Ilyen társaságban egy unalmas perce sincs a földesi „madársuttogónak” – fotókkal, videóval

A napokban volt szerencsénk személyesen megismerkednünk a földesi madársuli sztárjaival, akik gondozójukkal, Imre István madarásszal évek óta járják az országot, és csalnak mosolyt a gyermekek arcára. Ottjártunkkor kiderült: nemcsak a kicsik, de a felnőttek arcáról sem lehet letörölni a vigyort, ha a madárkák bemutatkoznak, és megvillantják személyiségüket. 

A kora tavaszias idő nemcsak a mi kedvünket hozta meg az ismerkedéshez, hanem a csicsergők is boldogan fogadtak bennünket. Igaz, Marci, a kék-sárga arapapagáj kissé morcos volt, őt pillantottuk meg legelőször. Éppen napfürdőzött, amikor megérkeztünk, minden bizonnyal gondozója nem világosította fel arról, vendégek érkeznek hozzájuk Földesre. Marcit látva úgy véltük, jobban tesszük, ha egy időre nagy ívben kikerüljük, akkor talán a találkozás végén bemutatózik nekünk egy kicsit, hiszen az a hír járja, ő bizony igazi akrobata.

Bevalljuk, kicsit nagy mellénnyel érkeztünk, ugyanis úgy gondoltuk, mi bármelyik madárkát megsimogatjuk, minket egyáltalán nem zavar, ha a vállunkra, vagy a fejünk tetejére szállnak a tollasok – ez a teória persze az első öt percben megbukott. Jenő, a vándorsólyom nagyon bájos és szép teremtés, ám amikor Imre István arra kért minket, vegyük fel a kesztyűt, és tartsuk nyújtva a karunkat, akkor bizony visszafojtott lélegzettel álltunk, és figyeltük, most mi fog történni. Persze mindeközben a kék-sárga ara papagáj leste minden lépésünket, láthatóan kissé irigykedett Jenőre, hogy először ő köszöntheti a Haon munkatársait.

Bemutatkoztak a földesi sztárok

Néhány lépésre volt tőlünk a többi kis csoda, mint például Bogyó, a macskabagoly, vagy Kukori, a kakas és Törpi, a kis törpekuvik, aki az óvodások nagy kedvence. Odébb pedig Henrietta, a Harris-héja várt ránk.

Egy-egy cuki történetet megosztott velünk a madarász, aki csillogó szemekkel osztotta meg a csőrösökkel való közös élményeit. Mint kiderült, mindig is nagyon szeretett volna egy kis kakast, pont olyat küllemre, ahogyan az a mesékben is le van írva: gyönyörű színek, tollazat. Egyik nap szembejött vele egy kecsegtető hirdetés, az ország másik szegletében árulták Kukorit. Egy ötödik emeleti lakásban élt a kis kapirgáló, most pedig végre Imre István udvarán, a szabadban töltheti mindennapjait, és ébresztheti éles hangjával a környékbelieket.

Egy igazi kis csibész is él a portán, Ernő, a jákópapagáj, akit 2021 októberében égre-földre keresett gazdája, amikor Ercsin bemutatóztak, a madárka pedig úgy döntött, megszökik. – Az egyik helyi óvodában adtam szórakoztató műsort a szárnyasaimmal, amikor Ernő egy óvatlan pillanatban kirepült a nyitva felejtett ablakon – mondta a madarász. Kiemelte, sajnos aznap nem lett meg, még „körözési” fotóját is megosztották a Facebookon, mire másnap hírt kapott róla.

Szirénahangot utánzott, és folyamatosan hajtogatta, hogy „gyere már, gyere már” – tette hozzá nevetve Ernő gazdája, aki örül, hogy a papagáj visszakerült hozzá. 

Élménydús találkozás

Egy biztos, a kis csibész tudja, hogyan kell felhívni magára a figyelmet. Éppen sétáltunk a bemutatóteremhez, hogy Marci végre megmutassa nekünk, hogyan bukfencezik, labdázik, mire füttyszóra lettünk figyelmesek. Persze Ernő volt az, aki megpillantott bennünket, majd kérésünkre még a Boci, boci tarka című gyerekdal elejét is elénekelte. Hihetetlen érzés volt egy légtérben lenni vele, ugyanis nemcsak utánoz, hanem szó szerint érti, amit mondunk neki, vannak saját gondolatai, amit szintén megoszt a vendégekkel.

Végre Marci is feloldódott, igazán otthonosan érezte magát a bemutatóteremben; a madár kérésre dartsozik, lengőtekézik, pohárból iszik, karikákat dobál és akrobatikus elemeket mutat be. Természetesen ő sem szeret mindig engedelmeskedni, de egy kis szotyiért (jutalomfalat) elengedi makacsságát, és eleget tesz a vendégek kívánságainak. 

NE