Látó szemmel a látássérültek világában Nyíracsádon

Idén immár sokadik alkalommal tartottak érzékenyítő napot a nyírségi település általános iskolájában. A programot, mint minden évben, ezúttal is Hajdufiné Imre Éva tanárnő szervezte, aki szerint nagyon fontos a gyermekek érzékenyítésében a rendszeresség.  

– Ha lehetőség van rá, évenként szervezzük meg ezt a napot, mert minél többször megtapasztalják a látó gyerekek, milyen lehet a látássérültek világa, annál hamarabb kialakul az érzékenységük, amit csak élményszerű programokon keresztül lehet eredményesen elérni. A cél természetesen az, hogy ne csak a gyengénlátók vagy a vakok iránt, de minden fogyatékkal élő emberrel szemben alakuljon ki a felelősségtudatuk, hogy ne csak kényszerből jöjjön, hanem ösztönös, természetes legyen a segítségnyújtás – fogalmazott a tanárnő.  

A tanév első felében az alsó tagozatos gyerekek kisebb csoportokban érkeztek a terembe, ahol előzőleg kialakították a speciális feladatokkal teli „túraútvonalat”, a belépés előtt pedig mindenki saját sállal, kendővel takarta el a szemét.

Felelősségtudat és bizalom

A láthatatlan túrán végighaladó alsósokat a 6. a osztály diákjai vezették, és segítették szóbeli irányítással, vagyis elmondták, mikor, mit kell tenni, mi a feladat, merre kell fordulni, vagy éppen lépni. Ha szükség volt rá kézzel vezették kis társaikat. Mind a vezetők, mind a „túrázók” nagyon élvezték, ugyanakkor rendkívüli módon komolyan is vették a túrát, miközben a vezetők felelősségtudata fejlődött, a túrázók pedig azt gyakorolták, hogyan kell szükség esetén megbízni a segítőikben.  

Az érzékenyítő túrán résztvevő diákok megtapasztalhatták, milyen nehézséget okoz bekötött szemmel vizet tölteni egy pohárba, lépcsőt mászni, illat alapján beazonosítani a fűszereket, zöldségeket felismerni pusztán tapintásból. Késsel, villával étkezni, tárgyakat felismerni pusztán tapintásból, vagy végigsétálni egy akadályokkal teli „ösvényen”. Mindez a látóknak nem okoz problémát, a látássérülteknek viszont igazi kihívás.  

Bollók Nóra, Jacsmenik Barbara, Ternován Lilla, és szinte minden diák, nagyon élvezte a túravezetést. – Nagyon izgultunk az elején, mert tudtuk, hogy a kis alsósokra nekünk kell vigyázni, de nagyon óvatosak voltunk, és igazából hamar belejöttünk, a végén pedig már nagyon élveztük a feladatot. Persze Éva néni is nagyon sokat segített nekünk – mondták a lányok. A tanév második felében a felső tagozatosok indulnak el a „láthatatlan túrára.”