Jegyzet: Cinikusok, kíméljetek!

Az énekfüzet középső lapjaiból hajtogatott papírrepülőhöz képest érezhetően másképp sercegett a hátamon az a papírfecni, amin az első nekem címzett szerelmi vallomás állt. Az iskolapad ácsmunkája, amikor kibontottam a grafittal címzett, tízforintosnyira hajtogatott levelet, ezúttal sokkal fontosabb titkot takart, mint az apró betűs puska. Meghatározó ereklyévé vált aztán, maradandó jelképévé a ténynek: valaki engem szeret.

Ez az üzenet csitít vissza ma is a céllövöldék romantikáját idéző Valentin-napok közeledtével, és emlékeztet arra, hogy kiábrándultság szenvtelensége sosem mérhet végzetes csapást a plüssfétis által többszörösen meghurcolt ünnepre. Azért nem, mert mindnyájan megélhettük, hogy amikor megszólalni nem is vagyunk képesek, üzenhetünk másként, elbújva valami mögé. Így válik bátor cinkossá az ajándék, ami ezen a napon kézből kézbe kerül, és válik február tizennegyedike a vágott virág fétiséből a szerelem naptárba foglalt fundamentumává.

Szakál Adrienn