Kozák Luca: „Mindegy, mi az, csak szeresd, amit csinálsz”

Vegyészként diplomázott, két öccse tette versenyzővé, ma sminkben áll rajtvonalhoz Kozák Luca olimpikon gátfutó.

Sportolóként sem kímélik egymást a nők, összegeztem, miután a sikeres 26 éves debreceni atlétával, Kozák Lucával kávéztam nemrég a Nagyerdőn. Fair play ide vagy oda, a játszmázás és a láthatatlan cicaharc – úgy tűnik – nem csak a bizonytalan gimnazisták és a gőgös plázanyuszikból lett családanyák eszköze. Lucával önbizalomról, családi kötelékről beszélgettünk, versenyzésről alig, versengésről viszont annál többet mesélt.

Luca ennek ellenére nagyon is szerencsésnek érzi magát, mert olyan szülei vannak, akiktől egész eddigi életében önbizalmat kapott. Sokat formált jellemén mindkét irányba a sport: adott, de vett is el az önbizalmából – állítja. Az élet más területein is szívesen megméretteti magát, és mivel nemcsak ő, hanem a két öccse is hozzáfér a Kozák család feneketlen önbizalomkútjához, a testvérek a mai napig versengenek.

– Legyen úszás, futás vagy társasjáték, mindenből tudunk otthon versenyt csinálni. Ahhoz, hogy én ma versenyző vagyok, hozzátartozik, hogy két öcsém van, akik soha nem finomkodtak velem. Egyikük, aki persze ezt tagadná, nem tud veszíteni a társasjátékban, ma is úgy alakítja a játékszabályokat, hogy ő nyerjen – osztja meg Luca, de a hangján tisztán érezhető, hogy az élete sokkal szegényebb lenne a két fiú kihívásai nélkül.

Nem gyengébbik nem

A fiús társaság ellenére Lucában csöppet sem csorbult a nőiesség, smink nélkül nem áll a versenypályára, a személyiségében mégis vannak olyan jegyek, melyek – szerinte – nem tipikusan nőiesek. – Nem vagyok nebáncsvirág, erős karakternek mondom magam, és a párkapcsolatomban sem szeretnék alárendelt szerepet betölteni – mondja, és az anyukája ebben (is) példakép a számára.

– Erős nő, apával egy szinten vannak. Mindketten főztek, felváltva hoztak-vittek minket, ahová kellett – jegyzi meg, majd a sztereotípiákról kapok hathatós véleményt: egyiknek sem szeretne megfeleli, helyette inkább arra törekszik, hogy minden téren saját szabályokat alkosson. Sok gyereket és nagy családot tervez, de a otthonülésről hallani sem akar. Az otthon ülő anyuka szerepét egyáltalán nem érzi magáénak. – Nem tudom elképzelni, hogy ne dolgozzak, vagy csak annyi feladatom legyen, hogy a gyereknevelés mellett háztartást vezessek – teszi hozzá.

Állandó pörgés és készenlét: ezzel nem akar, és szerinte nem is tud soha felhagyni. Anyukája és nagymamája pedagógusok, ha hivatásuk mellett ők is elláttak mindent otthon, ez Luca követendő útja.

Versenyarcok

Külön kell választani a versenytársakkal a viszonyt a pályán és azon kívül – tudom meg, mint azt is, hogy sokukkal van jó kapcsolatban. Luca nem híve sem haragnak, sem utálkozásnak, pedig meggyőződése: a nők a legrosszindulatúbb ellenségei tudnak lenni egymásnak, és ez a sportra is igaz.

– A világ két leggyorsabb sprintelője jamaicai, mégis egy kanál vízben meg tudnák fojtani egymást. Amikor viszont a váltóversenyre össze kell állniuk, a legjobb barátok lesznek – összegez, én meg belegondolok abba, hogy csakis egy nő száját, és nem az ismert arab hercegét hagyhatta el a mondás: az ellenségem ellensége a barátom.

– A verseny előtti várakozóhelyen is rendszerint zajlanak apró játszmák a nők között. Amikor fiatalabb voltam, és nálam sokkal tapasztaltabbakkal futottam, a nyolc versenyzőnek elhelyezett nyolc székből volt, hogy négyre egy lány pakolta le a cuccait. Ezek nyilvánvalóan mentális játékok. Nálunk a megmérettetés már a call roomban elkezdődik, például van, aki tudatosan nagyon feltűnően rúzsozza ki magát. Meg kellett tanulnom, hogy semmi ne vonja el ilyenkor a figyelmemet – fejti ki.

Luca szerint nem igaz, hogy minden nő olyan a pályán, mint a magánéletben. Neki is van versenyarca. Ilyenkor a nők nagyképűnek tűnhetnek, a beképzeltség álcája mögé rejtőzhetnek, mert ezzel tudják csak teljesen kizárni a külvilágot.

Az álom kötelez

Vegyészdiplomája és nemzetközi elismertségű sportkarrierje ellenére sincs előtte élesen kontúrozott jövőkép, sőt, tudományos területen egyáltalán nem látja magát a jövőben.

– Mindegy, mi az, csak szeresd, amit csinálsz, és legyél boldog – itt az újabb végtelen szavatosságú családi jó tanács, amit ő is továbbad majd a gyerekeinek. Lucáéknál soha nem volt elvárás, hogy a gyerekek egyetemre menjenek, az viszont igen, hogy aki valamiben tehetséges, és szereti is csinálni, az használja ki. A felmenőinek üzenete az is, hogy a tehetség érték, akár a sportban, akár a művészetekben.

Luca szavaival: – Mindenképp szeretném továbbadni a gyerekeimnek, amit én is kaptam: ha van egy álmuk, akkor azt vigyék véghez.

SZD