Kifakult a puszta, de a szürke marha bírja

Bár az ideihez hasonló rendkívüli száraz időjárásra, ennyire sovány legelőkre még az idősebb pásztorok sem nagyon emlékeznek, úgy tűnik, a puszta állatállománya egyelőre jól bírja a megpróbáltatásokat. Ez a megállapítás legalábbis igaz a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. szürke marháira és juhaira.

Elég, ha autóval végigmegyünk a 33-as főúton, rögtön szembetűnik, hogy zöldet csak elvétve, itt-ott lát az ember, és ezen az állapoton a múltkori kiadósabb eső sem sokat javított. Fülöp Bernadett, a nonprofit kft. közelmúltban kinevezett, új ügyvezetője ennek ellenére bízik abban, hogy a jószágok még sokáig, akár decemberig is kint maradhatnak a legelőkön, és a téli takarmányellátással sem lesz gond. – Augusztus elején még nemigen láttuk ilyen színben, ilyen állapotban a pusztát – mondja. – Ugyanakkor az elmúlt hetekben végigjártam 8-9 gulyaállást, a hozzájuk tartozó legelőket, és engem megnyugtattak az ott látottak, valamint az, amit a számadóktól hallottam. Nyilván az lenne az ideális, ha kövér legelőkön tarthatnánk az állatokat, de a szárazság ellenére is van mit enniük. A szürke marha ilyen extrém körülmények között is hozzá tud jutni annyi táplálékhoz, amennyire szüksége van.

Több tízezer bála széna és szalma kell

Közben a társaság már javában készül a télre, amikor is egészen elképesztő mennyiségű takarmányra lesz szükség az állatok etetéséhez, almozásához. Az ügyvezetőtől megtudtuk: a cég a 7000 hektár legelő mellett rendelkezik 600 hektár szántóval is, amelyen kizárólag a saját állatállomány ellátásához termesztenek takarmányféleségeket. Az onnan betakarított mennyiség jó évben is csak a szükséges töredékét fedezi, idén viszont a szárazság miatt még az átlagosnál is jóval kevesebb saját takarmánnyal számolhatnak. A nonprofit kft. a széna és a szalma jelentős részét ugyanúgy vásárolja, mint nagyon sok gazda, annyi különbséggel, hogy mivel állami vagyont kezelnek, csakis közbeszerzés útján vehetik meg a takarmányt. 

A nonprofit kft.-nek csaknem 3000 szürke marha és bivaly, nagyjából 2000 racka és merinó ellátásáról kell gondoskodnia, és ott van még a Mátai Ménesben 250 nóniusz, továbbá mintegy húsz magyar sportló. Takarmányozásukra éves szinten 4-500 millió forintot költenek. – A közbeszerzés alapvetően nehezítő körülmény, most viszont előnyünk származott belőle, mert az eljárást már februárban, a takarmányárak jelentős drágulása előtt kiírtuk – magyarázza Fülöp Bernadett. – Így aztán már hónapokkal ezelőtt megkötött szerződésünk volt a szükséges mennyiség nagy részére. Harmincötezer mázsa, azaz mintegy 10 ezer bála szalma, néhány ezer bála kukoricaszár és legalább 10 ezer bála széna kell ahhoz, hogy a jövő tavaszi legeltetési időszak kezdetéig el tudjuk látni az állatokat, a saját magunk által megtermelt 10 ezer bála szenázs mellett.

Ötvenezer egy báláért?

Az árak egyébként szinte napról napra változnak, így azok a gazdák, akik nem léptek kellő időben, azzal szembesülhetnek, hogy folyamatosan egyre többe kerül a takarmány. Míg tavaly egy bála szénáért hozzá lehetett jutni 4-5 ezer forintért, idén ez már hónapokkal ezelőtt legalább a duplájára emelkedett, és az áremelkedés azóta is megállíthatatlan. Júliusban már arról szóltak a hírek, hogy akár 20 ezer forintot is elkérhetnek egy báláért, mostanában pedig már az 50 ezer forintos bálánkénti ár sem elképzelhetetlen. (Két ló nagyjából egy hét alatt elfogyaszt egy bála szénát – a szerk.)

Fülöp Bernadett hangsúlyozta: igyekeznek a legeltetési szezont minél tovább „kitolni”, a téli takarmányfelhasználás pedig a korábbi évekhez képest is nagyobb odafigyelést, gondosságot igényel majd. – Nálunk van az ország egyik legnagyobb szürkemarha-törzsállománya, a fajta megőrzése az egyik fő feladatunk. Mindent megteszünk annak érekében, hogy ennek a célnak idén is zökkenőmentesen meg tudjunk felelni – fogalmazott az ügyvezető.

Takács Tibor