Készülnek az ünnepekre a Hortobágyi Halgazdaságban

Ezt Simon Károly, a Hortobágyi Halgazdaság vezérigazgatója válaszolta kérdésünkre. Megtudtuk azt is, hogy 2500 hektár termelő tófelületükről ebben az évben mintegy 1500 tonna halra számítanak. Ez a mennyiség egyébként körülbelül megfelel az elmúlt évek átlagának.

– A lehalászás azt jelenti, hogy a tavakból kivesszük a halakat, és áthelyezzük őket a lényegesen kisebb, mintegy félhektáros telelőtavakba. Innen a vásárlási szezon idején, tehát karácsony előtt hálóval szedi ki és szállítja a halgazdaság az üzleti partnereinek, döntően a nagy áruházláncoknak. A halak telelőtavakba helyezése praktikus, hiszen innen lényegesen egyszerűbb kivenni, mint a nagy, 160 hektáros tavakból. A hálózáskor sérülhet a hal, de mivel „nem mászik ki a vízből”, a lehalászásnál egyelőre nincs jobb módszer. Karácsonykor nagyon komoly tételben fogy a hal, ugyanakkor már a halgazdaság Elepen lévő feldolgozója is csúcsra jár. Ott tisztítják, filézik, fagyasztják a halakat.

Pontytermelő gazdaságról van szó, a lehalászott mennyiség mintegy 80 százalékát ez a halfajta adja. Emellett 10-15 százalékot tesz ki a busa és az amur, illetve 5 százalékot a ragadozó halak: harcsa, süllő, csuka, de leginkább a bio szürke harcsa. A gazdaság a saját keltetőüzemében 200 millió lárvát keltet ki. Ez kezdődik kora tavasszal a csukával, és május közepén a ponttyal fejeződik be. Van természetes szaporulat is.

Halfogyasztás – van hová fejlődnünk

Nemcsak a 2500 hektárnyi tófelület, hanem összesen körülbelül ugyanennyi nád, szántó és legelőterülete is van a Hortobágyi Halgazdaságnak. A nádast a nádaratóknak adják bérbe, azzal nem foglalkoznak, a halra koncentrálnak. A többi terület is a haltenyésztést szolgálja, ott a halak etetéséhez szükséges búzát, kukoricát, árpát és zabot termelik meg – tudtuk meg Simon Károly vezérigazgatótól, aki kérdésünkre készségesen elmondja, hogy bármilyen meglepő, a haltermelés eredményességét is nagyban befolyásolja az időjárás.

Plankton és takarmány

– Vegyük csak a mostani évet, illetve a 2017-est és a 2018-ast. Két esztendővel ezelőtt kiugróan jó évünk volt, hiszen nem volt semmilyen időjárási szélsőség. Tavaly brutális tavaszunk volt. Korán, már februárban tavaszodott, kezdtük kihelyezni a halainkat a tavakba, majd márciusban berobbant a mínusz tíz fokos fagy, és a hideg tartott egy hónapig. Azoknak a halaknak, amelyeket nem telepítettük át a nagy tavainkba, nagyon betett az időjárás. Legyengültek a téli szezonban, akkor rájuk jött a mínusz tíz fok, és nagy volt az elhullás. És persze a hosszú hideg miatt csökkent a tenyészidőszak hossza. Amikor melegszik az idő, akkor kezdünk el takarmányozni. Pontosabban, amikor a vízhőmérséklet eléri a tizen-egynéhány fokot. A halak fejlődésére, a takarmányozásra az optimális a 20 fok, illetve az afeletti hőmérséklet. A hal a melegebb vízben eszik jobban, akkor gyarapszik leginkább. Jellemzően augusztusban takarmányozunk a legtöbbet, akkor 25 fokos is van a tó vize. Termelődik plankton is, ezt a természetes táplálékot egészítjük ki búzával, kukoricával, árpával. Tehát tavaly a hideg március miatt kiesett körülbelül egy hónap a tenyészidőből. Ez meg is látszott a múlt évi lehalászáson. Az idén nem volt ilyen ítéletidő. Október közepén kezdtük a lehalászást, most a felénél tartunk, december elejére fejezzük be. Az idei is jónak ígérkezik, de nyugtával dicsérjük a napot. Vannak kiugróan jó évek, amikor sok ragadozó van. Olyankor sok a takarmányhal, a keszeg, a kárász is, ami nyereségesség szempontjából nem feltétlenül jó. Igaz, van ezekre is kereslet, de fele annyiba kerül, mint a ponty. Az nekünk nem jó, hogy a tó tele van keszeggel, kárásszal és megeszi a ponty ennivalóját.

Döntően hazai piacra

Magyarországon jelenleg hat kiló körül van fejenként az éves átlagos halfogyasztás. Ezzel az utolsók között vagyunk az uniós államok között. Nőtt ugyan valamennyit az elmúlt években, 4,5 kilóról indultunk. A halfogyasztásunk fele is nagyjából karácsonyra koncentrálódik. Van valami elmozdulás pozitív irányba, de van még hová fejlődnünk – tudtuk meg Simon Károlytól. A szakember elmondta azt is, hogy halfogyasztásban a tengerrel nem rendelkező környező országokhoz képest is le vagyunk maradva, Bulgáriával és Romániával vagyunk az utolsók között az Európai Unióban.

– A magyarok halfogyasztási szokása továbbra is ponty- és harcsacentrikus. Igaz, az afrikai harcsa feljövőben van. Nem adunk el kevesebb pontyot, mert több afrikai harcsa fogy. Ez a meleg vízben, takarmányon nevelt hal új fogyasztókat szólított meg, új piacot jelent. Népszerű még a busa, főleg az idősebb korosztályban, az omega 3 zsírsav tartalma miatt a szív- és érrendszeri betegeknek kifejezetten ajánlják. A románok is szívesen veszik. A magasabb árkategóriájú ragadozó halat egy réteg meg tudja magának engedni. A harcsa, a csuka, a süllő a ponty többszörösébe kerül. Karácsonykor ez is jobban fogy. Tavaly például december közepén már eladtuk az összes ragadozó halunkat. Halainkat 90 százalékban Magyarországon értékestjük, 10 százalék exportra megy. Ez Romániát és Lengyelországot jelenti.

– Jövő? Reméljük, marad a 2500 hektár tófelület. Törekszünk, hogy ebből a felületből a lehető legtöbbet hozzuk ki. Nem használunk tápot, csak természetes, termesztett takarmányokat. Mint ahogy antibiotikumokat, gyógyszereket sem. Ha szükséges, homeopátiás kezeléseket alkalmazunk. Idén a cégünk 103 éves, van egy jól bevált technológiánk. Óriási tudással rendelkeznek a tóegység vezetők. Ezen nincs okunk változtatni, bevált, jól működő rendszer.

A feldolgozott a népszerűbb

A piac igénye egyértelműen a feldolgozott hal irányába mozdult el, azt keresik jobban. A halgazdaság az erre az évre várható 1500 tonnányi halának jelentős részét feldolgozva, filézve, fagyasztva értékesíti. Van azonban egy réteg – mondja Simon Károly vezérigazgató –, aki az élő halat keresi. Karácsonykor abban bíznak jobban, hogy az biztosan friss áru, hazaviszik, és otthon pucolják meg. Őket is kiszolgálják, több helyen is árusítanak majd Debrecenben is. Most azonban már a feldolgozott halat keresik jobban. Félig konyhakész terméket nem gyártanak, ahhoz teljesen új technológia kell.

– Szeleteltet, filézettet igen, de panírozott, készre sütöttet nem árulunk. Később talán. Meg ha pontyból kiszámoljuk, hogy ha a filézettet még paníroznánk is, az olyan árkategóriát képviselne, amit nem biztos, hogy megvennének – tette hozzá a vezérigazgató.

Kovács Zsolt