2024.08.14. 20:00
Ezek voltak a sláger strandkaják a ’90-es, 2000-es években – emlékszel még rájuk? – fotókkal, videóval
Két régi motorossal, Nagy István „Csicserivel” és Jákob Gáborral beszélgettünk a hajdúszoboszlói strandon. Megtudtuk, ezek retró strandkaják még ma is szépen szerepelnek.
Jákob Gábor megosztotta velünk, mik voltak régen a sláger strandkaják
Forrás: Czinege Melinda
„Jaj úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jó, annyi vicceset látok, hallok és még Bambi is kapható” – minden sora igaz a dalnak, amit az eredti után a Pa-Dö-Dő dolgozott fel 1998-ban. Az emberek már akkor is imádtak pancsolni, sőt, szerencsésnek mondhatóak azok, akik részesei voltak az 1990-es és 2000-es éveknek, amikor a strandok másabbak voltak, bár kevesebb ételt, italt és nyalánkságot lehetett kapni, de ennek ellenére életre szóló élményekkel térhettek haza a vendégek. Most, 2024. augusztus 13-án a hajdúszoboszlói fürdőkomplexumhoz közeledve a gyerekek már a pöttyös labdájukat pattogtatták, felfújt csónakkal, matracokkal érkeztek és kalappal a fejükön a strandolók. A bejárathoz érve a gyerekek egymást arrébb tolva, a felnőttek között kukucskáltak, azt lesve, a gyerekmedencében éppen hányan pancsolnak, a kedvenc medencéjükhöz hol tudnak a legközelebb letáborozni. Az alaphangulat adott volt, amit a rádió karcos hangja még egy kicsit megspékelt, az élelmesebbek azonnal lestoppolták törölközőjükkel, pokrócukkal a legjobb, legárnyékosabb helyeket, majd jöhetett az egész napos pancsolás. Az elmúlt hetekben a Haonon beszámoltunk a Hajdú-bihari strandárakról, ellátogattunk a debreceni, tiszacsegei és kabai strandra is, hogy az olvasóinkat tájékoztassuk arról, egyes településeken milyen szolgáltatások, árak várják a fürdőzni vágyókat. Most azonban tettünk egy kis kitérőt, két „régi motoros” segítségét kértük, repítsenek minket vissza az 1990-es évekbe, elevenítsék fel a kedvünkért, mik voltak az igazi jó retró strandkaják, mi az, ami nem hiányozhatott a standokról, és mik azok, amik régen és most is sláger ételnek számítanak.
Forrás: Czinege Melinda
Ezek az igazi retró strandkaják
Nagy Istvánnal „Csicseri” és Jákob Gáborral (Gabi-Hami) találkoztunk a szoboszlói strandon, ugyanis azt szerettük volna, olyanok repítsenek vissza minket évtizedekkel korábbra, akik össze tudják hasonlítani az akkori strandolós élményeket a mostanival. Csicserit talán már nem kell bemutatnunk a Haon olvasóinak, 40 éven át dolgozott a hajdúszoboszlói strandon, eleinte medencét tisztított, majd középvezetőként ment nyugdíjba. Jákob Gáborral már több tíz éve ismerik egymást, félszavakból is megértik a másikat, a beszélgetés folyamán egymás mondatait fejezték be, és persze egy-egy mosoly, zsivány kacsintás is „előkerült”, ami természetes, hiszen életük fénykorát elevenítették fel, azt az időszakot, ahová talán minden 70 év körüli ember szíve visszavágyik. Jákob Gábor idén 35. éve készít finomabbnál finomabb ételeket a szoboszlói fürdőben, előtte is vendégátlózott, szóval nem zöldfülűként kezdte a korántsem egyszerű vállalkozást a felkapott strandon.
Szegény megboldogult Pataki Pista barátommal 35 évvel ezelőtt egy kis standot béreltünk, amit akkoriban „Laci pecsenye” néven ismerhettek meg a vendégek. Nem sok mindent árultunk, volt hurka, kolbász és oldalas, majd néhány évre rá kezdtünk halat is készíteni, utána pedig jöttek a különböző pörköltek. Olyan 20 éve megcsináltuk a kinti részt, ahol bográcsban készítjük az ételeket, a vendégek láthatják, hogyan és miből lesznek a magyaros ételek; mondanom sem kell, mennyire tetszik ez az embereknek. Két éve még jómagam sütöttem a halat, de ma már „csak” rendezkedek, a tapasztalatommal segítem a fiaimat, a nagyobbik átvette tőlem a stafétabotot, viszont mindig elkél neki a segítség, de ez így is van jól
– fogalmazott az étteremtulajdonos. Elmondta, munkájának köszönhetően annyi emberrel, történettel találkozott az elmúlt évtizedekben, hogy ha reggelik a strandon ücsörögnénk a társaságában, akkor sem fogyna ki a sztorizásból.
Az 1990-es években még nem így nézett ki a strand, mindenből volt, de nem ennyi, mint most. Viszont vendégek akkor is voltak, ajaj, de még mennyi! Nem kellett akkoriban a két kezem, hogy megszámoljam, hány bódé van, ott volt a grillcsárda, amott a halászcsárda, hátul a tejivó, mi pedig itt, amit a mai napig „körpavilonnak” nevezünk. Évtizedekkel ezelőtt egy standom volt, ahogy azt mondtam, ma már itt körben mindösszesen két stand, ami nem hozzám tartozik, szóval terjeszkedtünk, no de ne menjünk előre
– szólalt fel. Hozzátette, 35-40 éve nagyon szép időket éltek, a vendéglátósok alig tudtak leülni munka közben. – Úgy adtuk oda a kezükbe a villát és a kést, mondtuk, gyere fiam, egyél valamit! – idézte fel, majd rátért a tipikus strandételek ismertetésére.
Forrás: Czinege Melinda
A sima lángos volt a nyerő
Jákob Gábor rámutatott, míg ők a húsos ételekkel szolgálták ki a vendégeket, addig volt egy stand, ahol csak lángost lehetett kapni, persze volt fagylalt is, de nem ám 30-féle, jó volt, ha tudtak 4-5 féléből választani, na és persze a csavaros fagyi is igazi sláger volt annak idején.
Nálam az emberek 200 forintból jóllaktak, soha nem felejtem el, egyik alkalommal ukránokat szolgáltunk ki, még ilyen könyöklő asztalok voltak, ott várták egy „jó pofa sör” mellett, hogy elkészüljön a sült oldalas, majd mikor sétáltam ki egy nagy adag tepsis hússal, azt harsogták: „Hús, hús hús…!”
– ezt soha nem fogom elfelejteni. Élet volt, de még milyen élet! Akkoriban még nem csicsázták túl a lángost sem, sima lángost vettek az emberek, ment rá egy kis fokhagyma és só, utóbbival jól megszórták, és vitték is, leültek a pokrócukra és elmajszolták – elevenítette fel. Ehhez már Csicseri is hozzászólt.
– Ha már lángos, akkor elmondok egy sztorit. Ugye 40 éven át én is itt dolgoztam, szóval velem is elég sok minden megtörtént. Ha szabadnapos voltam, akkor is itt ütöttem el az időt, nyáron mindig a strand a legjobb választás. A lángosos előtt mindig kígyózó sorok álltak, mi pedig a barátaimmal (munkatársakkal) meguntuk a várakozást, felkaptunk egy-egy fehér pólót (a munkahelyit), mert úgy nekünk nem kellett sorban állni lángosért. Ezt ugye a várakozó vendégekkel is tudattuk, szóval nem egyszer volt, hogy megállapodtunk abban, ha vesz nekem egy lángost, akkor én azonnal hozok neki akár 3-at is, ha állja a cechet, mondanom sem kell, elég sok lángost kaptunk ingyen – idézte fel nevetve Csicseri.
Ételriport a hajdúszoboszlói strandon
Fotók: Czinege MelindaLángos, hurka és kolbász
Azt már tudjuk, a ’90-es években sem éheztek a strandolók, volt mindenféle étel: lángos, hurka, kolbász, hal – de mi volt ezután? Jákob Gábor kifejtette, hamar elterjedtek a különböző gyorsételek, elkezdték készíteni a hamburgereket, hot-dogot, gíroszt, és ezek szépen lassan a menüsor részeivé váltak. – Eleinte húslevest és gulyáslevest lehetett kapni, ma pedig már mindenféle levest árulunk, aminek örülnek a vendégeink. Sokféle pörköltet is készítünk, az egyik legfelkapottabb a kakashere pörkölt, amit kakastaréjjal együtt főzünk, egyszerűen imádják! Évtizedekkel ezelőtt 4-5 ételt kínáltunk, mára ez megsokszorozódott. A frissen sültek is nagyon mennek, de ugyanúgy a halak is, próbáljuk minden vendégünk igényeit kielégíteni, de úgy látjuk, nagyot változott a magyar emberek étkezési szokása. Ami persze nem baj, nekünk kell idomulnunk, de tényleg nem semmi, hogy régen elég volt ötféle étel, ma pedig már lehet az ötvenféle sem elég – jegyezte meg.
Apropó, egy finom ételt valamivel le is kell öblíteni! Bizony, ez sem úgy van már, mint a ’90-es években, legalábbis Jákob Gábor elmondása alapján erre következtethetünk. – A kezdetekben kétféle sört árultunk, ma 14 különbözőt. Emlékszem, régen egy nagy tartály volt, és abban tároltuk a sört. Ez az az időszak volt, amikor elől még meszelt medencék tarkították a strand területét. Millió ember élvezte a meleget és a vizet, megálltak a buszok és a vendégek elözönlötték a komplexum területét. Ejha, nagyon más világ volt! De van, ami nem változik, a strand ma is a sörről és a lángosról szól! Hosszú évtizedekkel ezelőtt a Kőbányairól még csak álmodozhattunk, egyszerűen nem jutott el a vármegyénkig, Karcagnál „bezárult az ajtó”, de itt sem szomorkodtunk, nálunk akkoriban a Borsodi volt a sláger, és talán ez sem változott mostanáig – húzta alá.
Forrás: Czinege Melinda
Kakaós, ízes és fahéjas palacsinta
Csicseri kiemelte, a gyerekek sem szomorkodtak, régen voltak külön „palacsintás nénik”, akik egész álló nap sütötték a finom édességet. Háromféle mindig volt, kakaós, ízes és fahéjas, no meg volt a szőke és a barna kóla, meg a Márka üdítőitalok, valamint a hideg, gyöngyöző szóda, amit egy kis szörppel meg lehetett bolondítani.
Nem volt itt húszféle üdítőital, nem kellett. Ezeket mindannyian ismerjük és szeretjük a mai napig. A csomagolás változik, olykor az íz is, de azért mindig tudjuk, milyen ízt fogunk kapni, ha kérünk egy pohár barna kólát
– mondta.
A két régi motoros, akik egyben jó barátok is, szélsebességgel visszarepítettek bennünket a ’90-es évekbe, ami merőben más volt, mint most, legalábbis az ételkínálat és strandélmény mindenképpen. Egy biztos, mi kifizetnénk 200 forintot azért, hogy egy jó sült kolbászt megkóstoljunk, kíváncsiak lennénk, mennyire volt akkoriban ropogós és szaftos, és szívesen elmajszolnánk mellé egy szelet meleg, puha kenyeret, amit végezetül leöblítenénk egy üveges Márka üdítővel.
