Zongorás rekord az Everesten: már az is külön kaland volt, hogy felvigyék a hangszert – Videóval!

Mint arról beszámoltunk, új bejegyzéssel gyarapodott néhány nappal ezelőtt a Guin­ness-rekordok Könyve, pontosabban annak online színtere. Thurzó Zoltán nagyváradi születésű zongoraművész június 13-án 5325 méter magasan ült le egy zongorához, és több mint három órán át játszott, köztük a magyar, a székely és a román himnuszt .

A Himnusz a magasban című komolyzenei projekt részleteiről a zongoraművész a Naplónak számolt be. Ahhoz, hogy kiérdemelje a legmagasabb ponton zenélés érdemét, alapos felkészülésre volt szükség. A megmérettetést megelőző fél évben nemcsak edzőteremben, hanem ultratriatlonos versenyzők segítségével, speciális körülmények között is edzette magát Thurzó Zoltán. De fontos volt az is, hogy extra dózisú multivitaminokkal készítse fel szervezetét a szélsőséges körülményekre.

A rekordkísérlet napjára helikopterrel szállították zongoráját a helyszínre, a rekorder hozzáfűzte: ez sem ment egyszerűen. 

Nepálban összesen négy helikoptervezető van, ezért kilenc napot kellett várnom a jégpáncélon, míg megérkezik a zongorám. Mivel ezekbe a járművekbe nem fért volna be a hangszerem, miniszteri engedéllyel vehették le az ajtót és szerelhették ki az üléseket a helikopterből

– idézte fel. A zongorajátékát nem könnyítette meg az 1 és 3 fok között ingadozó hőmérséklet sem, részben emiatt is rövidült le a tervezett 4 óra valamivel több mint 180 percre. Elmondta, hogy szerencsére ez az időintervallum is elegendő volt az új rekordra, az így elért nemzetközi népszerűséggel ugyanis Thurzó Zoltánnak nem mindennapi céljai vannak. Nagyvárad kultúrtörténetében már a 18. század vége óta jegyzik a családját, elsősorban nagyapját, Thurzó Sándort.

Az ő tiszteletére szeretne maradandó emléket állítani a Guin­ness-rekorder egy zenetörténeti múzeum alapításával, melyben a Thurzó család háromgenerációs zenei és művészettörténeti hagyatékát mutatná be.

Úgy fogalmazott: nem öncélú tervek ezek, sokkal inkább egyfajta törekvés hozzátenni valamit – ha kisebbségként is – az össz­magyar értékhez.

SZD