pedig házastársa, másrészt ha az örökösök a hagyatékot visszautasították. A hagyatéki eljárás lezárása és a vagyon­elemek jogi sorsának rendezése érdekében ilyenkor örököl az állam.

Az államhoz is kerülhet

– A valóságban a szó hétköznapi értelmében a legritkább esetben fordul elő olyan, hogy valódi értékkel bíró vagyonelem, úgynevezett tiszta hagyaték kerülne a magyar állam tulajdonába. A legtöbb esetben ugyanis olyankor örököl az állam, amikor a hagyaték jelentősen túlterhelt, azaz több a tartozás, mint a vagyonelem és ilyenkor a törvényes örökösök visszautasítják az örökséget.

Az államot az örökség visszautasításának a joga nem illeti meg.

Részletesen szabályozva van, hogy miként kell az állami szerveknek az öröklés útján megszerzett vagyonnal eljárni. Azt is külön szabályozzák, hogy az egyes vagyonelemeket mely állami intézmények kezelik; például termőföldet, lakóingatlant, gépjárművet, ingóságot stb. Mivel az állam a hagyatéki vagyonelemekkel együtt a hagyatéki tartozásokat is megörökli, ezért elsődleges feladata ilyenkor a bejelentett és igazolt hitelezői igények kielégítése lesz, amely során szükségszerűvé válik a megszerzett hagyatéki vagyonelemek értékesítése ahhoz, hogy a hitelezőket legalább részben kielégíthesse.

Ennek az eljárásnak az alapját az adja, hogy az örökös, jelen esetben a magyar állam, a megörökölt tartozásokért csak a hagyatéki vagyon erejéig tartozik helytállni.

Saját vagyonával tehát nem köteles az állam a hitelezőket ki­elégíteni, csak a hagyatéki vagyontárgyak értékesítéséből befolyt vételárat vagy örökölt pénzeszközöket oszthatja fel a hagyatéki hitelezők között – hangsúlyozta Maczkó Tibor. – Azon esetekben, amikor az örökhagyó kifejezetten az államot nevezi meg örökösként végrendeletében, vagy mert egyéb örökös hiányában örököl az állam tehermentes vagyont, az állami vagyongazdálkodás szigorú elvei és szabályai mentén a hagyatékból szerzett vagyont az állami feladatok ellátásának céljára hasznosítják, illetőleg kezelik.

Kizárható, kitagadható

– Az örökhagyó azt, aki törvényes örököse vagy azzá válhat, más személynek örökössé nevezésével vagy végrendeletben tett kifejezett nyilatkozattal kizárhatja a törvényes öröklésből. A kizárást nem kell indokolni. Azt az örököst, aki kötelesrészre jogosult, még kizárás esetén is megilleti a kötelesrész, aminek mértéke az egyébként neki, mint törvényes örökösnek jutó rész 1/3-a. Fontos azonban megkülönböztetni a kizárást és a kitagadást. Kitagadni végintézkedéssel lehet a törvényes örököst, amit azonban meg kell indokolni az örökhagyónak. A Ptk. felsorolja azokat az indokokat, amikre a kitagadást alapítani lehet. A kitagadás esetén a kitagadott személy még kötelesrészre sem lesz jogosult – tudatta az ügyvéd. 

Rendezni, amit hátrahagyunk

Maczkó Tibor elmondta, napjainkban egyre többen végrendelkeznek. Végrendeletet készíteni alapvetően annak érdemes, aki a törvényes öröklés rendjétől eltérően kívánja rendezni a hagyatékát családi okok miatt, vagy a vagyonelemek összetettsége miatt, gazdasági megfontolásokból, vagy mert olyan személyt kíván bevonni az öröklésbe, aki a törvény szerint nem örökölne; jellemzően nevelt gyermek vagy élettárs, hűséges barát, bizalmas segítőtárs stb.

Esetleg közérdekből, a társadalom javára kíván hátrahagyni valami maradandót (ingatlan, képzőművészeti alkotás, gyűjtemény, dokumentumok).

– Célszerűnek tartom a végrendelkezést olyan esetekre is, amikor több személy lesz az örökös vagy több részből áll a hagyaték, mivel ezzel el lehet kerülni a vagyonelemek szétaprózódását az örökösök között, ami sok esetben későbbi családi vitákat előzhet meg, vagy a vagyon hatékony működtetését korlátozná. Így például családi vállalkozás esetében vagy földterületek, ingatlanok öröklésénél.

Tapasztalatom szerint a hagyatéki eljárásokban sok esetben nem tudnak az örökösök megfelelő egyezséget kötni érdekellentétük miatt, ezért mindenki mindenből fog örökölni, vagyis tulajdonostársak lesznek.

Ami eltérő távlati célok esetén csak problémát szül – jegyezte meg az ügyvéd. Sokféleképpen lehet – Végrendelet készítéséhez a törvény nagyon nagy teret és szabadságot ad a végrendelkező számára. Két alapvető tartalmi követelménye van annak, hogy egy okiratról végrendeletként beszélhessünk: az örökhagyó halála esetére kell szólnia, és vagyoni rendelkezést kell tartalmaznia. És persze az örökhagyótól kell származnia.

Itt emelném ki, hogy végrendelkezni csak személyesen lehet, tehát bármilyen megbízás, meghatalmazás, képviselet itt kizárt.

Ellenben a végrendelet megtehető nemcsak írásban, de szóban is. Végrendeletet készíthet nemcsak közjegyző (közvégrendelet), de a végrendelkező akaratát ügyvéd is okiratban foglalhatja. Megkülönböztethetünk saját kézzel írottat és aláírtat, vagy más által írottat – magyarázta Maczkó Tibor. Az alaki követelményekről elmondta, az írásbeli magánvégrendelet akkor érvényes, ha készítésének ideje az okiratból kitűnik, továbbá ha a végrendelkező azt saját kezűleg írt végrendelet esetén elejétől végéig maga írja és aláírja; illetve más által írt végrendeletet két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már korábban aláírta, az aláírást két tanú előtt a magáénak ismeri el.

Lehetősége van a végrendelkezőnek arra is, hogy a saját kezűleg írt vagy más által írt végrendeletet aláírja, és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél (végrendeletként feltüntetve) személyesen letétbe helyezi.

Érdemes figyelni az olyan részletekre is, hogy a több különálló lapból álló írásbeli magánvégrendelet minden lapját folyamatos sorszámozással lássák el. Ennek hiányában ugyanis a végrendelet érvénytelen. A több lapból álló végrendelet minden lapját a végrendelkezőnek és mindkét tanúnak alá kell írnia.

Akár szóban is

Figyelni kell arra a törvényi korlátozásra is, miszerint az írásbeli magánvégrendelet tanúja, a végrendelkezésnél közreműködő személy, vagy ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen. Itt egy kivételt enged meg a szabályozás, azt, ha a végrendeletnek ezt a részét (ami tehát a tanúra rendelkezést tartalmazza) az örökhagyó saját kezűleg írta és aláírta.

A tanú vagy a hozzátartozója részére szóló juttatás akkor sem érvénytelen, ha a végrendelet megalkotásában az érintett tanún kívül még két tanú vett részt.

Közreműködőnek minősül a végrendelet megfogalmazója, szerkesztője, leírója és minden olyan személy, akinek tevékenysége a végrendelet tartalmának érdemi befolyásolására nyújt lehetőséget. A szóbeli végrendelet érvényességi feltétele az, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében nyilvánítja ki végakaratát olyan nyelven, amilyen nyelven a tanúk is értenek. Egyértelmű kijelentés kell itt a végintézkedő részéről arról, hogy amit mond, az egy végrendelet. Érthető okokból erre azonban csak kivételes esetben kerülhet sor.

SZT