Híd iskola és nagyvilág között

Benő-Nagy Réka a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium és Kollégium igazgatója. Példakép a női vezetők sorában, és példakép egy országosan egyedülálló intézmény élén. Ízig-vérig pedagógus, édesanya. Bár jómagam szerénységnek vélem, szerinte még nem szabad azt éreznie, hogy hatással van a diákjaira, vagy a saját gyerekeire. Ahogy fogalmaz: nem kell sietni az embernek a saját életútján. – Én most jó időben, jó helyen vagyok az életemnek egy szakaszában, és talán egyszer majd nekem is azt mondja valaki, hogy hatással voltam rá – mondta el. 

Nádudvaron született, ott is nevelkedett, a falusi életforma és – ahogy ő fogalmaz – a nádudvariság számára mindig nagyon fontos volt. Tizenhárom éves korában szövőszakkörre járt abban az iskolába, amit ma vezethet. Végig járta az intézmény ranglétráját, hiszen először kollégiumi nevelőtanárként, majd igazgató-helyettesként dolgozott. Három éve vette át a vezetői pozíciót dr. Takácsné Baranyai Etelkától, aki az iskola élén annak megalakulása után 27 esztendeig állt. A kérdésemre, hogy mi irányította erre a pályára, Réka elmondta, hogy bár védőnőnek készült, még gyermekként, Berettyóújfaluban egy bihari honismereti táborban vett részt, ahol Vajda Mária néprajzkutató akkor hatással volt rá, hogy felsőfokú tanulmányait a Debreceni Egyetem néprajz szakán folytatta, majd etnográfusként fejezte be. – Nem a plusz tudással hatott rám, amit adott, hanem ő maga. Ahogy átlényegült, ahogy a hivatását, és a néprajz szeretetét mutatta meg. Engem mindig ez vezérel. Nekünk itt az iskolában önmagunk miatt is példaértékűnek lenni a gyerekek számára, évszámok helyett életszemléletet kell adnunk nekik – szögezte le. 

Kikapcsol az agy, a test 

A magyar hagyományok szeretete, az örökségünk továbbéltetése nem csak a munkahelyén jellemző rá. A férje is kézműves, és a szakgimnázium oktatója. Réka azt mondja, hogy ez nem csak velük esett így, az intézmény valamennyi tanára elmondhatja magáról, hogy családjában éppúgy, mint a munkahelyén reflektorfényt élvez az értékteremtés, a hagyományőrzés. Otthonában lépten-nyomon a magyarok öröksége köszön vissza rá, a tárgyak, melyekkel körülveszi magát, mind egy-egy szelet a népi hagyományainkból. És ha teheti, még az alkotásban is elmerül. Bár a szövés mesterségével indult a pályafutása, idővel kiderült, valójában a gyapjú az ő anyaga. Nemezkészítő lett. – Olyankor kilépek a mókuskerékből. Elveszek az alkotásban, és megszűnik körülöttem minden más. Az agy nem gondolkodik, a test nem dolgozik – így írta körbe, mit jelent számára a kézműves elfoglaltság. 

Tűz az otthon melegéhez 

Kapcsolódása a népi hagyományokkal illeszkedik a modern világ képéhez, amit képvisel, az viselet nélkül is érvényesül a megjelenésén. A külső megítéléssel nem foglalkozik, s bár a magánéletét nem reklámozza, az iskola hírét szórva szét az országban valamelyest mégis példaként állítja fel azt. Amikor ezzel szembesítem, leszögezi: a mai világban is kellenek azok az alapértékek, melyek segítenek embernek maradni – mondta, s állítja, hogy ez az értékrend nem az iskoláé, hanem azoké az embereké, akik ott dolgoznak. Szerinte a kettő egy, és másként nem is működhetne a rendszerük. Ennek mentén eshet meg tehát, hogy a diákok az iskolában a paraszti kultúra rendezőelve nyomán jutnak tudáshoz, nem feltétlenül direkt módon. Ha úgy adódik, akkor a parasztházat nem a könyvek fotói alapján ismerik meg, helyette oktatóikkal addig járják a település utcáit, míg nem találnak egyet teljes valójában. Ha akarnak, akkor magukra öltenek egy-egy viseletet, s, ha eljön az ideje, akkor a malacot is maguk dolgozhatják fel. 

Harmónia, kiegyensúlyozottság, önazonosság – a beszélgetésünk végén ekképp jellemezném Rékát, de a saját következtetésem helyett inkább arra vagyok kíváncsi, ő miként látja magát. – Híd vagyok a hagyományos magyar műveltség és a 21. század; az iskola falai és a nagyvilág között. Ha pedig édesanyaként gondolok magamra, akkor a tűz vagyok, aki megadja az otthon melegét. 

BBI