Árnyékban vagy szökőkútban, folyadékkal vagy fagyival: Debrecenben is küzdenek a hőséggel – fotókkal

Nyár van, most van ideje a nagy melegnek – ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal hagytuk el a hűvös szobát vasárnap azért, hogy megkérdezzünk néhány járókelőt Debrecen belvárosában arról: miként igyekeznek elviselhetőbbé tenni a kánikulát. A város főterén, sőt általában a belvárosban (meglepetésünkre) sokakkal találkoztunk. Úgy tűnik, nem mindenkit rettentett el a Debreceni Református Nagytemplommal szemező utcai hőmérő értéke, mely délután fél egyre már 37 Celsius-fokot mutatott. 

Több folyadék embernek és állatnak

A hőség ellenére több kisgyermekes családdal találkoztunk körutunkon. A Fehér család a Csokonai Színház mögötti árnyékos területen hűsölt éppen, a família legelevenebb tagja, Sári pedig vígan pancsolt az ottani szökőkútban. A tetőtől talpig vizes kislány fittyet hányt a melegre. Érthetően jobban viselte a hőfokot, mint a családja, bár a felnőttek sem panaszkodtak. Mint mondták, az árnyékban kellemes az idő, és sok folyadékkal odafigyelnek az egészségükre is.

A nagy meleg nemcsak az embernek okoz kellemetlenséget, megviselheti a négylábú barátainkat is. A Csapó utcán egy kutyát sétáltató fiatal párral is szóba elegyedtünk, és elmondták, kedvencük minden jel szerint jól viseli az egyre magasabbra szökő hőfokot. – Ha tehetné, egész nap lent lenne az utcán. Ilyenkor ugyan több vizet iszik a szokásosnál, de jól érzi magát a meleg ellenére is. Otthon a ventilátor alatt hűsöl – mondta el a kutyagazda.

Párakapuval és naptejjel

A legkisebbekkel ellentétben a szökőkutakat a felnőttek inkább csak csodálják, nem hűsölésre használják. Ha valahol mégis felfrissülnének, akkor a városszerte elhelyezett párakapuk alatt sétálnak el. Így tettek azok a fiatalok is, a Napló-székház előtt nyertek új lendületet további időtöltésükhöz. Mint mondták, korábban Erasmus-programmal tanulhattak a cívisvárosban, így most, hogy ismét itt vannak Debrecenben – hőségriadó idő vagy oda – nosztalgiából végigjárják kedvenc helyszíneiket a városban.

Több édesanyával is találkoztunk az utcán, ők a pici babájukkal csak az árnyékban időztek, a tűző napot elkerülték a babakocsival. Az árnyékban a babák is jól érezték magukat, apró kezüket-lábukat pedig folyamatosan kenegették naptejjel a gondoskodó anyukák. Jól is tették, magunk is tapasztalhattuk, hogy elég néhány perc a napsugaraknak, hogy nyomot hagyjanak a bőrünkön. Talán éppen ezért döntöttek úgy a debreceni kerékpárosok is, hogy mellőzve a kétkerekűeknek kialakított aszfaltcsíkot, inkább az árnyékos járdán tekernek végig…