Ha megszólal a csengő, mindent félretesznek

Kresz Géza fővárosi kerületorvos kezdeményezésére 1887. május 10-én alakult meg Budapesten az Önkéntes Mentőegyesület, majd 1948-ban jött létre az Országos Mentőszolgálat, így vált a mentés állami feladattá. Napjainkban az OMSz feladata a mentés egész országra kiterjedő biztosítása egységes szervezetként, szakembereket képez, valamint országszerte oktatja az oxyológiát, azaz a mentéstant.

A mentők napja alkalomból Ménes Dávid, az Észak-Alföldi Régió kommunikációs munkatársa mutatta be a Naplónak az Mercedes típusú rohamkocsit, amivel nap mint nap vonulnak.

– Ez a legmagasabb felszereltségű mentőautó, ami el van látva többek között egy Oxylog 3000-es típusú respirátorral, tehát lélegeztetőgéppel, EKG készülékkel, amely alkalmas vérnyomás, véroxigén, és testhő mérésre, pacemaker terápiára, mindemellett megtalálhatóak itt infúzió adagoló pumpák és motoros váladék leszívó is – ismertette a felszerelés egy részét Dávid, aki 2007 áprilisa óta dolgozik az Országos Mentőszolgálatnál. A kommunikációs feladatok mellett főállásban a debreceni mentőállomás Rohamkocsi szolgálatának oszlopos tagja, s idén diplomázik a Debreceni Egyetem Mentőtiszt szakán.

Intelligens fedélzeti terminál

Az jármű az életmentéshez szükséges minden eszközzel és gyógyszerrel el van látva.

– A kocsi jobb oldalán egy gyógyszeres táska található, ebben az összes olyan gyógyszer fellelhető, amely az életmentéshez elengedhetetlen. Van itt egy Lucas 3 mellkasi kompressziós rendszer is, amit elhúzódó újraélesztésben lehet használni. A beteg mellkasára felhelyezzük ezt a gépet, s az percenként pontosan százat nyom a mellkasára, ennek a szállítás alatt van nagy hangsúlya, így a betegnél folyamatos jó minőségű mellkasi kompressziókat tudunk biztosítani – beszélt az eszköz működéséről a kommunikációs munkatárs. Hozzátette: – Minden eszköz saját akkumulátorral van ellátva, így a lélegeztető gép, a defibrillátor, az infúziópumpák és a motoros szívó is kivihető a kocsiból, a beteglakására kötelezően fel kell vinni ezeket az eszközöket – tudatta.

A kocsiban található hordágy teherbírása maximum 227 kilogramm. Ugyan a hordágyat manuálisan emelik, de a behelyezés, majd a becsúsztatás elektronikusan működik. Az autó intelligens fedélzeti terminállal felszerelt, tabletre érkeznek a feladatok, erre rögzítik a beteggel kapcsolatos adatokat.

Határozottság és bajtársiasság

Ezen a mentőautón egy – oxyológus, sürgősségi vagy aneszteziológus – szakorvos egy mentő szakápoló, és egy mentőgépkocsi vezető teljesít szolgálatot. Az utóbbi kettő emelt szintű ápolói képesítéssel bír.

–Az életveszélyben lévő betegekhez, a balesetekhez, és a belgyógyászati katasztrófákhoz is tudunk menni. A gyermekellátásban is részt vesz a rohamkocsi, azon túl, hogy a mentőállomáson van gyermek mentőkocsi, ez is részt tud venni gyermekellátásban – hangsúlyozta Ménes Dávid, aki kitért hivatására is:

„Munkám során jellemző a felkészültség és a szakmai igényesség, nyitott vagyok a szakmai fejlődésre és az innovációra. Ezeket a tapasztalatokat, mint gyakorlatban, mint elméletben igyekszünk átadni oktatótársaimmal a bajtársaknak különböző képzéseken. Ha kell vonat alá kúszunk és ott látjuk el a sérültet, de előfordult, hogy 900 grammos koraszülött babát segítettünk a világra.”

A határozottság elengedhetetlen ehhez a felelősségteljes hivatáshoz. Soha nem omolhatunk össze, még ha néha a szívünk szakad is meg, tartani kell magunkat – vallja Dávid, aki szerint ezen a napon azt a bajtársiasságot ünnepeljük, amely igazán értékessé teszi ezt a közösséget.

A legsúlyosabb esetekkel találkozik

Dr. Nagy Gábor 2006. áprilisa óta dolgozik az Országos Mentőszolgálatnál, az évek során végigjárta a ranglétrát. Munkájuk hitvallását dr. Felkai Tamás gondolatával foglalta össze: „Sokak életéhez van közünk. Némelyekéhez kevesebb, némelyekéhez nagyon is sok. De nem fogják tudni a nevünket. Azt sem, hogy mit tettünk értük. A mi munkák rejtett és névtelen.”

– Orvostanhallgatóként mentőápoló munkakörben dolgoztam 4 évet, majd mentőtiszt III-ként 2 évet. Az eltelt időszak után már tudtam, hogy az egyetemet befejezve orvosként is csakis itt dolgozhatok, így 2012., a diplomám megszerzése óta orvosként, 2017 decembere óta szakorvosként dolgozom a mentőknél – beszélt eddigi pályafutásáról dr. Nagy Gábor, aki mindezek mellett 3. éve a Légimentőknél is teljesít szolgálatot, bár a ledolgozott munkaórái túlnyomó részét rohamkocsin tölti. – A legsúlyosabb esetekkel találkozok nap, mint nap. Közlekedési balesetekhez, vonatgázolásokhoz, magasból esésekhez, áramütésekhez, súlyos belgyógyászati és gyermekgyógyászati kórképekhez, újraélesztésekhez vonulunk. A többes szám használata nem véletlen, hiszen a rohamkocsin hárman dolgozunk, együtt vagyunk egy csapat. Bármelyik „csapattag” részvétele elengedhetetlen, egymás nélkül nem működik a gépezet. Az együtt töltött munkaóráknak és a közös gondolkodásnak hála egy-egy tekintetből is értjük egymást, tudjuk mire gondol a másik, ami a betegellátás során nagyon fontos tényező – ismertette mindennapi munkájukat a szakorvos.

Ők is emberek

Az ellátások helyszínét nem ők választják, sokszor veszélyes helyeken, vasúti sínen, összeroncsolódott autókban, erdőben, árokparton szakadó esőben kell a legjobbat nyújtaniuk a segítségre szorulók érdekében.

– A munkánknak több nehéz szegmense is van. A súlyos állapotú gyermekek ellátása sokszor nagyon nehéz, hiszen a szakmai kihívásokon túl, még az érthetően összetört szülőket is meg kell próbálni „ápolni”.

„Közlekedési balesetek esetén sokszor kifejezetten fiatal sérültekkel találkozunk, ez szintén fokozott állapotot jelent az ellátók számára is.”

Mindemellett mindannyian emberek vagyunk, lehet rosszabb napunk, lehetnek gondok, melyekről más abban a helyzetben nem tudhat, el kell tudni felejteni mindent, amint megszólal a riasztást jelző csengő. Munkánk egyik legnehezebb része hideg fejjel gondolkozni, cselekedni a legforróbb helyzetekben is – vallja Nagy Gábor. A szakorvos arra is kitért, hogy kirívó esetet nehéz mondani, hiszen aktuálisan mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, azt éli meg. Miért is gondolna arra bárki, hogy az ellátók lehet éppen egy csecsemő sikertelen újraélesztése után érkeznek az ő panaszához.

Nem viccből szirénáznak

A beteg legkritikusabb időszaka a történés és a kórházba érkezés között zajlik.

A legtöbb emberben megáll egy pillanatra az ütő, ha száguldó, villogó és vijjogó mentőautót lát. A közlekedésben részt vevők felelőssége azonban, hogy utat biztosítsanak neki, hiszen másodpercek, percek dönthetnek egy-egy élet sorsáról.

– Az Országos Mentőszolgálatnál lassan 15 balesetmentesen eltöltött év áll mögöttem mentőgépkocsi-vezető, illetve mentőtechnikus munkakörben. Tapasztalataim szerint az autósok általában későn veszik észre a mentőautót, lassan reagálnak, idegesek lesznek a szirénától, és ami a legnagyobb gond, nem tudják, hogy mit tegyenek – osztotta meg a Naplóval Pellei Sándor, mentőgépkocsi vezető. Hozzátette: – Párhuzamos közlekedésnél városban például nagy segítség, ha látjuk a vezető szándékait, például kiteszi az irányjelzőt jobbra, vagy a vészvillógot bekapcsolja és lehúzódik, látván azt, hogy észrevett minket. Van, aki ijedtében a fékre áll, ez a legveszélyesebb! Ami nagy veszélyforrás még a fülhallgatós kerékpárosok és a gyalogosok, akik sokszor úgy, és ott közlekednek, ahol nem kellene – hangsúlyozta a vezető.

Legkritikusabb időszak

A mentőautó vezetője a laikus autósok esetében kevésbé ismert „lassú kék” fogalmáról is beszélt.

– A lassú kék az jelenti, amikor kék villogóval, de viszonylag lassan, „megbízható” sebességgel halad a mentő az úton az orvos utasítása alapján, mert a beteg állapota nem teszi lehetővé a gyors haladást.

„Sőt, van amikor a mentőnek félre kell húzódnia, mert olyan beavatkozást kell végezni, amit mozgó járműben nem lehet biztonságosan.”

Néhányan azt hiszik ilyenkor „szórakoznak” a mentők, az őket megelőző autósok között sokszor válogatott szidalmak hangzanak el, pedig a beteg legkritikusabb időszaka a történés és a kórházba érkezés között zajlik. Vagyis, ha ebben az időben hátráltatják a haladásunkat, akkor komoly problémák is bekövetkezhetnek – emelte ki Pellei Sándor. Hozzátette: – Úgy közlekedünk, hogy nem csak a bajtársainkra a betegre, a mentőre, de a körülöttünk utazókra is figyelünk, hiszen mindenkit hazavárnak.

Kiss Dóra