„Nem félek a szellemektől” – Szirti Sas, a sámán tiszacsegei kísértetházában jártunk – fotókkal

Egy verőfényes szerda délelőtti időpontot beszéltünk meg a látogatásra, pedig többen is javasolták, érdemes lenne a sötét éj leple alatt felkeresni Szirti Sas, a sámán tiszacsegei szellemházát. Egy hatalmas, kovácsolt kapun keresztül jutottunk be az ingatlan területére, s ott egy kétemeletes vadászkastély tárult elénk. Szirti Sas és kedvese, Lívia fogadtak minket, és a nappaliba invitáltak, amelynek a berendezése nem  éppen hétköznapi: mindenütt trófeák – agancsok, szarvak, agyarak –, állati bőrök és szőrök, illetve Jézust ábrázoló kegytárgyak díszítik. Szirti Sas a sámánszékben foglalt helyet, melynek az egyik könyöklőjén egy kiterített vadászgörény is helyet kapott.

– Csaknem kilencedik éve lakom itt, előtte Budapesten éltem és a kereskedelemben dolgoztam, főként autókkal foglalkoztam, de egy ruhaüzletet is vittem. 2014-ben kezdtem azt érezni, hogy életmódváltásra van szükségem, elegem lett a nagyvárosból. Ekkor válaszút elé kerültem: vagy külföldre megyek, vagy Tiszacsegére – osztotta meg a Haonnal Szirti Sas. Elmondta, eredetileg az volt a terv, hogy elektromos rollereket kölcsönző hálózatot üzemeltet Spanyolországban.

Mediterrán életérzés helyett tiszacsegei szellemház

 – Már megvolt a stratégia, hogy melyik településeken nyitjuk meg az üzleteket, és az eszközöket is elkezdtem beszerezni, de akkor eszembe jutott ez a ház. Pár évvel korábban egy ismerősöm hívott el egy divatfotózásra, amelyet itt tartottak. Már akkor nagyon megtetszett, mindig is volt egy kis kastélyos becsípődésem, valószínűleg egyik előző életemet hasonló környezetben tölthettem. Akkor még nem történt semmi, de amikor a spanyolországi tervet fontolgattam, felhívtam a tulajt, hogy megvan-e még a kastély, és beköltözhetnék-e, igaz, egyelőre csak bérlőként – elevenítette fel. Mint az ábra is mutatja, a pár hónapos próbaidőszak olyan jól sikerült, hogy eldöntötte: meg is veszi az ingatlant – s annak raktárrészében a mai napig van még úgy 15-20 darab a spanyol projekt induló rollerkészletéből.

Különös és megmagyarázhatatlan jelenségekkel életében először a tiszacsegei kísértetkastélyban találkozott Szirti Sas, korábban nem is hitt abban, hogy léteznek szellemek, bár most is inkább úgy nevezi őket, hogy „az ősök”, akiknek a jelenlétét a kezdetektől fogva érezte. – Szokták kérdezni, hogy nem félek-e tőlük, és többen tanácsolták, hogy tartsak tisztító rituálét, akkor elmennek. De mitől félnék? Jó szándékkal jöttem, és különben is, ők voltak itt előttem, én vagyok a betolakodó – mutatott rá a sámán. Hozzátette, azt is gyakran tudakolják, látja-e az ősöket. – Nem látom őket, de érzem, hogy itt vannak, sok sugallatot kapok tőlük. Minden este szoktam kint dobolni, és ha valamiben tanácstalan vagyok, dobolás előtt megbeszélem velük, miben kérem a segítségüket. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy elkezdek valami szertartás alatt a levegőbe beszélni, hanem csak magamban megfogalmazom, mire szeretnék választ kapni tőlük, és másnap reggel mindig úgy ébredek, hogy ezt meg is kapom – tájékoztatott Szirti Sas, aki annak ellenére, hogy nem látja az ősöket, többször találkozott a fizikai jeleivel annak, hogy rajta és kedvesén kívül más is tartózkodik a birtokon.

Megmagyarázhatatlan jelenségek

– Pár éve az egyik hűvösebb estén szerettem volna begyújtani a nappaliban lévő cserépkályhába. A gyújtós még meggyulladt, de hiába próbálkoztam brikettel, és öntöttem olajat a tűzre, csak nem akart beindulni, így az egész rakásra öntöttem egy vödör vizet, és felmentünk aludni. Másnap, amikor felkeltünk, és kijöttünk a szobából, éreztük, hogy kellemesen meleg van. Amikor leértünk a nappaliba, azt láttuk, hogy a cserépkályhában mindaz, ami előző este nem akar meggyulladni, és még vízzel le is öntöttem, teljesen leégett, és már csak a hamu parázslott a helyén – mondta el nekünk Szirti Sas, hogyan tettek jó fát a tűzre a szellemek, akiknek ezúton is küldjük a Firestarter című számot a The Prodigytől.

Egy másik esetben egészen II. Erzsébet brit királynőhöz vezettek a szálak. – Egy barátommal telefonáltam kint a kertben, aki éppen azt újságolta, hogy meghalt a királynő. Abban a pillanatban óriási zajt hallottam a házból, ezért gyorsan bementem, és azt láttam, hogy az előtérben a falon lévő egyik trófea esett le. Kiderült, a kastély egy korábbi tulajdonosát távoli rokoni szálak fűzték Erzsébethez, az ősök így reagáltak a halálhírének hallatán – tudtuk meg az előtérben, ahol a trófea mellé azóta egy képet is kifüggesztettek a királynőről.

A tiszacsegei szellemház története

A kastély történetét egyébként homály fedi, Szirti Sas úgy tudja, a pontos évszámról nincsenek források, a feltételezések szerint valamikor az 1700-as évek végén, az 1800-as évek elején építették. – Amikor idekerültem, utánanéztem, mégis hol élek. Az épületet egy temetődombra építették, az ősök szellemei is innen adódhatnak. Azért emelték ezt a dombot, mert akkoriban még nem szabályozták a Tiszát, és amikor kiöntött, vitt mindent, köztük az eltemetett testeket is. Annyi biztos, hogy a II. világháború alatt egy Radák nevű zsidó család élt itt. Az előtérben mozaikpadlót helyzetek le, közepén Dávid-csillaggal, és az megsérült. A kétezres évek elején szerették volna kicserélni, felszedték, és akkor derült ki, hogy az eredeti kőpadlózat található alatta, amit ma is láthatunk – ismertette. Megjegyezte, Radákék idején valószínűleg fénykorát élte a kastély. – Egy teniszpálya is volt a birtokon, él itt a közelben egy néni, aki emlékszik rá, mivel labdaszedőként dolgozott is itt. Bécsi kertész járt gondozni a kertet, melyben öntözőrendszer is volt kiépítve. Ez akkoriban ritkaságnak számított, a csövek még ma is megvannak – tudtuk meg.

A szellemházban az étkezőbe is bemehettünk, ott főként fából készült ereklyéket láttunk, a falon pedig többek között Az utolsó vacsora egyik replikáját is. Szirti Sas elmondta, gyakran változik a kiállított készlet, szívesen jár régiségvásárokra. – Ez a nőt ábrázoló faszobor egy igazán különleges darab, a keltezés szerint a Don-kanyarban készült 1941. december 24-én. Hátborzongató belegondolni, ki készíthette és kinek, illetve milyen utat járhatott be, míg eljutott hozzám – mutatta a műtárgyat.

Denevérek és kaloda a pincében

– Mindig is egy sejtelmes burok lengte körül a kastélyt: van egy pincerésze is, melyről a mai napig nem lehet tudni, miért építették. Az egyik elmélet szerint az volt a vadászkutyák szálláshelye, de ebben nem sok logikát látok. Azt is mondják, hogy magtár volt, de ahhoz túl nyirkos és dohos. Valószínűleg az a teória áll a legközelebb az igazsághoz, mely szerint tömlöc volt – ismertette Szirti Sas, majd levezetett minket a hosszú, szűk lépcsősoron. 

A hatalmas pincében több különálló helyiséget láttunk, néhol feldíszítve csontvázakkal. Szirti Sas megnyugtatott: nem valódiak, és kizárólag dekorációs elemként szolgálnak. A figyelmünket felhívta, hogy a mennyezeten a szundikáló denevérek mellett más érdekességet is láthatunk: minden helyiségben ugyanis egy kör alakú rést vágtak a plafonba, ennek a keletkezési körülményei szintén bizonytalanok. – Csak találgatni lehet, hogy miért készült. Hallottam olyat, hogy azon keresztül egy létrán állva dugták ki a fejüket az elítéltek, és úgy kapták meg a büntetésüket, de az is lehet, hogy ott dobták le nekik az ételt. Ami viszont eléggé egyértelműen arra mutat, hogy tömlöcként működött a hely, ez a kaloda az eredeti pántokkal – vezetett minket a korabeli büntetés-végrehajtási eszközhöz.

A sas leszállt

A sötétből ezután újból kimentünk a fényre, hogy megnézzük az állatokat: jelenleg 8 ló él egy elkülönített területen. A melegben legjobban ők is hűsölni szeretnek, így Líviának több időbe és répába telt, míg kettőt ki tudott csalogatni közülük. – Nagyon szeretem az állatokat, főleg a lovakat. Sosem haszonállatként tekintek rájuk, életteret biztosítok nekik – mondta Szirti Sas, akitől megtudtuk, láma és kenguru is volt korábban a karám lakói között. – Természetesen szerettem volna sast is tartani, de hiába találtam a közelben egy megbízható tenyésztőt, kiderült, különböző engedélyek szükségesek a tartásához, mivel ragadozó madár – mutatott rá. Le is tett arról, hogy legyen egy sas is háztartásban, és ahogyan az lenni szokott, az elengedés meghozta az eredményt: magától érkezett a birtokra egy 5 fős sas csapat, s azóta jönnek gyakran látogatóba. – Szerintem egy család lehetnek, akik a fiókákat tanították a repülni. Csodálatos nézni, ahogyan hosszú percekig képesek egyetlen szárnycsapás nélkül a levegőben vitorlázni – avatott be Szirti Sas, a sámán, akit nevének eredetéről is kérdeztünk.

– Pár éve egy parasztháznál találkoztam egy idős, féllábú, ősz, hosszú hajú táltossal. Ő mondta, hogy látja, bennem van egy sas ereje, aminek a jelét is magamon hordozom: egy repülő sast a homlokomon. Ráadásul a sasra jellemző az éles látás, és én is nagy problémamegoldó vagyok. Egy sámán is az, ami semmiképpen sem összekeverendő a sátánnal. Egy sámán mindig a jó cél érdekében cselekszik, azt helyezi előtérbe, hogyan lehet a legtöbbet tenni az emberiség jólétének érdekében – tudtuk meg a körülményekről (és ezúttal megerősíteném, hogy valóban látható a repülő ragadozó madár Szirti Sas homlokán).

Hogy lesz valakiből sámán?

Sámánként egyelőre az esti sámándobolásokat leszámítva még nem kezdett el praktizálni, de az a terv, hogy a környezet jó energiáit kihasználva lélekgyógyászattal foglalkozzon a birtokon. A pincében megmutatta, hogy az egyik helyiséget például arra szeretné majd használni, hogy akik szeretnék letenni a terheiket, megszabadulni a blokkjaiktól, megtehessék egy rituálé segítségével: ennek részét képezné, hogy papírra felírják a résztvevők, mit szeretnének elengedni, és azokat egy kihelyezett edényben elégetik.

– Két módon lehet valakiből sámán: vagy a családban öröklődik apáról fiúra, vagy kap egy jelet, és utána tanulás útján. Velem ez utóbbi történt, de ez egy hosszú folyamat. A külsőm is itt kezdett el változni, korábban sosem volt szakállam, de miután beköltöztem, azt éreztem, erre van szükségem, és megnövesztettem, akárcsak a hajamat – mondta Szirti Sas. – Sokat kell még tanulnom, ezért rengeteget olvasok és képzem magam, illetve az állatokkal foglalkozom. Sokan kérdezték, hogy nem unatkozom-e, de itt mindig van mit csinálni, ettől jobbat nem is tudok elképzelni – összegezte.