Íme az eldugott ebesi csodakert, ahol bárki jóllakhat és feltöltődhet – fotókkal

Tokhalak és pisztrángok a kerti tóban, ráktenyészet az udvarban, nyulak, csirkék, rackák és szabadon sétálgató fácánok – nem egy farmon, hanem az ebesi Szender Kertben jártunk. Különféle állatok lakják, különleges fűszernövények és fák borítják a mindössze ezer négyzetméteres kertet, melynek minden szegleténél el tudunk időzni. Szendrei Bence és felesége, Eszter csodakertje nem hivalkodik, a Gázláng utcában nagyon kell figyelnünk, hogy ne hajtsunk el a Szender Kert előtt, ahol falusi vendéglátás fogadja az érdeklődőket pénteken és szombaton. Egy kora őszi délutánon látogattunk el az ebesi ékszerdobozba, mielőtt körbejártuk volna az udvart, a hangulatos teraszon ültünk le beszélgetni a fiatal házaspárral. A kezdetekért 10 évre kellett visszanyúlnunk, ekkor költöztek ki Ebesre az átlagos kerttel rendelkező, régi Kádár-kockába.

Nehéz volt beszerezni, inkább megtermelte

Bence ekkor Debrecenben dolgozott egy belvárosi étteremben séfhelyettesként, a kertészkedés hobbinak indult, de rá volt bízva árubeszerzés, ugyanakkor volt jó néhány olyan alapanyag, amit nem tudott helyben megszerezni. – Akkor jött az ötlet, hogy majd elültetjük, megterem és beviszem az étterembe. Viszonylag rövid időn belül elkezdtünk termelni főleg ritkább fűszereket, mikrozöldeket, amik akkor még nem nagyon voltak elérhetők – idézte fel. Majd komolyabbra fordult a termesztés, megszületett a Szender Kert fantázia név, a szender lepkefajta egyébként megtalálható a kertben is. 

– tette hozzá Eszter. Amikor ide kiköltöztünk, volt egy olyan indíttatás, hogy jó lenne kihasználni ezt a szakmát, és azt, hogy van kert, lehetne itt főzni vendégeknek, egy családi vállalkozást indítani. Ezt építgettünk mellékállású őstermelőként – összegezte Bence. Egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott az árujuk iránt, ketten már nem bírták volna, ezért csatlakozott hozzájuk Bence egy jó barátja, Kóder Tomi, ő Debrecenben tartja a frontot, egy 500 négyzetméteres telken termeszti a zöldségeket. 

Mikor már jöttek a vendégek

Ahogy kezdett termőre fordulni a kert, elkezdtek komolyabban elgondolkodni azon, hogy ki kellene alakítani egy vendégfogadásra alkalmas helyet. A cél nem volt más: egy olyan helyet létrehozni, ahova az emberek ki tudnak menekülnek a városból egy kicsit szusszanni. Élményt akartak nyújtani, ami nem feltétlenül csak az ételben merül ki, hanem a hangulatos környezetben is. A megfelelő engedélyek megszerzése után az első vendégeket idén július elején fogadták, ekkor még csak négy asztal volt. Azt fontos leszögezni, hogy 

Az első alkalommal többek között csirkét vágtak, gyúrtak házi tésztát házi tojásból. Itt nincs étlap, aki ide érkezik, egy bizonyos menüsort kap, ezzel tudják a szezonalitást biztosítani, tehát ami terem, az kerül a tányérra. A vendégek fogadására kevesen voltak ketten, ezért csatlakoztak hozzájuk a szomszédaik: Peti és Vali. Mindenkinek megvan a feladata a vacsoraeseteken: Bence főz, Eszter és Peti a vendégekkel foglalkoznak, de Eszter bent is tevékenykedik, Vali pedig bent segít Bencének. 

– Annyira jó volt az első két vacsoraest, hogy el kellett gondolkodni, hogy még kellenek asztalok. Most 6 asztal van, de itt meg is állunk, nem kell több, hiszen akkor a lényeg veszne el – mondta Bence, hozzátette, azóta már reggelivel és korai ebéddel is készülnek hétvégente.

Meg is néztük, mit rejt a kert

A házaspár idegenvezetésével egy különleges túrára indultunk a nem túl nagy, de annál izgalmasabb kertben. A mediterrán jellegű előkertben fűszerek vannak: a rozmaringot fává nevelik, alatta levendula, vietnámi metélő fokhagyma, mögötte japán naspolya, a szőlőn egy jázminbab nevű növény fut fel. Még csak pár lépés tettünk, máris summáztam magamban: minden négyzetcentiméter ki van használva. Szinte méterenként más és más illat fogadott a fűszerúton, mely a zöldségeshez vezetett. De van itt füge-, kínai papíreper-, szamócafa, sombokrok, gránátalmabokor, melynek ágait húzza az idei termés. Egy fűthető szaporító fóliában készítik elő tavasszal a vetést, míg egy utcával arrébb van 500 négyzetméteres is, ahol paradicsom, paprika, cukkini, uborka, csili, hagyma, padlizsán terem, és minden, ami kell. 

Állatból is akad bőven 70-80 jércét számlál most az állomány, egy másik telken van még 50-60 darab kakas, kacsa, tyúk és liba, legelőn vannak birkák. A kertben is van három kis bárány, de láttunk fürjeket, nyulat és kacsát is, a fácánok pedig szabadon járnak.

A kert szíve és lelke

Az utunk egyenesen a 20 ezer literes, két méter mély tóhoz vezetett, ami egy igen fontos eleme a kertnek: ebből locsolnak, ugyanakkor tele van hallal. Mint Bencétől megtudtam, a haltrágyás víz nagyon jó a növényeknek, plusz ha kilocsol belőle néhány ezer liter vizet, majd kútvízzel feltölti, az jó a halaknak, ugyanis 90 szivárványos pisztráng, 15 darab, körülbelül 2 kilós tokhal, valamint pontyok, amurok, jászkeszegek vannak benne. Azért is kell ez a nagy mozgatás, mert a pisztráng és a tokhal nagyon oxigénigényes, illetve kell neki az áramlás. 

– mondta Bence, miközben merítőhálóval ki is fogott egy tokhalat, amiből remek filé, vagy füstölt hal lesz majd. A fent említett „csak azért is” hozzáállás miatt tartanak most ott, ahol. Bence mindent a két kezével csinált, kitapasztalták, mi működik, mi nem. A kerti tavat háromszor ásták újra. 

– Azért ilyen lassú, éveken át tartó folyamat ez, mert Bence alapvetően az az ember, aki mindent saját maga akar megcsinálni és megtapasztalni – osztotta meg Eszter. 

A Szendrei házaspár a kertészkedését a permakultúrára szeretné építeni. Ennek az az alapja, hogy egy olyan életteret kell alkotni, ami az állatoknak vonzó. – A víz ezért is nagyon fontos, mert mióta van tó, azóta rengeteg madár, béka, gőte, teknős, sün jelent meg, és olyan rovarok, amik nekünk hasznosak. A többi része a permakultúrának önfenntartó: a csirkékhez bemegy minden, ami nem kell a kertben, ők azt hasznosítják, utána kiszedjük az almot, az megy a növény alá, tehát megvan a rendszer. Van a mulcsolós rész is, így nem nagyon nő a gaz, ha igen, azt kiszedi a fácán – részletezik. Azt vallják, aki mindig kikaparássza és letisztítja a kertet, magának csinál munkát, mert ott a természet be akarja nőni a területet. Viszont ha beültetik a kertet, és a megfelelő magasságokban benövik a bokrok, fák, akkor nincs gaz.

Ráktenyészet és baromfiudvar

Mikor azt hittük, már mindent láttunk, akkor kiderült, van ráktenyészetük is. – Tavaly kezdtük, viszonylag sok rákunk van, ő egy kék rák – mutatta a kifogott ollóst, de egy következő merítésbe már piros akadt. 

Ezek az Ausztráliában honos rákok főként az akvarisztikában terjedtek el, ugyanakkor ehetők, egy majdani vacsoraesten bizony ők is tányérra kerülnek. Az „ebesi rákok” Bence akvapónia rendszerében szaporodnak. – Az a jó a rákokban, hogy nem nagyon kell etetni őket, összeszedik az algákat, hetente néhány szem halkaját adok nekik – tudtuk meg, s bár még ez egy kísérleti rendszer, úgy tűnik, remekül muzsikál, sőt még a vízfelszín is ki van használva: egy lebegő az XPS-en kőzetgyapot kockákban termett már saláta, most pedig vízitormák cseperednek.

Mikor a terveikről kérdeztem Szenderiéket, elmondták, szeretnék fejleszteni a kertet, minél több újdonságot behozni. – Ez maradna egy bemutatókert, a mai városból kiszakadt emberek kicsit ismerkedjenek meg az állatokkal, a növényekkel, értsék meg, hogy honnan jön az étel, milyen háttere van – fejtette ki Bence. Azt is megosztotta, szeretnének még több különleges növényt bezsúfolni a kertbe, hogy lássák az ideérkezők, milyen ehető növények vannak. Folyamatosan kísérleteznek, kutakodnak, nagyon sok magot rendelnek külföldről.