„Szerettem a paraszti életet, nem parancsolt senki” – hangsúlyozta a 95 éves Anna néni

– Arattam, kapáltam, mindig a természetben voltam, és soha nem panaszkodtam – fogalmazott Maxim Józsefné Anna néni, akiről, ha hamarabb tudjuk, hogy imádja, amikor fényképezik, akkor mindnyájan ragadunk magunkhoz egy fotómasinát. Az idős asszony már nagyon várta érkezésünket csütörtökön délután. Izgatottan nézelődött a Pallagi úti idősek otthona ablakán át kifelé, mikor érkeznek meg a vendégei. Mosoly ült az arcára, amikor meglátta Majer Tamás önkormányzati képviselőt és Tóth-Vanka Juditot, a polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársát, akik egy csokor virággal és emléklappal köszöntötték az ünnepeltet. Mint kiderült, Anna néni Nyírlugoson nevelkedett, ahol egészen 60 éves koráig élt békességben, szeretetben és boldogságban. Hatan voltak testvérek, azonban már csak egy lánytestvére él, Takács Jánosné, aki örömmel vett részt testvére köszöntésén. Anna néni lányával, Erdős Imrénével érkezett az otthonba.

– Ma már nem sietek, régen szinte rohantam, mert paraszt voltam, de szerettem az lenni. Nem parancsolt senki – hangsúlyozta Anna néni, akinek négy unokája, és két dédunokája van. Férjét csaknem 40 éve elvesztette, akit huszonkét éves korában ismert meg. Április tájékán ismerkedett meg gyermekei apjával, akivel egy hónap ismertség után összeházasodtak: meglátni és megszeretni! A beszélgetésből kiderült, a Zsuzsi Erdei Vasúton ismerkedtek meg, nézegették egymást, majd szóba elegyedtek. Hamar rájöttek, egymásnak vannak teremtve.

Imádkozik minden egyes nap

„Akkor is szeretlek, kedves feleségem!” – idézte férje sorait Anna néni, aki kiemelte, élete szerelme mindig jól bánt vele. – Ó, bizony táncoltunk! – szólalt fel, amikor megkérdeztük: akkoriban jártak szórakozni? – Nagyon szerettünk eljárni kikapcsolódni, táncolni is, de a fonókát is sokszor látogattuk – tette hozzá. Anna néni személyében egy igazán jó kedélyű idős asszonyt ismerhettünk meg, akinek meglepő mód élesek az emlékei. Bátorkodtunk megkérdezni tőle: mit kell tennünk, hogy sokáig éljünk? – Semmi rosszat! – vágta rá. Hozzátette, nem telik el úgy nap, hogy ne imádkozna. Nemcsak a szeretteiért fohászkodik, hanem mindenkiért. Kiemelte, ma már van elég ideje, hogy visszatekintsen, átgondolja a múltban történteket. Elhangzott, semmit nem csinálna másképpen, ugyanúgy felnevelné boldogságban gyermekeit és unokáit, ahogyan azt tette hosszú évtizedekkel ezelőtt.

 – tette hozzá Anna néni, akinek könny csordult a szemébe, amikor ránézett az emléklapra és a következőt olvasta: 1927. augusztus 25. 
NE