2022.12.18. 15:41
Az együttlét az igazi ajándék, a többi ráadás
Napfényes és fahéjas cukor illatú volt az aranyvasárnap Debrecenben.
Forrás: Molnár Péter
Tartsuk észben, hogy az ajándékot – sajtocskát, tejet, túrót vagy akár aranyat, tömjént, mirhát – ha az utolsó pillanatban akarjuk előszedni az iszákunkból, akkor nem biztos, hogy ott találjuk, akárhogy kutakodunk is benne. Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita e mondata járt a fejemben aranyvasárnap, amikor a főtéri forgatagban andalgókat és rohanókat figyeltem.
A gondterheltebb tekintetűekről azt találgattam, milyen nyomós érv okán húzódott eddig az ajándék beszerzése – mélyen együttérezve –, a kisimult homlokúakról azt, hogy vajon hol kaptak időgépet, amivel meghosszabbíthatóak a napok.
Könnyű volt felismerni egyiket és másikat a napfényes vasárnapon: előbbiek kezében néhány szatyor, utóbbiakéban forró csoki vagy bor volt.
A kortyolgatásban zavartam meg pár percre Széki Barbarát és Kiss Albertet. A pár családi körben tölti az ünnepet, az asztalra klasszikus ételek, halászlé, húsleves, töltött káposzta, bejgli és rétes kerül. A fénylő fa előtt egymást is meglepik, de szeretteiknek együtt is készülnek ajándékokkal. Mivel szerették volna elkerülni az utolsó napok tömegét, már korábban megvették a csomagolandókat. Barbarára a jövő héten még vár a könyvelői munkája, Albert hátradőlhet, a dunavarsányi gyár folyamatspecialistájának jövőre lesz legközelebb gondja a dízelautók részecskeszűrőire.
Elárulták, az igazi ünnep bennük a december 24-e előtti napok estéin születik meg, amikor fénybe borulnak az utcák és sok udvar, ház is. A várva várt hó pedig teljessé tenné a képet.
A Tiszavasváriból és Tedejről származó fiatalokat kedvelt városukba, Debrecenbe most egy életre szóló örömhír vonzotta: Albert unokahúga szombaton látott napvilágot, őt és édesanyját látogatják meg délután a kórházban, ezért továbbállok, hogy az indulásig élvezhessék még a belváros szépségét.
Akinek a „fejér nőtt” Kevin
Alig néhány lépésre tőlük Rozsos Tiborék karácsonyi terveibe volt szerencsém bepillantást nyerni. – A család apraja-nagyja nálunk ünnepel, a legnagyobb ajándékunk idén az, hogy a Hollandiában élő lányom is haza tud utazni és több napig velünk lesz – mondta. Mint megtudtam, szarvaspörkölt lesz a fő eledel és a vendégsereg két vegetáriánus tagjának kedvező rántott zöldségek. Tibor kisebbik lánya meglepetéstortával készül.
Az áremelkedést az étel alapanyagoknál ugyan tapasztalták, de annyira nem érintette őket, hogy visszavegyenek valamit a menütervből. A tárgyi ajándékoknak nem tulajdonítanak jelentőséget, elengedték az ezzel járó esetlegesen feszült vásárlási köröket, a közös időre fókuszálnak.
A válaszok után kétkerekűjén szelte át a főtéri illattengert én pedig a jégpályán siklók felé vettem az irányt.
A Nagytemplom előtt olyan egyedi sapka és sál tűnt fel, amelynek gazdáját nem tudtam kérdések nélkül hagyni. A Reszkessetek betörők szereplőjét, Kevint a „fején viselni” soha senkit nem láttam addig, ami még tovább növelte Eszter szettjének értékét, hogy ő maga varrta.
Férje, Hanyecz János elárulta, hogy szoboszlói otthonukba várják szenteste a nagyobb család tagjait, majd Budapestre utaznak az ott élő rokonokhoz. Az ősszel megvett karácsonyi csomagok még nem, de a jövő évi nyaralás vélhetően megsínyli a gazdasági helyzetet. Mint mondták, egyébként is tudatosan élnek, vásárolnak, ezért nem kellett különösebb spórolási taktikákat bevetniük, de a keretek szűkülését, és a hónap végét az eddiginél erőteljesebben érzik.
Egyik gyermekük nagyon kedveli a karácsonyi dalokat énekelni és hallgatni is, ezért náluk már októberben elindul a hangolódás, de visszavonhatatlanul akkor érkezik meg hozzájuk az ünnep érzése, amikor a három fiú – a nyolcéves Noel, a hétéves Flórián és az ötéves Balázs – az édesapjukkal mézeskalács-sütő délutánt tartanak. A Kossuth téri túrám ajándékát a hétéves fiútól kaptam meg. Megingás nélkül, az ajándékok gondolatát mellőzve, őszintén vágta rá kérdésemre, mit szeret a legjobban a karácsonyban: azt, hogy eljönnek a szeretteink!
HaBe