2023.10.05. 20:00
Nem én vagyok a hős, hanem azok a gyerekek, akiknek a gyógyulásáért harcolok – vallja a debreceni gyógypedagógus
Nádudvari Péter jótékonysági sportoló eddigi teljesítményeiről és jövőbeli céljairól nyilatkozott a Haonnak.
Nádudvari Péter úgy érzi, hogy felelősséggel tartozunk az embertársainkért
Forrás: Kiss Annamarie
Nádudvari Péter debreceni gyógypedagógus neve sokak számára ismerősen csenghet, ugyanis csaknem 11 éve segít rászoruló gyermekeken. Jótékonysági futásokkal gyűjt pénzt számukra, hol teljes állásban, hol félállásban, hol önkéntes munkájával, de mindig a fogyatékossággal élő és súlyos beteg gyermekek ügyét igyekszik szolgálni. Mint ahogyan azt a Haon érdeklődésére elmondta, már tinédzserkorában megfogalmazódott benne, hogy a jövőben egyik küldetése lesz, hogy másokon segítsen – ami azóta voltaképpen életformájává vált.
Gyermekkorom óta ez a közeg ölelt engem körül. Édesanyám orvos, édesapám szociális munkás, szóval nyugodtan kijelenthetem, a téma iránti érzékenységet már az anyatejjel magamba szívtam. A sport is mindig közel állt hozzám, úsztam, futottam és erősítettem, fontos volt, hogy egészségesen éljek, figyeljek magamra, de az áttörés 11 éve történt
– hangsúlyozta a gyógypedagógus. Kiemelte, 2012-ben belecsöppent egy nehéz élethelyzetbe, és az abból való kiút egyik eszköze volt a sportolás.
Miért segít rászorulókon?
– Elkezdtem ikonikus versenyeken részt venni, maratonon futottam, átúsztam a Balatont, és a rájuk való felkészülés közben éreztem azt, hogy sokkal jobban vagyok. Nagyban hozzájárult a testi-lelki jólétemhez, és persze az önbizalmam fejlődéséhez.
Később azon gondolkodtam, amit csinálok, az rendkívül öncélú, hiszen én álltam a középpontban, ami soha nem volt rám jellemző. Akkor jött a gondolat: ki kell találnom valamit, amivel a mozgást egyfajta küldetés szolgálatába állíthatom. Így elhatároztam, hogy a hobbim során is rászorulókon fogok segíteni.
Csaknem 11 éve rátaláltam egy felhívásra, amiben egy ismert alapítvány jótékony sportolókat keresett. Körülbelül 4 hetem volt kampányolni, elég jól sikerül: 220 ezer forint gyűlt össze. Itt megtapasztalhattam, mennyi rászorulót is karol fel az alapítvány, és úgy gondoltam, ha ilyen sokaknak elkel a segítség, akkor elkezdem a saját utamat járni. Nem volt egyszerű a kezdet, fel kellett építenem a saját kis „birodalmam”, kiválasztani a személyeket, csoportokat, akiket támogatni kívánok. Kissé zöldfülű voltam, azonban mindent megtettem annak érdekében, hogy most itt lehessek, és teljes odaadással támogathassak másokat – fogalmazott Nádudvari Péter. Leszögezte, hozzájárult ahhoz, hogy sokak számára mosolyt csaljon, de szám szerint nem tudná megmondani, eddig hány gyermekkel tett jót, ugyanis éveken át autista és értelmi fogyatékossággal élő személyeket karolt fel, nekik a zenei táboroztatásukra gyűjtött.
Mi volt az eddigi legnagyobb vállalás?
Érdeklődésünkre elmondta, az eddigi legnagyobb vállalása az volt, amikor egy éve 300 kilométert teljesített a négyéves Klaudia támogatására: a debreceni Nagytemplomtól a tiszabecsi magyar–ukrán határig futott el, összesen 122 kilométert megtéve.
– Ez egy éve nemcsak távban, de összegben is rekorddöntésnek számított, hiszen több mint 1 millió 100 ezer forint gyűlt össze – emlékezett vissza Nádudvari Péter, ám rögtön át is tértünk a mostani missziójára, ami az 6 éves Szabó Marciért folyik, aki agydaganattal küzd, a reményt számára egy németországi kezeléssorozat jelenti.
– Amikor a mátrai településen, Recsken élő Marci története eljutott hozzám, az mélyen megérintett. Borzasztónak tartom, hogy a kis srácnak egy ilyen „szörnyeteggel” kell megküzdenie, kérdés sem volt számomra, hogy segíteni szeretnék neki – hangsúlyozta a gyógypedagógus, aki összesen 400 kilométert fut Marciért. A cikkel egyidejűleg gyűjtése jelenleg 4.014.086 forinton áll – az első megígért kihívását már teljesítette: augusztus közepén 50 kilométert futott otthonától a Hortobágyi halastóig a pokoli kánikulában.
Most pedig a legnehezebb vállalására készül, amely során egy október 13. és 15. között a debreceni Nagytemplomtól Kékestetőre fut el, összesen 160 kilométert megtéve.
A „hosszú hétvége” során péntek délután, este Hortobágyig körülbelül 38 kilométert teljesít majd, szombaton 69 kilométert fut le Hortobágytól Füzesabonyig, vasárnap pedig 53 kilométer következik Füzesabonytól Kékestetőig, a záró szakasz utolsó 20 kilométerében pedig több mint 900 méter szintemelkedés lesz, így az lesz a legnehezebb része a vállalásának. Az említett hortobágyi 50 kilométer és a Debrecen-Kékestető futás mellett még 190 edzéskilométert is teljesít a fiú gyógyulásáért.
Forrás: Nádudvari Péter-archív
A jó cél mindig erőt ad számára
Leszögezte, a futások közepette nem egyszer kell kirángatnia magát egy-egy mélypontból, legyen az fizika vagy mentális, azonban mindig az lebeg előtte, hogy minden egyes alkalommal jó célért küzd, ez pedig erőt ad számára.
Nem létezik az a mélypont, amiből ne hoznám vissza magam, mert azokra a srácokra gondolok, akiket támogatok. Ez egyfajta nyomást is jelent, de jóleső, mert látom, hogy gyűlnek az adományok, és tudom, hogy bármi is történjen, értük megéri harcolni.
Most is felkészültem fizikailag és mentálisan is a közelgő megmérettetésre. Belövök egy olyan sebességet, ami vállalható. Fontos, hogy úgy nézzenek rám, mint egy felkészült sportolóra, jótékonysági aktivistára, ugyanis, ha nem tudnám teljesíteni a kitűzött távot futva, akkor hiteltelen lennék az emberek szemében – jegyezte meg. Majd kitért arra is, a megmozdulásaival szeretné felhívni mások figyelmét arra, hogy segíteni öröm. Jó érzés számára, hogy az elmúlt években többen elkezdték az ő példáját követni, mintájára mások is elkezdtek futásokat szervezni azért, hogy másokon segítsenek.
Szerencsére nem egy magányos harcos vagyok, úgy tapasztalom, egyre több ember foglalkozik már jótékony sportolással
– mondta.
A kudarcokat nem lehet elkerülni
Nádudvari Péter kifejtette, ha valaki egy ügyet felvállal, akkor érik kudarcok is, azokat nem lehet elkerülni. – Sokszor kikiáltanak mindenféle hősnek, amikor a felvállalásaimnak eleget teszek, de én nem tartom magam annak. Azok adnak nekem igazán erőt, akiket a küldetéseim során ismerhettem meg, ők azok, akiknek a sportolás lehetősége nem adatik meg egy átmeneti betegség, vagy fogyatékosságuk miatt – hangsúlyozta.
Nádudvari Péter úgy érzi, hogy felelősséggel tartozunk az embertársainkért, és bizonyos lehetőségeket és képességeket azért kaptunk, hogy azokat szolgáljuk, akiknek ezek nem adattak meg.
A képességek nem alanyi jogon járnak, hanem egyfajta kiváltságként kaptuk őket az égiektől, ezért is érzem azt, hogy nekem ezzel szolgálnom kell. Nem azért futok, hogy a saját glóriám fényezzem, hanem azokért a gyerekekért, emberekért vállalom a küldetéseket, hogy őket szolgáljam. Szebbé tegyem a mindennapjaikat, életüket és a jövőjüket – összegezte.
