Dermesztő sziklák és egy még dermesztőbb csontkápolna: Prágán túl is van élet Csehországban

Az ország nevének hallatán elsősorban Prága látványosságaira gondolunk. Pedig az igazi komplex látnivaló egy kicsit távolabb, a cseh paradicsomban található. Egy kirándulás számomra akkor jó, ha sok a természeti látnivaló romantikus várkastélyokkal, egy-két bazilikával fűszerezve. Ez a hat nap ennek a kívánalmamnak tökéletesen megfelelt. Debrecenből hajnal 2 órakor indult az autóbuszunk. A Dunán átkelve Pozsony látképe tárult elénk, majd a cseh határt átlépve megérkeztünk Valticébe, s meglátogattuk a szépen felújított kastély szobáit, melyekben megelevenedett a múlt. A szépen berendezett szobák látványa, illetve a falon lévő portrék hatására elképzeltem a pár száz éve itt élt emberek mindennapjait. Utunkon még három, szintén szépen felújított kastélyt látogattunk meg. 

A legnagyobb élményt számomra a Sziklaváros, a porladó homokkő birodalma jelentette. Európában sehol nem található olyan hely, ahol néhány kilométeren belül ilyen változatos táj tárulna a látogató elé. A cseh paradicsom déli határán emelkednek a Prachovi-sziklák (Porladó-sziklák). Ezt az ősi vadont az eső és a szél munkája alakította néhány helyen 40 métert is elérő kőtornyokká, oszlopokká. Viszonylag könnyű túrának számít, a csoportunkból mindenki végigsétált a kijelölt túraútvonalon. 

Két fok a szurdokban 

Egy másik tájegység hasonló, de mégis más sziklaformációkkal kápráztatott el minket. A lengyel határ közelében elterülő adršpach–teplicei sziklavidék könnyű sétát ígért néhány biztonságosan kialakított létrával tarkítva, hogy a táj szépségeit a fenti régióból is csodálhassuk. A legtöbb sziklaformációnak fantázia­neve van. A leghíresebb a cukorsüveg-homokkőtorony.

Az öt kilométeres túraútvonal egy szakasza nagy meglepetést okozott. Ez egy szűk szurdok, ahol a sziklák alsó részét és az utat még hó borította. Nagy volt a kontraszt a kinti 24 Celsius-fok és a szurdoki 2 Celsius-fok között.

Nemcsak a hideg miatt cidriztem, hanem a látványtól is. 

Az ötödik napon egy újabb természeti csoda szerzett felejthetetlen élményt, de előtte még egy kis városlátogatás szerepelt a programban. Már azt hittem, az eddigi élmények nem fokozhatók, de tévedtem. Brnóban, az ország második legnagyobb városában tartottunk gyalogos városnézést, ahol az emberek mint egy nagy család szórakoztak a tereken. A villám-városlátogatásunk után a Morva-karszt területén található barlang kápráztatott el minket. A hagyományos cseppkőbarlang után rövid sétával a csónakkikötőhöz értünk, ahol elektromos csónakokba szálltunk, és keskeny vájatokon a cseppköveket szemlélve kacskaringóztunk további élményeket gyűjtve. 

Mesehősök és koponyák 

A Mococha-szakadék tulajdonképpen a barlang tetejének beszakadásával jött létre annyira szép látványt idézve elő, hogy a társaságunkban lévő geológusnő a könnyeivel küszködött az élménytől. Ki ne ismerné a jičini bíró és Rumcájsz kalandjait. Rumcájsz nyomába eredtünk, és felkerestük a jičini erdőt, ahol képzeletben megelevenedtek a csehszlovák rajzfilmsorozat többi szereplői is. Kutná Hora látványosságait az autóbuszból már messziről láthattam. Többek között a Szent Borbála-katedrálist, mely a kelet-közép-európai gótikus építészet egyik legszebb példája. A város peremén található a Csontkápolna. Első pillanatban hátborzongatónak, sokkolónak tartottam, aztán közelebbről tanulmányozva felfedeztem a művészi értékét. 40 ezer emberi csontból olyan alkotást készíteni, aminek van mondanivalója, az nem lehetett kis feladat.

Prága után Olomoucban találhatók legsűrűbben a műemlékek, történelmi épületek, valamint itt áll az ország második legrégebbi egyeteme. A buszos út előnye, hogy az országlátogatások alkalmával az útba eső nevezetességeket is meg lehet nézni, így állhattunk meg hazafelé a szlovákiai Trencsénben. A Vág mentén talán a legszebb várral büszkélkedhet. A jó erőnlétben lévő útitársakkal 110 lépcsőfokon a toronyba is felmentünk, s gyönyörű panoráma tárult elénk.

Becsi Etelka