A szelektív hulladék feldolgozása Debrecenben – betekintettünk az AKSD telephelyére

Ha Önök is lelkiismeretesen szelektálják a szemetet évek óta, odafigyelnek a környezetükre, tudatosan igyekeznek vásárolni és a lehető legkevesebb eldobandó felesleget termelni, akkor az AKSD Kft. Vértesi úti telephelyén biztosan hozzánk hasonlóan úgy érezték volna magukat, mint aki végre bejutott egy tiltott, de egyben titokzatos helyre, ugyanis itt történik többek között a Debrecenben is begyűjtött szelektív hulladékok válogatása és feldolgozása. A hulladékok végső útja ide vezet, a válogatócsarnok futószalagjain és a kézi válogatáson végighaladva végleg eldől, hogy újra lehet-e hasznosítani azokat, vagy a kommunális hulladékok lerakóján végzik, mint ahogy a többi hasznosíthatatlan szemét. Idegenvezetőnk Hájos Tibor, az AKSD leányvállalatának, a PMR Kft.-nek értékesítési vezetője, aki hulladékgazdálkodási szakemberként a teljes folyamatra rálátással bír.

– Ezen a telephelyen 30 ezer tonna hulladék fordul meg egy évben, ide érkezik be az ipari és a lakossági szelektív hulladék is. Itt, az előtérben a teherautókról a hulladékok fajtája szerint külön boxokba kiborítunk mindent. Az ipari eredetű hulladékokat elkülönítjük a lakossági szelektív hulladéktól, hiszen azok egyszerűbb válogatást igényelnek. A lakossági szelektív hulladékot – legyen az házhoz menő vagy szigetes gyűjtésből származó – egy kupacban tároljuk, hiszen a válogatás egy automata válogatógéppel történik, csak a szigetekről érkező papír hulladékot ürítjük külön. Ez az automata válogató-berendezés szétválogatja a papírt, a fóliát, a PET palackokat, a HDPE dobozokat, a PP dobozokat, valamint elkülönítjük a fémeket és a társított italos csomagolást, ismertebb nevén a TETRA PAK-ot – kezdi a körbevezetést Hájos Tibor.

Hajdú-Bihar megyében a szelektív hulladékok begyűjtése háromféle módon történik: léteznek a szelektív hulladékgyűjtő szigetek, ahol külön gyűjtik a papírt, a műanyagot, fémet és az üveget; a sárga zsákos házhoz menő, ahol a kommunális kuka mellett elszállítják a sárga zsákot, amibe az üvegen kívül vegyesen minden szelektív hulladékot elhelyezhet a lakosság; végül pedig létezik a kétkukás rendszer, amikor a kommunális hulladékot tartalmazó kuka mellett található egy sárga fedeles is, amelybe a zsákokhoz hasonlóan vegyesen kerülhet minden, kivéve üveg. Az üveg balesetvédelmi okok miatt nem gyűjthető a két utóbbi esetben. Az AKSD Vértesi úti telephelyén található az a mechanikai, optikai válogatórendszer, ami képes teljesen szétválogatni, fajtánként elkülöníteni a hulladékokat, majd ezeket bebálázzák, a kész bálákat pedig útnak indítják a hasznosítás helyére. Az előtérben felhalmozott hulladékot markolóval viszik be a válogatócsarnok nagy konténerébe, ahol az egész művelet elkezdődik.

Felmerül a kérdés: ha ilyen profi rendszerrel rendelkezik a hulladékkezelő, van-e jelentősége, hogy a lakosság különválogat a szigeteken.

– A szelektív szigeteknek valójában leáldozóban van az ideje, mert egyrészt elterjedt a házhoz menő gyűjtési rendszer, ami sokkal kényelmesebb a lakosságnak, másrészt egyre kevesebben szeretik a lakókörnyezetükben, ugyanis gyakran válnak illegális hulladéklerakóvá. Ma 88 van, de fénykorában 180 szelektív sziget volt Debrecenben. A közeljövőben valószínűleg el fognak tűnni. Az első nagy lépés a változásban, ahogyan Szlovákia, Horvátország, Ausztria, Németország esetében ez már érvényben van: a betétdíj-rendszert be fogják vezetni első körben a PET palackoknál és a fémcsomagolásnál, de az üvegnél és a TETRA PAK-nál is tervben van. Ha erre sor kerül, egyre kevesebb hulladék fog a szelektív kukákban landolni, hiszen az embereknek érdekében áll majd visszavinni a palackokat. Jelenleg nincs betétdíj-rendszer Magyarországon – válaszolja Hájos Tibor.

Mint megtudjuk, ma nagy átalakulásban van a rendszer, ugyanis most jelentették be, hogy a MOL 35 évre elnyerte a hulladékgazdálkodás megszervezését Magyarországon, ami kiterjed a szelektív és a kommunális hulladékgyűjtésre, valamint a termékdíj törvény hatálya alá tartozó termékek hulladékának begyűjtésére és kezelésére. A hasznosítás már nem tartozik a koncesszió hatálya alá. 

Magyarországon jelenleg 35 százalék az újrahasznosítás aránya, vagyis még el vagyunk maradva, de zajlanak olyan irányú fejlesztések is, hogy a kommunális hulladékból is visszaválogatják a még hasznosítható hulladékot.

– A legtisztább anyag a sárga zsákokból kerül ki, mert az embereknek van egyfajta tartása, hogy ha a szomszéd látja, hogy mit tesznek ki, akkor odafigyelnek. Ezzel szemben az edényes gyűjtésből kerül ki a „legcsúnyább” hulladék. Ezt mi, hulladékkezelők sajnos nem tudjuk szankcionálni, de Hollandiában egyes településeken ösztönzik az embereket: a kommunális hulladékért fizetendő havidíjat jóváírják nekik, ha vállalják, hogy szépen lelkiismeretesen szelektálnak. Nagyon szuper hightech gyűjtőszigeteik vannak a föld alatt elhelyezve kis bedobónyílással, és voucher kártyával gyűjtik a jóváírásokat – nagyon jól működik. Ettől még messze vagyunk, de fejlődés, hogy a visszagyűjtési arányok nőnek. 

– osztja meg velünk Hájos Tibor.

A válogatócsarnok előterében láthatjuk is a kukásautókból kiborított hulladékot. A lakosság hanyagsága nyomán találunk itt a műanyagok között festékes vödröt vagy elektronikai gépek maradványait, de a lakosság önhibáján kívül is kerülnek bele hasznosíthatatlan hulladékok.

Például a szeletelt szalámik csomagolása nem újrahasznosítható, ugyanis eltérő anyagok találkoznak: a tálca PET anyag, rajta van egy polietilén fólia, azon pedig egy poliamid fólia, hogy szépen lehessen festeni. Az élelmiszer nem érintkezhet csak poliamiddal, tehát ebben a kompozit csomagolásban egy nagyon nem szerencsés párosítás szerepel, de ezt otthon nem tudjuk eldönteni. A PVC-t és az Egyéb jelölésű műanyagot sem lehet feldolgozni. Az utóbbi társított műanyagokat jelöl, vagyis ritkább esetben már maga az alapanyag kevert – például polietilén és poliamid keverék –, vagy a csomagolási eljárás során keveredik a két anyag, amikor például egymásba ragasztják őket. Az újrahasznosítás során ez a két társított anyag teljesen másképp viselkedik: az egyik például 180 fokon, a másik 200 fokon olvad meg, viszont mire a nagyobb hőigényű megolvad, a másik elég, ezáltal a regranulátum begázosodik, elszíneződik, és abból már fóliát gyártani nem lehet – tudjuk meg Hájos Tibortól.

A folyamat következő lépése, hogy a válogatócsarnok előterében a kukásautók által kiöntött hulladékot markolókkal beviszik egy nagy konténerbe, a zsákfeltépőbe. Előtte pontos mérlegelés történik, ugyanis a beérkező autókat lemérik megpakolt állapotban, majd üresen is. A válogatócsarnokban éppen hatalmas a zaj, minden gép dolgozik.

– A zsákfeltépőben karmok mozognak, amik összekavarják, meglazítják a hulladékot, eltépik a zsákokat, hogy ki tudjon a hulladék szóródni a szalagra, ami felviszi az előválogatóba. Ott minden olyan hulladékot kiszednek a kollégák, amik nagy méretűek vagy fóliák esetében túl hosszúak, valamint minden fekete színűt. Ezek a fenti szalagrendszeren beakadhatnának. A feketét nem tudja a gép felismerni, mert az optikák szkennerként működnek, tehát az alul lévő fekete szalagon áthaladó szintén fekete színű tárgyat nem veszi észre. Az előválogatás során kiszűrik az egyáltalán nem oda való anyagokat is – például festéket vagy más szennyező anyagokat –, amelyek összekenhetnék a szenzorokat. Az előválogatott hulladék felmegy egy ballisztikus szeparátorra, ami elkülöníti a kétdimenziós és a háromdimenziós tárgyakat. Kétdimenziós a papír és a fólia, az összes többi, aminek van kiterjedése háromdimenziós. Egy ferde rázóasztalon a kétdimenziósak továbbhaladnak, a háromdimenziósak pedig legurulnak az aljára. Ott szétválik a folyamat. A kétdimenziósak eljutnak az első válogató optikára, ahol különválogatjuk a papírt és a fóliát. A háromdimenziósak pedig kettő kört tesznek meg az optikai válogatórendszeren, mely során a gép kiválogatja a PET palackokat, a HDPE flakonokat, a TETRA PAK-ot, egy mágnes pedig kiveszi a mágnesezhető fémet, illetve az örvényáramú szeparátor kiválasztja a nem mágnesezhető fémet. A megfelelő frakciók a megfelelő bunkerekbe esnek le. Amikor azok megtelnek, a másik oldalon kinyitják az ajtót, és egy markolóval kitolják a felhordó szalagra, ami mindent bevisz a bálázógépre. Mindegyik frakciónak van egy utóválogatója, ahol a kollégáink manuálisan kiszedik az esetlegesen benne maradt nem oda való anyagot – mutatja be a folyamatot részletesen Hájos Tibor.

Az AKSD végterméke ezen a telephelyen az összebálázott, különválogatott hulladék, míg a PMR Kft. telephelyén darálékot is készítenek ipari hulladékból. 

Éppen az udvaron várakozik egy hatalmas kamion, egy magyar cég fuvarosa, aki társított italoskarton-bálákat szállít el. A PMR Kft. végzi a bebálázott hulladékok értékesítését. A szállítást vagy bérfuvarosokkal oldják meg, vagy a vásárló szállítja el. Mivel hulladékot csak hulladékszállítási engedély megléte mellett lehet szállítani, mindannyiszor ellenőrizni kell ezt a fuvarosoknál. A PET palackok egy része Magyarországra kerül, másik része külföldre. 80 százalékban szintén PET palack lesz belőle, a TETRA PAK-ból pedig papíralapú alapanyag. Bár a szelektív hulladék legnagyobb részét a PET palackok teszik ki, papírbálákból is hatalmas mennyiség készül. Az óriási papírhalmok között különböző minőségűeket látunk, köztük ipari eredetűt, nyomdák hulladékait is, amelyeket leginkább a szomszédos országokba szállítanak. Általában ugyanaz készül belőlük: festetlen gyógyszerdobozok tekercsei vagy Szlovákiában vécépapír, a világosabból pedig egy jobb minőségű doboz rétegei.

Közeli betekintést nyerhettünk a válogatósorra is. A válogatási maradék hasznosíthatatlan része, ami körülbelül 40 százalék, ugyancsak az ezen a telephelyen található hulladéklerakóra kerül. Égető csak Budapesten található, Debrecenben egy mesterséges dombban alakították ki a lerakót. Ebben konzerválják a hatályban lévő előírások szerint a hulladékot: szigorú szabványoknak megfelelő, alulról, oldalról és felülről is teljesen szigetelt depóniát, azaz hulladéklerakót építenek, melyből nem tud kijutni semmi környezetszennyező anyag, a képződött gázokat pedig hasznosítják.

– Eljöhet az az idő is, amikor a lerakókat is felszámoljuk, hogy kinyerjük belőle az ott tárolt, nem lebomló műanyagot. Itt még van hely és környezetvédelmileg is teljesen ellenőrzött, bár nem szemet gyönyörködtető képződmény – osztja meg velünk Hájos Tibor.

A Vértesi úti telephely után a PMR bázisára is betekintést nyerhettünk, ahol kizárólag ipari hulladékot dolgoznak fel. Kemény műanyagokat, főként az AKSD-től vagy más közszolgáltatóktól megvásárolt, leselejtezett kukákat, valamint ipari cégektől beszerzett raklapokat, hordókat, ládákat alakítanak át termékké: kitisztítják, ledarálják, majd ezt a darálékot értékesítik. 

Egy nagy és két kisebb darálóval rendelkeznek, valamint egy regranuláló géppel. A daráló mozgó és álló kései közé kerülve a kemény műanyag szétdarabolódik: hulladékként kerül bele, termékként jön ki belőle. A vegyes színű darálékból valószínűleg fekete színű termék készül majd, mégpedig többnyire vödröt vagy húsos ládákat gyártanak belőlük Magyarországon. A fóliából apró, gyöngyszerű regranulátum lesz. 

Mindezek után kétség sem férhet ahhoz, hogy mennyire fontos a szelektív hulladékok kezelése és feldolgozása. Debrecen jó úton halad, nagy előrelépés volt a házhoz menő rendszer beindítása, ami nagyon megdobta a visszagyűjtési arányt. Elkerülhetetlen volt az optikai válogatórendszerre is beruházni, mivel kézi erővel már nem lehetett elvégezni a megnövekedett mennyiségű hulladék válogatását. Azelőtt 32 fő 5-6 tonnát volt képes feldolgozni egy műszak alatt, mára 16 főre csökkent a válogatást végző munkavállalók létszáma, de így óránként három-négy tonnát képesek kiválogatni. Mint megtudjuk, jövedelmezőségi szempontból nem térül meg a befektetett energia, az állam aktív szerepvállása szükséges a közszolgáltatáshoz: jelenleg a Technológiai és Ipari Minisztérium alá tartozó Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság (NHKV) finanszírozza. Környezetvédelmi szempontból viszont felbecsülhetetlen a szelektív hulladékgyűjtés, hiszen rengeteg kőolajat spórolunk meg azzal, hogy nem a kiindulási nyersanyagból gyártjuk újra a termékeket.

Krajnik Ildikó