A munkaerőpiac dönt a bérekről

Debrecen, Budapest - Közgazdászok szerint jól hangzik az „egyenlő munkáért egyenlő bért” szlogen, csakhogy…

Egyenlő munkáért egyenlő bért! – adta ki a jelszót az Európai Bizottság, azt javasolva, hogy a tagállamokban kiküldetésben dolgozó külföldiek (például a Londonban munkát vállaló magyarok) a jövőben a helyiekkel azonos javadalmazásban részesüljenek. Az elképzelés ellenzői azzal érvelnek, hogy ezzel kiszorulnának a nyugat-európai piacokról azok a kelet-európai cégek, amelyek éppen az olcsóságuk miatt „rúghatnak labdába”…

Utópiának tűnik

– Elég utópisztikusnak tűnik számomra a felvetés, nem gondolom ugyanis, hogy adminisztratív módon tudnák befolyásolni akár az európai intézmények, akár mások a szabadpiacot. Egyébként egy ilyen klauzula is könnyen kijátszható, például úgy, hogy a munkaadó alacsonyabb munkakörbe jelenti be a dolgozót – válaszolta a Napló kérdésére Palócz Éva, a Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatója.

Szerinte persze lehet bérharcot folytatni, meg az egyenlő bérekért sztrájkolni, de a külföldi munkaerő ezekkel sem tud élni, mert holnap már be sem kell mennie dolgozni. „Kizártnak tartom azt, hogy belátható időn belül az egyenlő bérek korszaka eljön. Csökkenhet ugyan a bérolló, de elsősorban azért, mert az egész kontinensen égető szakemberhiány van. Tehát az angol, a belga vagy a német munkaadó kénytelen lesz akár a jelenlegi bére 2-3-szorosát fizetni a magyar, a lengyel vagy a román szakmunkásnak, ha meg akarja őket tartani. Nem arról van tehát szó, hogy a kelet-európai vendégmunkások az alacsonyabb bérükkel kiszorítják a helyieket, hanem arról, hogy számos nyugat-európai országban nincs is elegendő helyi munkaerő” – érvelt a közgazdász, akinek meggyőződése, hogy valójában a külföldi munkaadók osztoznak a küldő ország és a befogadó országok bérszintje közötti jókora különbségen.

Mint fogalmazott, lehet, hogy a nyugati munkaadók holnaptól kétszer annyit fizetnek a magyar vendégmunkásnak, mint eddig, de fizethetnének háromszor annyit is, hiszen a bérkülönbség a két ország között valójában legalább négyszeres.

Felülírja a ráció

Mellár Tamás, a Pécsi Tudományegyetem professzora szerint az igenis jogos elvárás, hogy ha a magyar szakember ugyanazt a munkát és ugyanolyan jól végzi, mint a belga, akkor ugyanannyit is keressen.

– Ez ma még távolinak tűnik, de a munkaerőpiac ezeket az anomáliákat fokozatosan ki fogja egyenlíteni. Ha mégsem, akkor a magyar, a lengyel vendégmunkás egész egyszerűen veszi a kalapját és másik országban próbál szerencsét. Valójában nekünk nem azzal kellene verseny­előnyt elérnünk, hogy olcsóbbak vagyunk a belgáknál vagy az osztrákoknál, hanem azzal, hogy ugyanazért a pénzért hasonló vagy még jobb munkát adunk ki a kezünk közül – mondta a KSH egykori elnöke.

Szép dolog az igazságosság elve, a gazdaságban azonban a racionalitás, a haszonelvűség gyakran felülírja az ilyen magasztos eszméket. Az Európai Unión belül egy adott országban nem lehet diszkriminációt alkalmazni; elvileg. Elméletileg tehát, ha egy debreceni asztalos ugyanolyan minőségű és termelékenységű munkát véget Londonban, mint a brit kollégája, akkor ugyanazt a pénzt kellene kapnia. Persze a töredékét kapja – ez a véleménye a jelenségről Inotai Andrásnak, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézete vezető kutatójának.

Szerinte el kellene érni, hogy a brit, a német vagy a belga vállalkozó ne abból tegyen szert extraprofitra, hogy olcsó kelet-európai munkaerőt foglalkoztat. Mert ezzel mesterségesen védi a saját embereit, akiket csak azért tud megtartani, mert a külföldi vendégmunkásnak aprópénzt fizet. Másrészt, ha nem így tenne, akkor esetleg valamennyi ott dolgozó ember (legyen az brit, magyar vagy lengyel) munkahelye veszélybe kerülne. Reális cél megítélése szerint az irreálisan nagy bérkülönbségek megszüntetése lehet, de az egyenlő munkáért egyenlő bért elve még sokáig csak álom marad.

- Petneházi Attila -

Kelet és Nyugat csatája

A kiküldött munkavállalók javadalmazásáról szóló irányelv módosítására tett kísérlet a következő hónapok, esetleg évek nagy csatája lehet Kelet és Nyugat között, hiszen miközben a 2004 óta csatlakozott tagállamok szinte egységesen elutasítják az egyenlő munkáért egyenlő bért elv érvényesítését, a munkaerőpiacukat védő nyugat-európai országok támogatják a felvetést. Ez utóbbin nincs mit csodálkozni, hiszen belga és francia építőipari szakszervezetek szerint 2011 és 2014 között 15-20 ezer ember veszítette el a munkáját az iparágban a szerintük tisztességtelen verseny miatt. A keleti végeken viszont pontosan az olcsóságuk jelentette versenyelőny elvesztésétől tartanak munkaadók és munkavállalók egyaránt.