Tenyésztés helyett futószalagon gyártják a kutyákat

Európában Norvégia tiltotta be először az angol bulldog tenyésztését az állatjóléti szervezetek nyomására, Skóciában pedig számos lapos orrú fajta tenyésztését nem engedélyezik. Szilágyi Attila Balázst, a debreceni Állatvédelmi Támogató- és Információs Központ vezetőjét kérdeztük a tenyésztők magyarországi helyzetéről, valamint arról, milyen egészségügyi kockázatot jelent az állatokra nézve a felelőtlen szaporítás.

Légzőszervi és ortopédiai problémák

– Ha az ember tenyésztésbe fog, főleg azt a célt kellene kitűznie, hogy a faj, fajta genetikáját erősítse, megtartsa annak előnyösebb jellemzőit, örökítse és pozitív irányba fejlessze az adott vonalat. Ehhez arra lenne szükség, hogy megfelelően szelektáljon bizonyos szűrések segítségével – vallja az állatvédő. Szerinte számos örökletes betegség kialakulása korlátozható lenne, ha ezek a szűrések felelősségteljesen és következetesen megtörténnének. Örökletes betegségek során beszélnünk kell ortopédiai elváltozásokról – mint például csípő-dysplasia, könyök-dysplasia, patellaficam –, amelyek bizonyos anatómiai elemek rendellenes fejlődése során alakulnak ki.

– Légzőszervi problémákkal kapcsolatban elsősorban megemlíteném az úgynevezett Brachycephal szindrómával járó problémakört, ami a rövid orrú állatok egészségügyi problémáit felölelő tünetegyüttes. Bizonyos esztétikai preferenciák alapján olyan fajták kitenyésztése vált divatossá, amelyek anatómiai jellemzői komoly, sokszor akár életveszélyes állapotokat is tudnak generálni: rövid orr, szűk garat, de gyakori a szűk légcső, a túlzott terhelést követő tüdővizenyősödés, az elégtelen hőszabályozás, ami a hőgutára való hajlamossághoz vezet – fejtette ki.

Hozzátette, felelősséggel kell tartozni az anyaállat iránt is, ugyanis komoly egészségügyi problémák érinthetik őket is. A felelőtlen kihasználása, kimerítése során minél több cikluson megy át egy szuka, annál nagyobb esélye van az emlődaganatok kialakulásának. A sorozatos császármetszések minden alkalommal egy műtéti beavatkozást jelentenek, az oltatlanság és a féreghajtás hiánya során pedig mind az anyát, mind a kölyköket komoly kockázatoknak teszik ki.

Szaporítás vagy tenyésztés

Az állatvédő szerint a probléma már ott kezdődik, hogy ezt a fogalmat szaporításnak kell hívnunk. Hiszen a tenyésztésnek vannak minőségi formái. Ehhez nem kellenek különleges fajok, azon belül fajtáknak lenni, és nem kell exkluzív sem lennie. Egy európai házi macska vagy egy keverék kutya esetén is a meghatározó a szaporító vagy a tenyésztő közötti megkülönböztetés abban a tekintetben, hogy azt a mindenkori etikus viselkedésnek, az állatjólétnek, az állatorvosi szabályoknak, ajánlásoknak megfelelően tesszük, vagy sem. Így lehet megkülönböztetni a szaporítót és a tenyésztőt.

A szaporító a mennyiségre megy. Agyonhajtja a szukát. Ez akár évi 5-8 almot is jelenthet. Bevonva egy állatorvost, aki irányítottan hozza világra a kölyköket. Azoknak oltást nem ad, vagy csak egy indító oltást, azt is elavult vakcinával. Ennél is rosszabb, amikor maga a tenyésztő tisztázatlan eredetű oltóanyaggal oltja az állatot. Szélsőséges esetben az oltási könyvet, vagy az abban szereplő adatokat hamisítják. Kihasználva akár a külföldi felénk irányuló figyelmet, oda hamis adatokkal, hamis orvosi státusszal adja el.

– Sajnos nagyon jellemző ránk, hogy szaporítunk. Ahogy rólunk tartják a környező európai országok, de magunk is így mondjuk: szaporító nagyhatalom vagyunk. Tömeges, összefüggő szálak, szövevényes üzleti vállalkozás, konkrét iparág ma a szaporítás Magyarországon – véli Szilágyi Attila Balázs.

Hozzátette, a tenyésztőnek ezzel szemben elképesztően nehéz dolga van, mert tisztességes. Ő ugyanis nemcsak a fajtát óvja, hanem tisztességesen maximalizált, emberi körülményt biztosít. Sokan emberként nem szülnek olyan körülmények közt, mint ahogy egynémely tenyésztőnél fialnak a kutyák. A védőoltásokat úgy adatja be az állatorvossal, ahogy a gyermekeinknek tesszük. Az állat már korai szakaszban kiváló előkészítést, nevelést kap, megválasztott gazdái lesznek, gyakran éves várólisták mellett. Éppen azért, mert egy tenyésztő évente legfeljebb két alommal dolgozik. Az állatorvosra sem ró terhet. Megfontoltan, szépen felépítve – beleértve a születés csodáját – segíti, kíséri útjukon az állatokat. Az állatszeretetet ebben az esetben igen nagy felhajtó erő Szilágyi Attila szerint.

A szabályozás nem segít

– Ami a szabályozást illeti: létezik, de ez az én olvasatomban semmi visszatartó erővel nem bír, és változást sem hoz. Vannak bizonyos irányadó jogszabályok, például az, hogy a tenyésztőnek azonosítóval kell rendelkeznie. Ezt hívják FELÍR azonosítónak. Nos, ezzel azt érték el, hogy jogalapja legyen szaporítóként tevékenykedni, hiszen attól még egy ezer kutyát számláló szaporító bázisa van. Innentől kezdve már nem is szaporító, hanem tenyésztő. A törvények nem szabályoznak ebben a kérdésben, hiszen etikátlan szaporítókra vonatkozó magatartási szabály nincs a törvénytárban. Az pedig nem tilos, hogy gyártósori üzeme legyen valakinek kézzel gyártott manufaktúra helyett. Hogy ki mit választ, azt a marketing és a tudás dönti el – szögezte le Szilágyi Attila Balázs.

– Nem kérdés, hogy lejtőn lefelé rohannak a szaporításban részt vevő állatok evolúciós készségei. Ezzel együtt tízéves viszonylatban elképesztően sokat romlott a génállomány. Ahogy én most látom, lesz egy robbanásszerű, érzékelhető romlás a probléma hatványozódása miatt – mondta az állatvédő.

HL