Majális 1979-ből - így ünnepelt Debrecen 45 éve – fotókkal

Negyvenezren vonultak a Vöröshadsereg Útján, a mai Piac utcán – tudtuk meg a Hajdú-Bihari Napló 1979. május 3-i lapszámából. – Délelőtt fél tízkor még szemerkélt az eső, és metsző északi szél fütyült a zászlódíszbe öltözött Vörös Hadsereg útján, melynek két oldalán már reggel óta gyülekeztek az emberek, hogy végignézzék az ünnepi menetet. Pontban tíz órakor a debreceni honvédzenekar harsonásai adtak jelt a felvonulás kezdetére, és hömpölyögni kezdett a több mint negyvenezres tömeg, élükön politikai és társadalmi életünk vezető személyiségeivel – olvasható a tudósítás a debreceni majálist indító felvonulásról.

A menetben tanulók is részt vettek, mint írtuk, a kisdobosok vörös szegfűkkel köszöntötték a tribünön helyet foglaló Központi Bizottság tagjait, de szólt a taps a balmazújvárosi úttörőzenekarának, az őket követő ötszáz úttörőnek, négyszáz középiskolásnak és az Ifjú Gárda zenekarának is.

– Ezután a havannai világifjúsági találkozó himnuszára a Közgazdasági Szakközépiskola leánytornászai tartottak bemutatót. Őket a város népviseletbe öltözött művészeti együttesei követték. A két órán át tartó felvonuláson több mint száz gazdasági, társadalmi, oktatási intézmény képviseltette magát. Az évszakhoz képest hűvös idő ellenére is forgatagos, színes, látványos, jó hangulatú felvonulást a debreceni vállalatok feldíszített járművei zárták.

 – számoltunk be róla.

Milyen volt a nagyerdei majális 1979-ben?

A korbeli Napló szerint a családoknak a gyerekek diktáltak. – A piktorkodó kisiskolások aszfaltrajz-versenyre hivatalosak, a nagyobbacskáknak KISZ-esek kedveskednek sportjátékokkal, a legkisebbek szüleikkel a régi Vigadónál felállított dobogóhoz igyekszenek. A paraván mögül bábuk bukkannak elő; nyuszikra, éneklő köcsögbabákra, kiscsibékre, butuska tehenekre nyílnak a bámuló gyerekszemek. Hát a szülők mit csinálnak? Papa és nagypapa ácsorog a nézők között, egyik kezükben üveg sör, másikban a kisfiú keze – vázolta az olvasóknak a programokat újságírónk.

Mint írta, az évszakban megszokotthoz képes hűvösebb időben délután sokan hazamentek tévét nézni, a bátrabbak viszont vízre szálltak az akkor még meglévő nagyerdei csónakázó tónál. – Hosszú sorok várakoznak csónakra, vízibiciklire, míg aprócska hajómodellek veszik birtokukba a tavat, mini rádiók utasítására cikázva a vízen. A vállalatok sátraiban emelkedett a hangulat, az egyik asztalnál stílusosan a Vörös Csepelt dalolják. Az árusok már csomagolnak, kelendő volt a portékájuk megint, pedig most is drágán mérték olcsóságaikat. Vizes a föld, kevesebb a majálisi flört, a fiatalok is behúzódnak a táncos szórakozóhelyekre. Alkonyodik, sok helyütt már csak a nyomát látni az ünneplésnek, eldobált, halott holmik, szemét mindenütt. Egy mai Szinyei tán éppen ezt festené. Az aszfaltra rajzolt gyerekvilágon cipőtalpak tápodnak, az eső is elmázolta a tiszavirág életű remekeket. Vége a hosszú, kétnapos majálisnak – összegezte riporterünk a megéléseit 45 évvel ezelőtt.

Ha nosztalgiáznál még egy kicsit, ezt a retro kvízt mindenképp töltsd ki!