Ilyen volt az év első régiségvására Debrecenben – fotókkal, videóval

– Ünnepnap ez a mai, kezdődik a vásár történetének a huszonötödik évada – jelentette ki Máté László műkereskedő, a vásár kizárólagos tulajdonosa a 2024-es szezon megnyitóján. Emlékeztetett arra, hogy az elsőt 2000-ben a Kölcsey művelődési központ szomszédságában tartották, három éve ad neki helyet a stadion északi zárt parkolója. 

Az évforduló alkalmából Puskás István, Debrecen alpolgármestere is köszöntette a megjelenteket. Elmondta, elsősorban nézelődőként érkezett, a családjával rendre kilátogatnak régiségvásárokra. – Amin most részt veszünk, az több, mint vásár, igazi közösségi élmény, kellemes vasárnapi korzózás – hangsúlyozta a debreceni kezdeményezés jelentőségét. 

Máté László ajándékokkal is készült: az alpolgármesternek átadta a Debreceni Népi Együttes csaknem 60 éves bronzplakettjét, melyet Szabó Iván szobrászművész tervezett, és egy kerámiát, melyen az olvasható, hogy „Hatszáz éve város Debrecen”.

– Debrecen 1361 óta város; I. Lipót 1693-ban nyilvánította szabad királyi várossá, az pedig lehetőséget adott vásárok rendezésére. A folytonosság jegyében itt vagyunk ma is, és egy ismerősöm szintén, akinek már nyolcszázféle pipája van, de biztos vagyok abban, hogy ma meglesz a nyolcszázegyedik, ugyanis új kereskedők is vannak – zárta gondolatait Máté László.

Mit adhatok?

István antikvár könyvek böngészése közben osztotta meg portálunkkal, mi vezette a vásárra.

– Literes söröskorsóért jöttem, a fogyasztott mennyiség már ezt az űrtartalmat kívánja meg, de újonnan hatezer forintért árulják a boltokban. Most először voltam ilyen vásáron, de szinte azonnal megtaláltam, amit kerestem, a boltinál jóval kedvezőbb áron, ezerötszáz forintért jutottam hozzá a korsóhoz – mutatta büszkén a szerzeményét, mely mellé végül egy orosz kisregénygyűjtemény is becsúszott.

György harmincöt éve katonai felszereléseket gyűjt és árul, a standján szuronyokat, kitüntetéseket, sisakokat, jelvényeket láthattunk. Bevallása szerint szenvedélyesen kutatja a témát, Európa egész területéről szerzi be a portékáit. Úgy látja, Debrecenben főleg az olcsóbb tárgyak kelendők, most vasárnap a legdrágább portékája egy török szurony volt az 1800-as évek végéről harmincezer forintért.

Állandó helye van a Debreceni Régiségvásárban Szalinszky Ervinnek, akitől azt tudakoltuk, mit visznek a legjobban. – Mindent – vágta rá, majd kifejtette, hogy tavasszal népszerűek a rusztikus dolgok, amelyekkel lehet a külteret díszíteni, mint például a teknők és a hordók. Tapasztalatai szerint télen inkább a belső dekorációs elemeket, húsvét előtt a nyuszikat viszik nagyobb tételben.

– Most csak nézelődni jöttünk, nyáron szinte kéthetente is itt vagyunk. Tányérokat, régi pénzeket szoktunk főleg venni – mondta Róza néni, aki az unokájával, Annával böngészett a régiségek között.

A fedett standokon és a földre terített takarókon tényleg mindent kínáltak, minden árkategóriában, úgyhogy bátran kijelenthetjük: amit a Debreceni Régiségvásáron nem pakoltak ki, az nem is létezik, és még Chuck Norris sem tudja megvenni.