Milliónyi „Ratkó-gyerek” nyugdíjba

Hajdú-Bihar - Egy teljes generáció kivonul a munkaerőpiacról, ahová viszont mind kevesebben lépnek be.

Azzal, hogy a Ratkó-gyerekek számára elérkezik a jól megérdemelt nyugdíjba vonulás ideje, szakértők szerint könnyen kezelhetetlen helyzet teremtődhet a hazai munkaerőpiacon. 2021-ig ugyanis nagyságrendileg egymillió honfitársunk éri el a nyugdíjkorhatárt, és közülük nagyjából 800 ezren meg is élik azt.

"Reggel körbejárok, és minden kollégával kezet rázok." - Erdei Bertalan

Lesz miből fizetni?

Nagy kérdés, hogy lesz-e miből fizetni abban a nyugdíjrendszerben, amiben a mindenkori aktívak állják az inaktívak ellátását. Hiszen már idén is több mint 3000 milliárd forintot fordít az állam a különféle öregségi ellátásokra, ez több, mint az egészségügyre és az oktatásra fordított összeg együttvéve. A helyzet pedig csak romlani fog, hiszen egyre kevesebben vannak azok, akik befizetik az adókat és a járulékokat. Lássunk egy durva példát: háziorvosból 2020-ra négy­ezer megy nyugdíjba (a teljes állomány 6 ezer 500), míg új praxisból alig 800-zal számol a szaktárca. Vagyis, csaknem feleannyian lesznek, mint jelenleg. Ez pedig finoman szólva is aggasztó.

De a tanároknál se sokkal jobb a helyzet, hiszen közel harminc százalékuk 50 év fölötti, míg a 30 év alattiak csupán a tizedét teszik ki a pedagógustársadalomnak. Vagy itt van a közigazgatás: az e területről távozók száma tíz éve folyamatosan meghaladja az új belépőkét, így ebben a körben már korábban bekövetkezett a nyugdíjba vonulás okozta krízishelyzet. Öt éve még több 50 év feletti szakember dolgozott a közszférában, mint a ’40-es generáció tagjai.

Aranyat érnek…

Bódi László, a hajdúnánási Tedej Zrt. vezérigazgatója azzal kezdte a mondandóját, hogy az agráriumban is sok Ratkó-gyereket foglalkoztatnak a mai napig. – Ezeknek az embereknek a gyakorlata, a szakmai ismeretük, az elméleti tudásuk, a vállalat­ismeretük, meg persze az élettapasztalatuk aranyat ér, ami nagyon fog hiányozni. De talán valami reményt ad a nyugdíjas-szövetkezetek lehetősége, ezek iránt máris sokan érdeklődnek. Tapasztalataim szerint aki hirtelen leáll az addigi aktív életvitelével, az ezt sokszor mentálisan megszenvedi, aminek pedig testi kísérő jelenségei is lehetnek. Nem találja a helyét, feszült lesz; persze, embere válogatja, hiszen vannak, akik alig várják, hogy „letegyék a lantot”, és a háztartás körüli teendők, a nyugdíjasklub és az unokák tökéletesen kitöltik a hétköznapjaikat – fogalmazott a cégvezető.

"A nyugdíjas korú szaki jóval türelmesebb a tanulókkal" - Bódi László

Bódi László munkáltatói oldalról ezeknek a kollégáknak a továbbfoglalkoztatását nagyon fontosnak tartja, hiszen egy nyugdíjas korú szaki sokkal türelmesebb a fiatalokkal való foglalkozásban is. „Meg persze a pénz se mindegy számukra; visszajárnak hozzánk időszaki munkákra, aratáskor kombájnozni, almaszüretkor almát szedni. Fontos, hogy az idősebb embernek is legyenek céljai, hiszen célok, siker­élmények nélkül testileg-lelkileg összezuhanhatunk” – véli meggyőződéssel.

Ott jön Berci bá’

Erdei Bertalan, a debreceni GABO 2000 Kft. ügyvezető igazgatója: – Én vagyok az élő példa arra, hogy 65 év felett is van élet, hiszen 73 évesen naponta bejárok, és intézem a cégem ügyeit. A félszáz főállású kolléga tíz százaléka már nyugdíjas korú, de eszük ágában sincs otthon ülni. A mienk egy igazi családi vállalkozás; reggel, amikor beérek, azzal kezdek, hogy körbejárom a részlegeket, és mindenkivel kezet rázok. Apróságnak tűnhet, de fontos a tisztelet kölcsönös kifejezése. Engem a tanulók se kerülnek el az udvaron, ha meglátnak, így mondják: ott jön Berci bá’; és illendően köszönnek.

A vasipari szakmákat végző cégnél régóta foglalkoznak tanulóképzéssel, így az utánpótlás náluk garantált. Ehhez persze az kell (figyelmeztetett a tulajdonos), hogy a gyereknek legyen kitől eltanulni a szakmát. Például éppen az egykori Ratkó-gyerekektől, akikből szerencsére dolgoznak még náluk szép számmal. „Az egyik esztergályos kollegina éppen a napokban jelezte nekem, hogy bár a koránál fogva már nyugdíjban lehetne, még egy évet maradna” – mondta jólesően a cégvezető.

- Petneházi Attila -

Kik is ezek a „gyerekek”?

A Ratkó-korszak Ratkó Anna 1949 és 1953 közötti népjóléti, majd egészségügyi miniszterségének, illetve tágabban az 1950 és 1956 közötti fél évtizednek a népesedéspolitikára utaló elnevezése. Az abortusztilalom és a gyermektelenségi adó miatt a természetes szaporodás üteme ezekben az években jelentősen nőtt. A terhességmegszakítás tilalmát 1956 júniusában oldották fel, a gyermektelenségi adót pedig az 1956-os forradalom és szabadságharc után törölték el. Az ebben a fél évtizedben született generációt Ratkó-gyerekeknek hívják.