Szijjártó Péter: a debrecenieknek nincs félnivalójuk!

Szijjártó Péter az akkumulátorgyárakkal szembeni aggodalmakra reagálva személyes példát hozott fel, miszerint a Samsung gödi gyárától hasonló távolságra él, mint a mikepércsiek a CATL épülő üzemétől. Szerinte egyesek kihasználják a helyiek legitim aggodalmait, és megpróbálják őket a beruházások ellen uszítani.

A Debrecenben összpontosuló beruházások ugyan nemzetgazdasági szempontból kiemelt prioritást élveznek, de a lakossági bizalmatlanság, a technológia és annak veszélyei miatt kézzel fogható feszültséget szültek. A mostani bejelentés olaj a tűzre, vagy vissza lehet még zárni a szellemet a palackba?

Nem vagyunk a magunk ellenségei, csakis olyan üzem létesülhet Magyarországon, amely a legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak is megfelel. A környezetért aggódók figyelmét érdemes felhívni arra, hogy amennyiben az autóipar nem áll át elektromos alapra, akkor a környezetvédelmet, a zöld célokat és a klímaváltozás elleni küzdelmet elfelejthetjük. A világ károsanyag-kibocsájtásának 14 százaléka a közúti közlekedésből fakad, ha pedig ez így marad, akkor a klímaváltozás miatt szárazság jön, a mezőgazdaság ellehetetlenül, és nem lesz mit enni. A közúti közlekedés átállítása zöld alapokra elektromos akkumulátorok nélkül viszont nem fog menni. Tehát ami itt, Debrecenben történik, az a jövőért érzett felelősségvállalás, és nem környezetszennyezés. 

Az Eve Power zöld gyára a vízfelhasználásának a 95 százalékát tisztított szennyvízből és felszíni vízből – mint például a csapadékvíz – fogja biztosítani, a fennmaradó 5 százalék lesz csupán ivóvíz minőségű, amely majd az ott dolgozó ezer ember higiéniai szükségleteit fedezi. 

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az Eve Power a BMW beszállítójaként érkezik Debrecenbe. Amikor korábban a német cég beruházását pozitívumként könyveltük el, akkor még senki sem tette szóvá, hogy a vállalat – a világon elsőként – tisztán elektromos platformját Debrecenben fogja gyártani. Ehhez akkumulátor kell, hiszen enélkül a BMW-nek sem lehetnének elektromos autói; maradnának a robbanómotoros platformnál, mi pedig megnézhetnénk magunkat a klímaváltozás elleni küzdelemben.

Úgy tűnhet, hogy az akkugyárakkal kapcsolatos aggodalmak helyi viszonylatban politikai, a globális térben pedig gazdasági érdekek mentén korbácsolódtak fel. Messze járunk az igazságtól?

Két dolgot említenék, az egyik személyes, a másik szakmai jellegű. Én a Samsung gödi gyárától hasonló távolságra élek, mint a mikepércsiek a CATL épülő üzemétől. Tehát szögezzük le, hogy amikor én ebben a témában állást foglalok, tudom, hogy miről beszélek. Mindemellett Komáromban születtem, a mai napig nagyon erős szálak kötnek a városhoz. Ott az SK Innovation energetikai vállalat épített gyárat. A vízkérdés ott is napirenden volt, de ma már látjuk, hogy a gyár naponta annyi vizet használ fel, mint amennyi a Duna 5 másodperces vízhozama. Győrben nevelkedtem, akkor, amikor az Audi elkezdett terjeszkedni. Ha valaki köhintett vagy tüsszentett egyet, akkor a városban azt azonnal a beruházással hozták összefüggésbe. Mindezt tehát már többszörösen átéltem. Másrészt: az európai gazdaság sikere attól függ, hogy az autógyártó vállalatok át tudnak-e állni az elektromos járművek gyártására, ellentétes esetben megszűnnek, mivel 2035-től csak ilyen meghajtással lehet értékesíteni Európában. Ehhez az átálláshoz akkumulátorgyárakra van szükség, ez egy tény. Éppen ezért nem az a kérdés, hogy felépülnek-e ezek az üzemek, hanem az, hogy hol épülnek fel. A nemzetek kemény küzdelmet folytatnak azért, hogy profitálhassanak ezekből a beruházásokból. Nekünk az a célunk, hogy Magyarország gyarapodjon azokkal az előnyökkel, amelyek a legfejlettebb technológiát felvonultató beruházásokkal járnak. Ebben a versenyben a nyugat-európaiak számára nyilvánvalóan bosszantó, hogy mi, magyarok folyamatosan halásszuk el előlük a nagyobbnál nagyobb elektromos autóipari beruházásokat. Ezért egyesek minden eszközt felhasználnak ahhoz, hogy célt érjenek: korrekt és nem korrekt eszközöket egyaránt. Utóbbira példa az, amikor egy közösséget megvezetnek, kihasználják a legitim aggodalmaikat, és megpróbálják őket a beruházás ellen uszítani, majd végül nevetve elviszik a beruházásokat oda, ahonnan éppen az ellenállást szervezték. Ezért én azt kérem minden debrecenitől, hogy értsék meg, ezen beruházások kapcsán nincs félnivalójuk, mert olyan vállalatokat nem engednénk se Debrecenbe, se Magyarországra, amely miatt aggódniuk kellene.

Az elmúlt időszak történései (a koronavírus-járvány és az orosz-ukrán háború) nyomán megtapasztalhattuk, hogy nehéz bármiféle jövőképet felvázolni, viszont a debreceniek szempontjából fontos kérdés, hogy milyen kézzel fogható hozadékai lehetnek annak, ha a város a régió elektromobilitási fellegvára lesz? Mindenki elektromos BMW-vel jár majd?

Debrecenben egy új korszak kezdődik, ehhez olyan fejlesztések szükségesek, amelyből a helyiek profitálhatnak. A kormány az elmúlt egy évben sok száz milliárd forintnyi forrásról döntött Debrecen javára ezen beruházások miatt. Néhány előnyt említenék példaképp: az Eve Powerrel megkötött megállapodással párhuzamosan a kormány egy 108 milliárd forintos beruházásról döntött, amely a debreceni víziközmű-hálózat átfogó fejlesztését szolgálja. Ennek keretében a város teljes ivóvíz-ellátási, szennyvíz-elvezetési, -feldolgozási, és ipari vízkezelési rendszerét modernizáljuk. Továbbá említhetném még a Nemzetközi Iskola létrejöttét, illetve azokat az infrastrukturális fejlesztéseket is, amelyek mind a debreceniek életminőségének a javítását szolgálják.

Jelenleg finoman szólva is kusza a geopolitikai helyzet, mert a szankciós politika közvetve és közvetlenül sújt olyan országokat, amelyek nem részesei az orosz-ukrán konfliktusnak. Ezért a kereskedelem és az energiaipar különösen sérülékeny. Mennyire sújtja mindez a beruházási kedvet lokálisan és globálisan?

Bizonytalan minden, de ebben az összekuszált bizonytalanság-halmazban egy dolog biztos, hogy az elektromos autóipar megy előre mindenfajta megtorpanás nélkül. Ezen az úton azonban megfordulni, kitolatni nem lehet, mert az európai autóipar súlyos euró tízmilliárdokat invesztált már eddig is abba, hogy a hagyományos meghajtásról az elektromosra váltson. Tehát ezen az úton végig kell menni, és végig is fog menni mindenki, mert ez a jövő iparága.

A magyar kormány békepárti állásfoglalását jellemzően két oldalról szokták támadni. Az egyik terület az orosz energiahordozóktól való függésünk, a másik pedig az, hogy nem támogatjuk Ukrajnát fegyverekkel. Mindkét esetben egyenlőségjelet tesznek egyesek azzal, hogy Magyarország a háború lezárását az orosz fél győzelmével tudja csak elképzelni. Valóban így lenne?

Ez ostobaság, ebben a háborúban nem lehetnek győztesek. Itt csak vesztesek és veszteségek vannak, a kérdés inkább az, hogy meddig engedjük, hogy ez növekedjen. Minden egyes perc, amivel tovább tart a háború, újabb emberáldozatokat követel, és újabb károk keletkeznek. Nem vagyunk hajlandók feladni az álláspontunkat, hogy emberi életeket kell menteni, ezt pedig háborúval nem, csakis békével lehet megtenni. Ami az oroszokkal folytatott energia-együttműködésünket illeti, az egy fizikai kötöttség, nem politikai ízlés kérdése. Ha az Oroszországból származó energiahordozókról lemondanánk, akkor a maradék bejövő infrastruktúra nem tudná biztosítani Magyarország energiaellátását. Tehát lehet ezt a kérdést csűrni-csavarni, de ha azt akarjuk, hogy az ország működése biztosított legyen, akkor fenn kell tartani az energetikai együttműködést az oroszokkal. Ezt pedig fenn is fogjuk tartani, mert egyszerűen ez az érdekünk.

Korábban miniszter úr úgy fogalmazott a háború kapcsán, hogy rossz és rosszabb forgatókönyv van ebben a helyzetben. Talán soha nem voltunk ilyen közel ahhoz, hogy eszkalálódjon a helyzet, miközben amerikai és ukrán részről is folyamatos az üzengetés, az adok-kapok hazánk irányába. Miért lett Magyarország ekkora szálka egyesek szemében?

Azért, mert van saját akaratunk és kiállunk a saját szuverenitásunk mellett, mindeközben a saját érdekeink határozzák meg a döntéseinket. Magyarország kivételes helyzetben van Európában, mert stabil a politikai rendszer, kétharmados parlamenti többség és érzékelhető társadalmi támogatás van a kormány háta mögött, ami más európai kormányzatoknak nem nagyon adatik meg. Ott, ahol nincs meg az a stabilitás, mint hazánkban, mindig könnyebb kívülről belekavarni a dolgokba, és minél könnyebb beavatkozni, annál könnyebb befolyásolni is. Magyarországon, másokkal ellentétben, egyértelmű felhatalmazással rendelkező, világos akarattal bíró nemzeti kormány áll ki az ország érdekei mentén, amely nehezen emészthető a nemzetközi-liberális mainstream számára.

Végtelenített GPS-ként utalt legutóbb arra, ahogyan Brüsszel visszatartja a hazánknak járó európai uniós forrásokat. Meddig mehet még ez a huzavona?

Ennek a helyzetnek nem szabadott volna előállnia, mert ez egy jogtalan és tisztességtelen helyzet Magyarországgal szemben. Abszolút kétségbe vonom az Európai Bizottság bármifajta jó szándékát és konstruktivitását ebben a kérdésben. Magyarország teljes mértékben alkalmas arra, hogy lehívja ezeket az európai uniós forrásokat, viszont velünk nem jogi, hanem politikai problémájuk van a brüsszelieknek. Minden bizonnyal, ha feladnánk a saját akaratunkat, a békepártiságunkat, illetve azt, hogy megvédjük a gyermekeinket, ideadnák az európai uniós forrásokat. De ezek nem olyan kérdések, amelyekben kompromisszumot lehet kötni!

Matey István