Hivatásának minden egyes percét élvezi

Fiatal kora (24 év) ellenére Felföldi Roland olyan felelősségteljes és magabiztos férfi benyomását kelti, aki egyszerűen arra született, hogy vezető legyen. Ez pedig nem is váratott sokáig magára, hiszen a Felföldi Édesség­gyártó Kft. tevékenységében immáron ügyvezető igazgatóként vesz részt, és irányítja a cég életét. Édesapjától, az alapító Felföldi Józseftől rengeteget tanult, mára pedig megérett arra, hogy az ő munkáját vigye tovább.

Felföldi József 1986-ban kezdte meg üzleti tevékenységeit, ez pedig hazánkban abban az időszakban kétségkívül úttörőnek számított. Eleinte azonban nem az édességeké volt a főszerep: nyomdai anyagok gyártásával és forgalmazásával foglalkozott. Ezzel párhuzamosan különféle kozmetikai termékek gyártásába kezdett. Az újabbnál újabb ötletekkel piacra kerültek kreatív társasjátékai is, majd 1990-ben elindította a cukrásztermékek és édességek gyártását. Az áttörő sikert 1996-ban hozta meg számára a varázsszívószál, amelyet azóta is töretlen siker övez. Az alapító fia, Felföldi Roland adott interjút a Naplónak.

Beszéljen egy kicsit a gyerekkoráról! Mire emlékszik vissza a legszívesebben?

Gyermekkorom nagy részét a cégnél töltöttem, így lehet, hogy ezért is érzem a mai napig teljesen otthon magam olyankor, amikor bent vagyok. Mindennap ott voltam és játszottam, olykor „rosszalkodtunk” az öcsémmel: felmásztunk a konténerekre, a selejt kartondobozokból és raklapokból pedig építkeztünk, és persze édességeket kóstoltunk, és az is előfordult, hogy nyaranta lent a nyomdában hajtogattam a dobozokat, egy kis zsebpénzt gyűjtve. Itt nőttem fel, azt a négy-öt éves időszakot kivéve, amikor a szüleim válása után Szentendrére kerültem, azonban visszaérkezésemet követően is sokszor voltam bent.

Hogyan alakult a későbbi életpályája? Mikor kezdett el aktívan részese lenni a kft. életének?

Az érettségit követően több lett a szabadidőm, így már teljesen a kft.-re tudtam összpontosítani. Ekkor vette kezdetét az éles betanulási folyamat. Ezen azt kell érteni, hogy az első egy-másfél évben leginkább kérdeztem és figyeltem, ezt követően pedig már önállóan, kisebb projekteket hoztam létre magamnak, majd mind nagyobb és nagyobbakba kezdtem, lépésről lépésre. Mondhatjuk, hogy „minden is” vagyok a cégnél, hivatalosan azonban én vagyok az ügyvezető igazgatója.

Milyen terheket ró önre, hogy azt vezeti, amit az édesapja megálmodott? Előfordult, hogy esetleg megrémítette a felelősség?

„Ez az életem, és minden percét élvezem. Teher volt, van és lesz is, azonban mindig tartom az irányt a kijelölt célok felé.”

Arra pedig, hogy megrémített volna a felelősség, nem emlékszem. Örömökben is mondhatni profitálok, és rendkívül hálás vagyok a sorsnak azért, hogy ilyen lehetőséget kaptam. Ezzel pedig szeretnék és próbálok is élni.

Szinte beleszületett a cég életébe. Volt esetleg olyan pillanat, amikor inkább valami mást szeretett volna csinálni? Vagy valahol legbelül úgy érezte, erre készül?

Mindig is ezt akartam csinálni. Valahogy az üzletkötés az, ami éltet. Ha megkötök egy új üzletet, azt érzem, hogy teljesen feltölt energiával. Talán „függő” vagyok e téren. Mindemellett folyamatosan keresem az új lehetőségeket is.

Milyen jótanácsokkal látta, látja el az édesapja? Mi az, amit tőle tanult, ami példaként van ön előtt a személyében?

Akarva-akaratlanul, de rengeteget tanultam tőle. Mindig van olyan, amire csak később jövök rá, hogy tőle láttam még évekkel ezelőtt.

„Megtanultam, az a legfontosabb, hogy vezetni kell, és nekem kell annak lenni, aki legelöl jár. Van egy olyan szavajárása, amit sokszor mondogat nekem: Hideg fej, forró szív.”

Mi az, amit ön képvisel a kft. életében?

A modernizációt és lendületességet, továbbá az új kereskedelmi vonalakat. De a szervezettség, a fegyelem, az innováció és a kitartás is része lehet a felsorolásnak.

Családi vállalkozás az önöké. Ez a fajta összetartozás, erős kapocs lehet a cég sikerének kulcsa is?

Igen, természetesen nagyon fontos. Ezáltal rugalmasak tudunk maradni, és mindemellett nem függünk részvényesek vagy különböző tanácsok bürokratikus és lassú rendszerei­től sem. Nagy előny az, hogy azonnali döntéseket tudunk meghozni.

Mire a legbüszkébb azok közül, amiket eddig elért? És mi az, ami még kipipálandó, amit még szeretne teljesíteni?

Nem szeretem magamat dicsérni vagy fényezni, de ha ki kell emelnem párat, akkor az az, hogy a cég teljes felépítését én alakítottam át az utóbbi években, mind a hierarchiát és az új osztályok leválasztását, összekapcsolását illetően. Volt egy olyan időszak, amikor hirtelen megnövekedtünk, ezzel szemben azonban a cég háttérirodája nem tudott azonnal hozzánőni annak méreteihez. Minden erőmmel azon voltam, hogy ezeket megoldjam, a részlegek közötti kommunikáció pedig tökéletes legyen. Ez főleg annak volt köszönhető, hogy a vállalatirányítási rendszert csak egyedül a gazdasági osztály használta, és minden más osztályt ebbe a rendszerbe kellett integrálni. Most már azt mondhatom, sikerült elérni azt, hogy mára már mindenki csak ebben dolgozik. Ehhez pedig az én munkám kellett, én értem el. Mindezek mellett költséghatékonyabbá tettem a gyártásunkat is: a beszerzéseinket nagyítóval felülvizsgáltam és optimalizáltam. Ezeket a folyamatokat természetesen jelenleg is figyelemmel kísérem, alakítom. Illetve tavaly létrehoztam a Felföldi Germany GmbH-t is, amely a németországi értékesítésünkért felel, és olyan német áruházláncoknak szállítunk közvetlenül, mint az Aldi Nord, az Aldi Süd, a Lidl, az Edeka, a Rewe-Penny vagy épp a Kaufland a teljesség igénye nélkül. Szeretném, ha minden egyes európai „nagyhatalomnál” létre tudnék hozni saját értékesítési leányvállalatot, amely felel az áru elosztásáért. Jelenleg Franciaország, Spanyolország, Olaszország, a Benelux államok és Lengyelország van a porondon, valamint az Amerikai Egyesült Államok. A tengerentúlon függőben van egy leányvállalat készítése, azonban a jelenlegi, járványhelyzet okozta körülmények miatt sajnos nem tudok kirepülni ennek kapcsán. Ott már több tárgyalás is volt, valamint lesz olyan neves áruházakkal is, mint a Walmart, a Target vagy épp a Costco.

Az édesapja rendkívül sokoldalú. Az ön életében is előfordult például olyan, amikor jelen volt a zene.

Volt egy időszak, amikor én is zenéltem, viszont felhagytam vele. Az eltelt idő távlatában inkább tizenéves kalandozásnak tudható ez be, és sokkal inkább az üzlet világa az, ami igazán érdekel. Komolynak szeretnék maradni, ehhez pedig számomra a popszakma és az üzlet már nem fért össze. Ettől függetlenül a mai napig imádok zenét hallgatni.

Ügyvezető igazgatóként jut idő a kikapcsolódásra is? Mivel tölti ezeket a perceket?

Természetesen jut, és muszáj is! Édesapám mindig kötelez is arra, hogy feltöltődjek. Imádok túrázni, kirándulni, utazni és biciklizni. Ezeket a tevékenységeket pedig a menyasszonyommal közösen tudjuk végezni, és sokszor velünk tart a kutyánk. Persze vannak olyan napok is, amikor a közeli barátaimmal, közös ismerőseinkkel ülünk össze, hogy quadozzunk, horgásszunk vagy sütögessünk. Egymagamban pedig edzeni szoktam.

Laszkács Denise

Borítókép: Roland az édesapjával, Felföldi Józseffel